Bauer Tamás (SZDSZ)

1995. április 23.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A nyílt eljárást szabályozó pontok rendkívül fontosak. Fontosak a közbeszerzési folyamat hatékonysága és tisztasága szempontjából. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatba foglalt rendelkezések mind a két szempontból tovább is javíthatók, módosító indítványaim és más képviselőtársaim módosító indítványai is ebből a szempontból igyekeznek javítani a törvényjavaslat rendelkezésein.Alapjában véve két körbe foglalhatók azok a módosító javaslatok, amelyek mellett érvelni kívánok.

Az egyik kör a 61. pontban a 34. § (1) bekezdéséhez kapcsolódik. Arról van itt szó, hogy jelenleg a törvényjavaslat két lehetőséget ad az ajánlatkérőnek, tehát a kiíró állami vagy önkormányzati szervnek arra, hogy milyen szempontok szerint ítélje meg az ajánlatokat. Az egyik lehetőség, amit lehetővé tesz a törvényjavaslat, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szerint, a másik lehetőség, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontjából mérlegelje, bírálja el az ajánlatokat.

Nos, én azt gondolom, hogy az első lehetőség a másodiknak egy alesete, egy ritka esete. Vannak ugyanis olyan esetek, amikor nincs más érdemi szempont, mint az ár, aminek az alapján el kell bírálni. Az esetek többségében azonban az üzleti életben egy beszerzésnél sok más szempont is van, és az a kívánatos, hogy az ajánlatkérő a különböző szempontokat együttesen mérlegelje ezt fejezi ki a második lehetőség a törvényjavaslatban.

Amennyiben nincs más mérlegelhető szempont, akkor a második lehetőség átalakul az elsővé, hiszen az összességében a legelőnyösebb ajánlat nem más, mint az olcsóbb ajánlat. Tehát ha nincs más szempont, amit mérlegelni lehetne, akkor fölösleges két lehetőséget megjelölni. Ha viszont van más szempont, akkor nem kívánatos arra a lehetőségre felhívni az ajánlatkérők figyelmét, hogy figyelmen kívül hagyhatják, ha tetszik, az áron kívüli szempontokat. Szerintem ez rossz irányba vezeti az ajánlatkérőket, ezért azt javaslom a módosító indítványomban, hogy hagyjuk el a törvényjavaslat 34. §-ában elsőként említett lehetőséget. Legyen csak az összességében legelőnyösebb ajánlat a mérlegelés kritériuma, s ha nincs más szempont, mint az ár, akkor ez automatikusan az árat teszi kritériummá, de ha van más szempont, akkor ne hívjunk fel ennek figyelmen kívül hagyására.

Azt javaslom ezért, és a gazdasági bizottság többsége támogatta is ezt a javaslatomat a bizottsági vitában, hogy hagyjuk el itt az "a" betűvel jelölt lehetőséget, és ennek megfelelően későbbi pontjait is módosítani kellene a törvényjavaslatnak, amely javaslataim a 62., 63. és 97. pontokban szerepelnek, de ezeket nem kívánom külön indokolni, mert ezek az imént előadott indoklásból következnek. Ennek a javaslatnak az elfogadása megítélésem szerint hatékonyabbá tenné a közbeszerzési eljárást.

További javaslataim elsősorban tisztábbá tennék a közbeszerzési eljárást, hozzájárulnának a közbeszerzési eljárás során a korrupciós veszélyek visszaszorításához.

A közbeszerzési eljárások során a legnagyobb veszély az az összejátszás, ami az ajánlatkérő, tehát az állami önkormányzati vagy más gazdasági szerv, mint vásárló és az ajánlattevők, tehát a szállítók között kialakulhat, s aki a gazdasági életben járatos, az tudja, hogy gyakran ki is szokott alakulni. Nagyon fontos ezért, hogy az eljárás szabályait úgy próbáljuk rendezni, hogy az ilyen típusú összejátszás lehetőségeit minél inkább korlátozzuk. Ezt a célt szolgálja egész sor módosító javaslatom. Például a 67. pontban a 38. § (1) bekezdéséhez fűzött módosító javaslat még azt mondja ki, hogy amennyiben az ajánlattevő további tájékoztatást kérhet az ajánlatkérőtől, akkor ezt a tájékoztatást hozzáférhetővé kell tenni más ajánlattevők számára is.

Ezt a célt szolgálja a 71. pontban említett javaslatom, amely azt mondja ki, hogy az ajánlatot az ajánlattevőnek két külön borítékban kell benyújtani. Az egyik boríték az ajánlat érdemi részét tartalmazza, a másik boríték pedig a különféle előírt igazolásokat, és amit egy későbbi pontban, a 83. pontban szereplő módosító indítványom tartalmaz, az ajánlatok értékelésekor először csak azt a borítékot szabad felnyitni, amely a különböző igazolásokat tartalmazza, és az ajánlat érdemi részét tartalmazó borítékot pedig csak akkor, ha a szükséges igazolások hiánytalanul benne voltak a másik borítékban.

Ezt a célt szolgálja a 79. pontban említett, a 46. § (1) bekezdésére irányuló módosító javaslatom is, amelyik azt mondja ki, hogy nem lehet a közbeszerzési eljárásban ajánlattevő az sem mások mellett , aki a műszaki leírást készítette a kiíró számára. Ezt a célt, tehát az összejátszás lehetőségének csökkentését szolgálja a 90. pontban szereplő módosító javaslatom, amely törölni javasolja a törvényjavaslatban rögzített ama lehetőséget, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérő felvilágosítást kérhet az ajánlattevőtől az ajánlattal kapcsolatos nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázása érdekében. Az ilyen típusú információcsere a legjobb eszköze annak az összejátszásnak, amely bizonyos ajánlattevőket előnyhöz juttat. Legyen az ajánlat egyértelmű, legyen a kiírás egyértelmű, és akkor ilyen lehetőségeket nem kell megnyitni.

Ugyanígy a 92. pontban tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan lehetőséget, hogy ha az ajánlat ésszerűtlenül alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérőnek írásban kell magyarázatot kérnie. Ez is egy lehetőség az ajánlatkérő és ajánlattevő közötti összejátszásra. Megjelöl egy feltűnően alacsony, irreális árat, és aztán egy ilyen közvetlen információcsere során próbálja megteremteni azokat a kapcsolatokat, amelyek a kedvező elbírálást lehetővé teszik. Ha egy ajánlat ésszerűtlenül alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, akkor ott valami nem stimmel, akkor ezt az ajánlatot helyesebb eleve figyelmen kívül hagyni.

Végül azt a két módosító indítványomat említeném meg, a 114. és a 115. pontban lévőt, utóbbi egybeesik Keller László képviselőtársam egy indítványával, amelyek a tárgyalásos eljárás körét szűkítenék ahhoz képest, amit a törvényjavaslat lehetővé tesz.

A törvényjavaslat felsorol számos lehetőséget arra, hogy mely esetben lehet a nyílt versenyeztetés helyett közvetlen tárgyalásos eljárást alkalmazni, tehát megkerülni a versenytárgyalás jellegű megoldást.

(20.30)

(A jegyzői székben Sasvári Szilárdot dr. Trombitás Zoltán váltja fel.)

Nyilvánvaló, hogy minél ritkábban kell erre módot adni, és az a két pont, amiről beszélek, a 70. § e), illetve h) pontja az a lehetőség, hogy ne legyen versenytárgyalás akkor, ha a szolgáltatás tárgyának meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, illetve egyértelműséggel, mely lehetővé teszi a nyílt vagy meghívásos eljárásban a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását, erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy egyértelműen megjelöljék a szolgáltatás tárgyát. Ugyanez vonatkozik arra a törvényjavaslatban szereplő lehetőségre is, miszerint ha a beszerzés kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn és a kedvezőbb feltételek igénybevétele más típusú eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna, ez bizony egy kibúvó a versenytárgyalásos megoldás alkalmazása alól. Azt gondolom, az a célszerű, ha ezeket a kibúvókat, ezeket a lehetőségeket lezárjuk a közbeszerzési eljárás során.

Végül azt a módosító javaslatomat említeném, amelyik leszögezi, hogy a tárgyalás nyilvános. Tehát ki kell zárni azt a lehetőséget, amennyiben jogorvoslatra kerül sor, hogy a tárgyalás ne nyilvános legyen.

Köszönöm szépen.