Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr!Általánosan ismert, hogy az 1959-61-es nagy roham idején se adta be mindenki a derekát, és a legtöbb településen maradt néhány ember, aki nem lépett be a téeszbe. Alaposan ki is toltak velük, jó földjüket elvették, gyenge minőségű, rossz fekvésű területeket jelöltek ki helyette.
A legtöbben azonban így is művelték, jobbították a kényszercsere folytán kapott földeket és az adót is megfizették. Félelemből, túlzott óvatosságból azonban sose sürgették a hagyatéki tárgyalásokat, nem siették el vagy elmulasztották az átírásokat. (Dr. Kis Zoltán: Ez a baj!)
Az utóbbiak most nehéz helyzetben vannak, mert a földhivatalok a kincstári gondolkodás csúcsra járatásaként a tulajdonátírás feltételeként azt követelik, hogy az érintettek a téesztől hozzanak igazolást arról, hogy az általuk használt föld a Kádár-érában sem volt téeszhasználatban.
Az ilyen igazolások megszerzése mondani se kell távolról sem egyszerű. Csak huzavona, veszekedés után kapható meg, sokszor még így sem. Az érintett szövetkezetek sok esetben egyszerűen elzárkóznak az ilyen igazolások kiadása elől.
Kérdezem: Mi indokolja, hogy sokat szenvedett embereket újabb tortúrának és vegzatúrának tegyünk ki?
Mi indokolja továbbá, hogy ezekben az ügyekben az ellenérdekű fél, tudniillik a szövetkezet legyen a döntőbíró, amikor köztudott, hogy a földért amúgy is éles harc folyik.
Miért nem lehet az igazolási eljárásnak egyszerűbb, humanizált formát adni?
Tisztelettel kérem válaszát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)