Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitának e szakaszában egyetlen ponthoz és egyetlen módosító javaslatom kapcsán szeretnék néhány szót szólni, amely azonban gazdaságpolitikai jelentőségű, centrális kérdése a közbeszerzési törvénynek. Az ajánlás 50. pontjában szereplő módosító indítványomról van szó, ahol a törvényjavaslat 23. §-a (3) bekezdéséhez tettem egy módosító indítványt. Arról van szó ebben a bekezdésben, hogy a törvényjavaslat lehetővé kívánja tenni az ajánlatkérők, tehát a pályázatok kiírói számára, hogy már a kiíráskor kizárják az ajánlattevők közül a külföldi ajánlattevőket. Ez a javaslat tehát azt jelenti, tegyük lehetővé azt, hogy aki közpénzekből valamilyen árut, terméket vagy szolgáltatást be kíván szerezni, eleve lemondjon arról a lehetőségről, hogy a külföldi szállítók versenye is kedvezőbb helyzetbe hozza őt mint közpénzeket felhasználó vásárlót.
Azt gondolom, hogy nem volna helyes, ha a törvény tartalmazná ezt a lehetőséget. Gondoljuk csak végig! Itt arról van szó, hogy az adófizetők pénzét költjük el közösségi célú termékvásárlásra vagy szolgáltatás-vásárlásra. Vajon amikor bármelyikünk a saját pénzét költi el bármilyen fogyasztási cikk vagy más termék vásárlására, megteszi-e azt, hogy eleve csak a magyar terméket nézi meg a boltban, és meg se nézi, hogy talál-e olcsóbb külföldi terméket? Azt hiszem, ma Magyarországon nemigen teszi ezt meg a saját pénzéből a saját családja számára történő vásárláskor senki.
Nos, ha saját ügyünkben nem járunk el így, vajon megtehetjük-e azt, hogy az állami szerv az adófizetők pénzének elköltésekor ne éljen azzal a lehetőséggel, hogy megvizsgálja, vajon külföldi szállító ugyanazt a terméket nem tudja-e olcsóbban is nyújtani? Vajon megtehetjük-e ezt?
De menjünk tovább! Vajon megtehetjük-e azt, hogy amikor a hazai szállítók megteszik a saját ajánlatukat, akkor ne kelljen számolniuk azzal, hogy a külföldiek olcsóbb ajánlatot is tehetnek? Ugyanaz a magyar szállító megnyerheti úgy is azt a pályázatot, hogy a külföldiek versenyére számolva olcsóbb ajánlatot tesz, és ezzel megtakarítunk az adófizetők pénzéből. Ha viszont kizárjuk a külföldiek versenyét, akkor négy-öt-nyolc magyar szállító is egyeztetheti az ajánlatait, de ha nem egyeztet, akkor is ismeri a többi szállítót, és könnyen lehet, hogy csak sokkal drágább, előnytelen ajánlatokat fog tenni az állami intézmény számára, amikor az állami intézmény valamilyen terméket be akar szerezni.
Azt gondolom tehát: minden szempont amellett szól, hogy ne tegyük azt lehetővé, hogy eleve kizárják a külföldi szállítókat bármilyen magyar közbeszerzésnél az ajánlattevők közül. Van később a törvényjavaslatban lehetőség arra, hogy a hazai szállítók számára bizonyos előnyöket biztosítsanak. Én ettől sem vagyok boldog, de kész vagyok ezt tudomásul venni; de azt, hogy eleve kizárjuk a külföldi szállítókat, ezt 1995-ben, Európa közepén, egy 10 milliós országban bolondság lenne vállalni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a bal oldalon.)