Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat indokolása szerint a javaslatnak három fontos célja van. Az első, hogy a polgári perek időtartama csökkenjen; a második, hogy a polgári perjog szabályai összhangba kerüljenek a perekben alkalmazandó anyagi jogi szabályokkal; a harmadik fontos cél pedig az, hogy néhány időszerű perjogi kérdés rendeződjék.Már az elején szeretném leszögezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslat említett céljaival egyetért. Éppen ezért meg kívánom említeni, hogy már az előző parlamenti ciklusban is, az előző kormány indítványára több törvényt is hozott az akkori Országgyűlés, amelyek az idézett célokat szolgálták különösen a perek időtartamának a lerövidítését. Így például több új helyi bíróság létesült, és jelentősen emelkedett a bírák fizetése, ami az üres bírói állások betöltését is lehetővé tette. Ugyancsak már az elmúlt parlamenti ciklusban megvalósult a közjegyzői kar és a bírósági végrehajtás magánosítása mint olyan reformok, amelyek az állami igazságszolgáltatás részleges tehermentesítését célozták.
(18.50)
De az előző parlamenti ciklusban született meg az a terv is, hogy törvényt kell alkotni a választottbíráskodásról, mivel a választottbíráskodás szintén ügyeket von el az állami bíróságok elől.
Végül: a Kereszténydemokrata Néppárt még kormányzópárt volt akkor is, amikor az előző Országgyűlés csatlakozott a Rómában 1950. november 4-én aláírt emberi jogi egyezményhez, amelynek 6. cikkelye az előző ciklusban hatályos polgári perrendtartás megszorító rendelkezésének ellenében és annak helyébe lépve a peres ügyek lefutásának egész menetében ésszerű időtartamot írt elő.
1990 óta a jogállamiság körülményei között a gazdasági társaságok személyében megnőtt a jogalanyok száma, továbbá megnőtt a peresíthető konfliktushelyzetek száma is, és fokozódott a demokratikus társadalom konfliktusérzékenysége. A jogkereső közönség bátrabban és nagyobb bizalommal fordul a bíróságokhoz. Mindezek indokolják, hogy a korábbi parlament és kormányzat e tárgyban hozott intézkedéseit folytatni kell, és különösen a perek időtartamának a rövidítése ma is elsőrangú közügy.
A Kereszténydemokrata Néppárt tehát támogatja a perek gyorsítását, a perjognak az anyagi joggal való összhangba hozatalát és az egyéb okból fakadó törvényi rendezés igényét, és egyetért ezeknek a törvényjavaslatban foglalt normatív megfogalmazásával is. Mindazonáltal már most is jelzem azt, hogy amennyiben Magyarországon új alkotmány fog születni, véleményünk szerint az új alkotmány fényénél teljesen új polgári perrendtartásra is szükség lesz. A jelenlegi törvényjavaslatot a Kereszténydemokrata Néppárt a jövőben megvalósítandó új polgári perrendtartáshoz képest az utolsó jogalkotási előkészületnek tartja.
Mindezek előrebocsátása után szeretnék néhány kritikai megjegyzést is tenni.
A törvényjavaslat indokolásának stílusa olykor nem éri el az elvárhatóság szintjét. Nemcsak az ellenzéket, hanem mindenkit, aki szívügyként kezeli az országgyűlési tárgyalási anyagok kellő színvonalát, jogos aggodalommal tölthet el főleg a jövő felől szemlélve a kérdést , ha a jogszabályalkotás első számú letéteményese, az Igazságügyi Minisztérium a nevét adja egy hibás retorikához. Mert miként is értsük-e szavakat? Idézek az indokolásból: "a polgári perrendtartás célirányos módosításának képében vetültek az eljárásjog síkjára". E szóvirágokat a Kereszténydemokrata Néppárt mielőbb hervadni óhajtaná látni, hogy stílszerűen szóljak.
Nem kívánjuk különösebben kifogásolni most azokat az elvétéseket sem, amelyek értelmezés útján feloldhatók majd a gyakorlatban; például a 35. § (3) bekezdésében említett első fokú határozat nyilvánvalóan az első fokú eljárást befejező határozatot jelenti.
Ami a törvényjavaslat legfontosabb célkitűzését, a gyorsítást illeti, három kérdésben kívánok általános ellenvéleményt és javaslatot megfogalmazni:
1. A választottbíróságokról szóló 1994. évi LXXI. törvény 3. § (1) bekezdésének szűkre szabott szabályát a törvény személyi és tárgyi hatályáról a javaslat nem érinti, ami sajnálatos, hiszen a választottbírósági út kiszélesítésével az állami bíróságokon a perek számának csökkentését, és ezzel a perek időtartamának a rövidülését lehetne elérni. Ezért indítványozzuk, hogy a választottbíróságról szóló törvény 3. § (1) bekezdésének a helyébe a következő rendelkezés lépjen: a választottbíróság hatáskörébe tartozhat minden olyan ügy, amely egyébként a bíróság feltétlen hatáskörébe tartozna, ha a jogvita tárgyával a felek rendelkezhetnek. Ez a megoldás a lényegét tekintve megfelel a jogállamokban régóta kialakult sztenderdeknek.
2. A fizetési meghagyásos eljárás hatókörét a törvényjavaslat helyesen kiterjeszti, de a javasolt megoldás távolról sem meríti ki a törvényhozás indokolt lehetőségeit. Az igényérvényesítésnek a fizetési meghagyáshoz hasonló formáját ismerő nyugat-európai jogrendszerek a perelhárításnak azt az eszközét is ismerik, amikor a követelés tárgya nem pénz, hanem meghatározott cselekmény. A gyermek kiadására, átadására vonatkozó követelés kivételével a mi jogrendünk is elismerhetné az ilyen követelés érvényesíthetőségét a sajátos nem peres eljárásban, mely esetben a kibővült tartalmú jogintézmény a teljesítési meghagyás elnevezést viselhetné.
3. A teljesítésről szóló marasztaló első bírói határozattól a végrehajthatóságig való eljutás indokolt siettetésének jegyében kívánatos, hogy kellő figyelem fordítódjék az ítéletek előzetes végrehajthatósága esetköreinek bővítésére. Statisztikailag szűk, ám társadalompolitikailag nagyon is indokolt bővítés kívánatos, ha a marasztalás tárgya a bűncselekménnyel vagy az életben, egészségben, testi épségben vagy ezek veszélyeztetésével okozott kár, vagy a személyes munkateljesítésért járó ellenszolgáltatás, például munkabér.
Mindezek figyelembevételével és mindezen korrekcióval a törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)