Keller László (MSZP)

1995. április 23.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kicsit hosszabban kell elidőznöm, a döntőbizottság hatásköréről van szó. Tulajdonképpen itt szeretnék mindazokra reflektálni, ami korábban a közbeszerzési tanács kapcsán elhangzott a döntőbizottságról. Amint arról már szóltam, a törvényjavaslat a közbeszerzésekkel kapcsolatos vitás vagy jogsértő ügyek jogorvoslati intézésére létrehozni javasolja a közbeszerzési döntőbizottságot. A 76. § e tekintetben nagyon lényeges törvényi szakasz, rögzíti a bizottság hatáskörét. A 34. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslataimban azt indítványoztam, hogy a döntőbizottságot ne hozzuk létre, és akkor jeleztem, hogy a döntőbizottsággal kapcsolatos véleményemet később fogom kifejteni.

Amikor a javaslatomban foglaltakat részletesen indoklom, kiindulópontként két dolgot mindenképpen szükséges világosan látni. Az egyik: a törvény nagyon részletes szabályrendszert dolgoz ki az eljárás lefolytatására. A másik: a miniszter úr is jelezte expozéjában, de több képviselőtársam szintén utalt rá, hogy halaszthatatlan a közpénzekkel gazdálkodók belső gazdálkodási rendjének átgondolása és a törvény hatálybalépésével annak átalakítása.

Tehát a közbeszerzési törvény életbe lépésétől kezdve a közpénzekkel gazdálkodók munkáját segíti egy feszes eljárási rend és egy felelősséget érvényesítő belső gazdálkodási rend. Persze mindez nem jelenti azt, hogy az eljárás során ne alakuljon ki vitás helyzet és nem kerülhet sor jogsértésre. A döntő az, hogy az így kialakult helyzetet ki kezelje. Az előterjesztő álláspontja az, hogy a bíróságok leterheltsége miatt indokolt egy előzetes államigazgatási jogkörben eljáró szervezet, amely a bíróságokhoz képest lényegesen gyorsabb eljárásban oldja meg a vitás helyzeteket. Ez, ha nem mélyülünk el abban, hogy vajon ténylegesen milyen hatásköre is lehet a döntőbizottságnak, abban, hogy a bíróságok ezen túlmenően milyen feladatot kell hogy ellássanak a törvény következtében, és abban, hogy vajon kell-e ahhoz újabb szervezet, hogy a gyorsított eljárás lefolytatható legyen, vagyis azt feltételezzük, hogy a bíróságok ügyintézése hosszú távon az előterjesztő álláspontja szerint fog alakulni, nos ha mindezeket nem vizsgáljuk, akkor a döntőbizottság létrehozása még ésszerű megoldásnak is tűnhet. Vegyük azonban sorra!

1. A bizottság hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt indult eljárás lefolytatása. Vagyis ha valamelyik közpénzzel rendelkező gazdálkodó szervezet, intézmény úgy köt szerződést, hogy a törvényt a beszerzésére nem alkalmazza, tehát mellőzi a nyilvánosságot, ebben az esetben nincs ajánlatkérő, az eljárást valamelyik konkurens szállító vagy a tanács kezdeményezheti, ha tudja bizonyítani. Erre viszont a törvény előírásai nem adnak lehetőséget. De egyébként is ez a szerződéskötést követően derülhet csak ki, amikor már a szerződést a bizottság nem semmisítheti meg. Ezt a problémát így csak a bíróság által lehet kezelni, vagy a belső gazdálkodási számonkérés során kell eljárni.

2. A 76. § b) pontja értelmében a bizottság az 5. §ban foglaltak megsértése nevezetesen a részekre bontás vagy más, törvényben foglalt alapelvek és szabályok megsértése miatt indíthatna eljárást. Ha a részekre bontással kerüli meg a beszerzést végző a közbeszerzési törvény előírásait, akkor a helyzet ugyanaz, mint az első esetben. Ez csak akkor derül ki teljes bizonyossággal, ha mondjuk, az Állami Számvevőszék vizsgálatot végez a közpénzek felhasználóinál. Amennyiben az alapelveket vagy a törvény szabályait sértették meg és még nem történt meg a szerződés megkötése, akkor van csak érdemi intézkedésre lehetősége a bizottságnak, de a várható következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a szerződést időközben megkötötték, akkor azt már megint csak a bíróságon lehet semmissé nyilvánítani.

Néhány szóban a várható következményekről:

Azt vélelmezem, hogy a bizottsági eljárás a legtöbb esetben a bíróságon fog folytatódni, legyen az bírság kiszabása vagy az eljárás felfüggesztése. A 90. § azt mondja ki, hogy amennyiben a bizottság határozatát nem fogadja el valamelyik érdekelt fél, akkor keresettel élhet a bíróság felé, de ennek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. De hogyan lehet végrehajtani a határozatot jogerős bírósági döntés nélkül? Erről nem szól a törvény. Vagy mi történik akkor, ha kiderül a bírósági eljárás során, hogy a bizottságnak nem volt joga felfüggeszteni a közbeszerzési eljárást, és ebből az ajánlattevőknek komoly kára származott?

Számomra ezek a kérdések nem megválaszolhatók. Itt jegyzem meg, hogy például az Ipartestületek Országos Szövetsége az előzetes véleménynyilvánítás során kifejezte hasonló aggodalmát az iránt, hogy a bírósági megtámadás ellenére a bizottság határozata érvényben marad, de az előterjesztő képviselői a bizottsági vitákban pozitív megközelítésbe helyezték ezt az ellentmondásos helyzetet.

A harmadik hatásköri lehetősége a bizottságnak az ajánlatkérő döntésével szembeni bármely kérelem elbírálása tehát döntés után érkezik kifogás. Ha az ajánlatkérő dönt, azaz elbírálja a pályázatokat, akkor a döntés tényének megismerésével egyidejűleg a szerződés is létrejön. Csak abban az esetben van idő a beavatkozásra, ha a kiíró a pályázatban előre közli, hogy a döntéssel egyidejűleg nem fog szerződést kötni, csak a megjelölt határidőn belül. Akinek szándéka nem tisztességes, az nem fog lehetőséget biztosítani a két időpont nyilvánosságra hozatalával arra, hogy bárki még a szerződéskötés előtt beavatkozhasson. Ha pedig már a szerződéskötés megtörtént, akkor csak a bíróság tudja kimondani a szerződés semmisségét. Az összes többi jogvita a bíróságok feladata a törvény szerint is.

Az eddigiekből választ kaphattak tisztelt képviselőtársaim arra, hogy miért tartom aggályosnak a bizottságok működését, és arra is, hogy milyen többletfeladatokat kell ellátniuk a bíróságoknak, függetlenül a bizottság lététől. De ha a bizottság létezik, akkor a bíróságok feladata még növekszik is a bizottsági határozatok garantált megtámadása miatt.

Joggal tehető fel a kérdés, hogy megoldható-e a törvényből következő feladat újabb szervezet létrehozása nélkül. A válaszom: természetesen igen, és a módosító javaslataim ezt tartalmazzák is.

(20.40)

Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét az ajánlás 122. és 163. pontjában foglaltakra; ezeket most nem kívánom részletesen ismertetni, csak utalásszerűen. Álláspontom szerint a közbeszerzéssel kapcsolatos jogviták elbírálási eljárására a polgári perrendtartás XXV. fejezetének előírásait kellene alkalmazni. A Pp. ezen fejezete jelenleg üres, így ebben elhelyezhetők a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó követendő jogszabályok.

Az eljárások tehát a Pp. általános szabályai szerint folynának a XXV. fejezetben meghatározott speciális szabályok figyelembevételével.

A közbeszerzési törvényben kerülne rendezésre az az anyagi jogi lehetőség, hogy a bíróság a felek kereseti kérelmén felül hivatalból felhívhatná a jogsértés okozóját a megfelelő eljárásra, eltilthatná az ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásban való részvételtől, illetve bírságot szabhatna ki. A speciális szabályok között ki kell mondani, hogy egyes bíró jár el a perekben, milyen mulasztáshoz fűződő jogkövetkezményeket lehet alkalmazni, van-e helye viszontkeresetnek, egyezségnek, illetve szüneteltetésnek. Tisztázni kell azt is, hogy melyik bíróság az illetékes, illetve kinek van hatásköre. Álláspontom szerint értékhatártól függetlenül a megyei bíróságok hatáskörébe kellene helyezni ezeket a pereket, az illetékességet pedig az ajánlatkérő székhelye alapozná meg.

A javaslatom értelmében soron kívül kellene az eljárást lefolytatni, s lehetőséget kell adni az ideiglenes intézkedés elrendelésére is. A gyors eljárás érdekében a fellebbezési határidő, a felülvizsgálati lehetőség a javaslatnak megfelelően kerülne a Pp.-be, továbbá a jogerős döntést közzé kellene tenni a Közbeszerzési Értesítőben.

Álláspontom szerint mindezzel a döntőbizottság felállításával elérni kívánt célok hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban érvényesülnének, mint az eredeti javaslatban elképzelt megoldás alkalmazásával, ugyanakkor a törvényjavaslat elveit, megoldási módozatait a módosító javaslat megtarthatja.

Tisztelt Ház! A bizottsági viták során többször hallottuk érvként, hogy a döntőbizottság és a tanács működésével kapcsolatban kimutatható megtakarítás várható a közpénzek felhasználása terén. Határozott álláspontom, hogy a megtakarítás nem az új szervezet miatt jelentkezik, hanem a szabályozott eljárási rend miatt, valamint az ezt betartani hivatott belső gazdálkodási és ehhez párosuló felelősségi rendszer miatt.

Végül ki kell térnem egy szintén sokat emlegetett javaslatommal szembeni érvre, nevezetesen arra, hogy a bíróságok leterheltek. Ahogyan azt már említettem, a megyei bíróságok gazdasági peres csoportjai járnának el a jogviták kezelésében. Áttekintettem a megyei bíróságok ügyfélforgalmának statisztikáit, és ez alapján mondhatom, hogy nem érzem indokoltnak a leterheltség miatti aggodalmat.

Az 1994. évben az elsőfokú gazdasági peres ügyek száma a megyei bíróságokon 10 068-ról 4525-re csökkent. Az elmúlt évben 3385 ügy indult meg, és ha ezzel szembeállítjuk a törvény indoklásában valószínűsített körülbelül évi 80 ügyet, akkor azt hiszem, nem elképzelhetetlen, hogy a bíróságok képesek megbirkózni a közbeszerzési törvényből fakadó többletfeladattal, főleg akkor, ha a törvényben tervezett ráfordításból némi összeggel a bíróságok is részesedhetnek.

Köszönöm a figyelmüket, és elnézést a hosszas érvelésért. (Taps a bal oldalon.)