Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi napon, a többnapos vasutassztrájk végeztével, végre fellélegzett az ország. Mi is üdvözöljük a MÁV Rt. és a három reprezentatív vasutas szakszervezet megállapodását, melynek alapján ismét van az ország legnagyobb állami tulajdonú vállalatának a dolgozóival megkötött, érvényes kollektív szerződése.E négynapos sztrájk azonban olyan figyelmeztetéseket hordozott magában, melyekről feltétlenül szólnunk kell. Ez a sztrájk nem tekinthető csupán a MÁV Rt. belső ügyének és nem vonatkoztatható el az ország általános helyzetétől. Felrémlett e négy nap alatt nemcsak a határozatlan időre meghirdetett sztrájk folytatódásának, hanem a szolidaritás, valamint az egyéb területeken is érlelődő hasonló elhatározások alapján egy országos sztrájkmozgalom veszélye.
Egyre mélyül a szakadék a társadalom és a hatalom között; mindez egy abszolút többséget szerzett párt és egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező koalíció hatalmának első évében. Senki sem kíván ebben az országban sztrájkhelyzetet, ehhez azonban javítani kell a hatalomnak a társadalommal fennálló kapcsolatát.
Erről a helyről már kifejeztük aggodalmunkat a programokban meghirdetett társadalmi, gazdasági megállapodás elmaradása miatt; az azóta bekövetkezett fejlemények méginkább aláhúzzák ezt. A hatalom a biztos parlamenti többség tudatában rálépett egy olyan útra, melyet véleményünk szerint sürgősen korrigálnia kell, vagy mindörökre a múlté az a hagyomány, hogy történelmünkben a baloldal mindig bejáratos volt a munkásosztályhoz, legalábbis annak nagy elárulásáig.
E súlyos kárt okozó sztrájk és főleg ennek előbb említett veszélyei miatt fel kell vetnünk a kormány felelősségét is. Hallottuk, hogy a kormány nem avatkozhat be, nem avatkozhatott be a MÁV vezetése és szakszervezetei között keletkezett munkaügyi természetű vitákba. Ez természetes, de a beavatkozás mellett olyan kategóriák is vannak, mint a problémák megoldásának segítése, a törődés a legnagyobb állami tulajdonú vállalattal.
Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek nem ellenségei a modernizációnak, éppúgy, mint a dolgozók sem. S mint a példa mutatja: lehetséges egészséges kompromisszum. Meggyőződésünk, hogy a MÁV dolgozói sem szívesen, hanem inkább szorongva sztrájkoltak, hiszen amúgy is kevés jövedelmüket is félthették. Meg is jelent a sztrájk közben ilyen fenyegetés, amit sürgősen visszavontak.
Hiányoljuk, hogy az intenzív tárgyalások csak az utolsó napokban következtek be, holott ilyen, naponta nagy kárt okozó helyzetben ilyen intenzív tárgyalási módszerrel kellett volna kezdeni. (Zaj, közbeszólás a bal oldalon: Azzal kezdték!) Vagy talán arra játszottak, hogy a sztrájk összeomlik? Holott a résztvevők száma inkább növekedett. Ennek a sztrájknak a tanulságait mindenképpen le kell vonni a hatalom részéről. Mi azt kívánjuk, hogy az ilyen helyzetek sztrájk nélkül, kellő figyelemmel és gondossággal kezelve oldódjanak meg, végül az általános helyzetre visszatérve pedig azt, hogy a hatalom döbbenjen rá Petőfinek a modern korok által sem meghaladott szavaira: "Azért a víz az úr!" Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon, zaj a bal oldalon.)