Dornbach Alajos (SZDSZ)
DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mégis vissza kell térnem egyszer az elmondottakra, tehát a közbeszerzési döntőbizottság és a bírósági eljárás különbözőségének egy szempontjáról azért nem esett szó. A bírósági eljárás kontradiktórius eljárás, egészen más eljárási szabályok szerint. Bármennyire soron kívül fogják tárgyalni vagy tárgyalnák a bíróságok ezeket az ügyeket, a mai gyakorlat szerint sőt tíz-húsz éven belül nem remélhető, hogy két-három évnél rövidebb idő alatt ezek a perek lebonyolódhatnának.
Hogy a gazdasági kollégiumoknak miért ekkora most a munkaterhük, pontosan tudjuk: azért, mert a magángazdálkodó cégek perei zömmel nem a gazdasági kollégiumok előtt zajlanak, hanem a rendes vagyonjogi kollégiumok, tehát a polgári kollégiumok előtt. Ez nem azt jelenti, hogy a bíróságok gazdasági kollégiumai számára államigazgatási feladatokat kell delegálni azért, hogy foglalkoztatásuk megfelelő ügyhátralékot teremtsen náluk is. Akkor a bírósági munkaerőt át kell csoportosítani, de semmiképpen nem lehet államigazgatási feladatokat bírákkal elvégeztetni. Nem lehet a polgári perrendtartást úgy megváltoztatni, hogy gyors és operatív eljárásra legyenek képesek a bíróságok. Ez teljesen idegen a bíróságtól. Mint már korábban is mondtam, ezzel az erővel számos egyéb államigazgatási hatósági feladatot a bíróságokra lehetne ruházni.
De még nagyon fontosnak tartom azt megemlíteni, amit Keller képviselő úr mondott, hogy csak a megkötött szerződésekről fognak tudomást szerezni. Felhívom a figyelmet arra, hogy a közbeszerzési szerződések volumenének döntő többsége nagyberuházások bonyolításából származik; a nagyberuházások építőipari beruházások. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslat 62. § (2) bekezdése azt mondja, hogy az ajánlatkérő, amennyiben nem jön létre nyomban a szerződés az eredmény kihirdetésével, abban az esetben 30 napon belül, építőipari beruházás esetében 60 napon belül köteles megkötni a szerződést.
Ha valaki részt vett építőipari versenytárgyaláson márpedig 1988 óta versenytörvény van, tehát előtte is voltak bizonyos versenyszabályok, de '88 óta bizonyos versenyeljárás kötelező az építőipari beruházásoknál is , tudja, hogy egy építőipari tender felbontása után akár egy 100 millió forintos beruházásnál is elképzelhetetlen, hogy egy-két héten belül szerződést lehetne kötni az akkora feladat! Némely esetben még a 60 napos határidő betartása is gondot okoz a szerződő feleknek.
Tehát igenis lehetőség van arra, hogy a nagy volumenű ügyekben a rossz döntés, a törvénysértő döntés, az államigazgatási hatóság fellépése folytán ne vezessen szerződéskötéshez; vagy ha mégis szerződést kötnek, akkor már büntetőjogilag üldözhető magatartást tanúsítanak az érdekeltek.
Még egy utolsó gondolat, ez már nem a kettőnk közötti polémia: a törvényjavaslat a kiszabható bírság összegét 10 millió forintban javasolta maximálni. Ezt nagyon kevésnek tartom, hiszen az építőipari beruházások, az építési jellegű közbeszerzések nagyságrendje számos esetben a milliárd forintot is meghaladja. Egy több száz millió forintos beruházásnál a 10 millió forintos bírság a legalacsonyabb nyereségkulcs számítása mellett is a nyereségnek egy töredékét jelenti. Nem véletlen, hogy a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény az ott kiszabható bírságot és nem véletlen, hogy az sem bíróságra van bízva, hanem egy államigazgatási hatóság, a Versenyhivatal szabhatja ki a bírságot az elérhető nyereség 30 százalékában maximálja. De mivel az elérhető nyereség még egy építőipari beruházásnál is nagyon nehezen becsülhető meg előre, súlyos vitákhoz vezethetne a bírság kiszabásánál, hogy mennyi lett volna befejezés esetén a nyereség.
Éppen ezért én a szerződés volumenének 30 százalékát javasoltam felső határként elfogadni. Ezt az előterjesztő három bizottsági ülésen elfogadta, az egyik bizottsági ülésen nem támogatta, kizárólag ezért tettem szóvá; különben a bizottságok is és az előterjesztő is egyetértett ezzel a módosítással, és kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító javaslatot támogassák.
Köszönöm szépen. (Juhász Pál tapsol.)