Bokros Lajos

1995. április 24.

DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mondanivalómat három részre szeretném tagolni. Az első részben néhány bevezető megjegyzésben módszertani kérdéseket, a tárgyalási módszert szeretném érinteni; másodiknak nagyon röviden azokban a gazdaságpolitikai kérdésekben szeretnék néhány újabb megjegyzést tenni, amelyekről egyébként már az elmúlt időszakban a külön gazdaságpolitikai vitanap keretében is esett szó; végül harmadikként néhány példával szeretném a stabilizációs intézkedéscsomag keretében beterjesztett törvénymódosítások konkrétumaira felhívni a figyelmet.Tisztelt Országgyűlés! A gazdaság, s ezen belül az államháztartás pénzügyi stabilizációjának megteremtését szolgáló törvénymódosító csomag tárgyalását több lépcsőben, lényegében egymásra építve, szükség esetén párhuzamosan kezdeményezte, illetve kezdeményezi a kormány. Ennek megfelelően került sor egyes intézkedéseket megalapozó önálló törvénymódosítások beterjesztésére, amelyek közül a háztartási tüzelőolaj fogyasztásiadó-visszaigénylésének megszüntetését és a személygépkocsik fogyasztásiadó-kulcsának módosítását április 11én már el is fogadta a tisztelt Ház.

A mai nappal a stabilizációs intézkedésekkel összefüggő, de a költségvetési törvény előírásait nem érintő törvénycsomag általános vitája kezdődik meg, s ennek tárgyalását majd utoléri a már ugyancsak beterjesztett, a '95. évi pótköltségvetésről szóló törvényjavaslat, melyben a mai nappal vitára bocsátott törvénycsomag önök által elfogadásra kerülő konkrét hatásai megjeleníthetőek és keresztülvezethetőek. Reményeink szerint ebben a tárgyalási és jóváhagyási menetben konzisztenssé tehető az elhatározni kívánt lépéssorozat valamennyi eleme. Persze ezzel még nem értünk a javasolt intézkedések áttekintésének a végére. Az intézkedéscsomag végrehajtásához még hozzátartozik a társadalombiztosítási alapok '95. évi költségvetési törvényjavaslatának újbóli előterjesztése, párhuzamos tárgyalása, majd elfogadása.

Többször megfogalmazódott már az a kérdés, hogy a stabilizációs intézkedések törvényi jóváhagyásának legtöbbjét miért egy csomagban kezdeményezte a kormány.

Tisztelt Ház! Ennek nagyon egyszerű, ésszerű indoka van. Megítélésünk szerint nem lett volna célszerű szétaprózva, eltérő ütemben tárgyalni ezeket az egyébként valóban különféle területeket érintő, de a stabilizáció szempontjából egymáshoz kapcsolódó, összefüggő intézkedéseket, mert akkor éppen a stabilizációt megalapozó elv, a mielőbbi hatálybalépéshez fűződő közös érdek szenvedett volna olyan csorbát, ami a hatékonyságot nagymértékben lerontotta volna. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni. Tehát úgy gondolom, hogy az egy időben történő, sürgősséggel kért tárgyalás logikus és célravezető megoldás, s ennek lebonyolításához támogató együttműködésüket kérem, hiszen azt gondolom, velem együtt mindannyian egyetértünk abban, hogy az idő a legfontosabb tényező.

A stabilizációs intézkedések gazdaságpolitikai indokoltságáról szeretnék röviden néhány gondolatot elmondani.

A magyar gazdaság hosszú ideje súlyos alkalmazkodási problémákkal küzd. Ezek strukturális eredetűek. A versenyképtelen struktúrában az elmúlt tíz-tizenöt évben növekedés mindig csak az egyensúly terhére volt elérhető. Az utóbbi két évben a külső és belső egyensúlyviszonyok súlyos, egyidejű romlása volt tapasztalható, függetlenül attól, hogy mint például '93-ban a gazdasági teljesítmény csökkent, vagy mint éppen '94-ben a gazdasági teljesítmény nőtt.

1993-94-ben exportunk volumenének növekedése összességében 5 százalék alatt maradt, miközben az import mennyisége körülbelül 35 százalékkal emelkedett. Ennek alapvető oka az, hogy gazdaságunk versenyképessége sem a külpiacokon, sem a belpiacokon nem kielégítő, a hazai termelés strukturális igazodása nagyon lassú, s a kínálat gyengesége miatt a belföldi piacokon is teret veszített az importtal szemben.

A folyó fizetési mérleg tavaly nagymértékű hiánnyal zárult, bruttó külső adósságunk pedig az elmúlt két év alatt 7,5 milliárd dollárral nőtt. E hiányt a külföldi működőtőke beáramlása csak részben ellensúlyozta, két év alatt ez összesen mintegy 3,8 milliárd dollárt tett ki. Ezt a tendenciát még egy nálunk stabilabb, fejlettebb gazdaságú ország esetében sem lehetne fenntartani.

Sajnos a '94. év végi, illetve a '95. évi eleji tapasztalatok sem adnak túlságosan sok okot a bizakodásra. A költségvetés hiánya márciusban ennek az évnek a márciusában már megközelítette a 150 milliárd forintot. E hiány további növekedése miatt rövidesen komoly finanszírozási problémákkal kellene szembenéznünk, s a kialakuló helyzetben jelentősen tovább emelkednek a kamatszintek is.

(9.50)

Ilyen magas hiányfinanszírozás a vállalkozásokkal szemben olyan mértékű kiszorító hatást jelent, amely mindenféleképpen ellentmond a gazdasági növekedés és a stabilizáció céljainak. A már ma is tapasztalható tőkehiány olyan mértékben felerősödött, hogy a gazdasági helyzet megszilárdulására tett intézkedéseket adott esetben csírájában megfojtaná.

Ezek a folyamatok szemmel láthatóan nem vezetnek az elindult növekedés mellett javuló egyensúlyra, ezért nagy a veszélye annak, hogy folytatódik az előző két évben tapasztalt tendencia. A 1995-re jóváhagyott gazdasági és pénzügyi program alapján a belföldi felhasználás csökkenését kell elérni. Ezenközben mégsem érvényesül kellő késztetés az exportteljesítmények és az importtal versenyző hazai termelés növelésére, és így bizonytalan az, hogy az előző két évivel ellentétben a külkereskedelemben kialakul-e s mekkora lesz az ütemkülönbség az export javára.

Stabilizációs lépések nélkül azzal is számolnunk kellene, hogy a folyó fizetési mérleg passzívuma két év alatt további hat-hétmilliárd dollárral emelkedhetne. A működőtőkének a hiányt kiegyenlítő mértékű beáramlásával reálisan még a privatizáció felgyorsulása esetén sem számolhatunk, és ez a fizetési mérleg hiányát ha fele részben fedezné is, akkor is körülbelül három-négymilliárd dollárral tovább növekedhetne az eladósódásunk vagy/és csökkennének a devizatartalékaink.

Az így kialakuló labilis egyensúlyi helyzetben 1996ra már jelentősen megnőhetnének adósságmenedzselési nehézségeink. Ez a törékeny egyensúlyi helyzet egyúttal várhatóan azzal is járna, hogy a kormány által bejelentett menetrendtől eltérően, adott esetben egyre sűrűbb és jelentősebb mértékű árfolyam-kiigazító lépésekre lenne szükség, és így az 1995 első félévére számításba vett magasabb áremelkedés nem maradna átmeneti, az infláció gyorsulása jövőre is folytatódna.

Egy több évig tartó növekvő inflációs trendet azonban később nyilvánvalóan még nehezebb megfordítani. Ha a fizetési mérleg, illetőleg az államháztartás kirajzolódó hiányának mérséklése érdekében most nem történne kormányzati beavatkozás, akkor a monetáris politika eszközrendszerét kellene esetleg tovább szigorítani.

A megtakarítások növelésére, a pénz szűkítésére irányuló szándékok érvényesítése rákényszerítené a Magyar Nemzeti Bankot arra, hogy tovább növelje a bankok tartalékrátáját, ezenközben a betéti és a hitelkamatok közötti rés is növekedne, illetve a kamatszínvonal önmagában is. Ez tovább emelné magának a költségvetésnek a kamatterheit is, ami előbb-utóbb tovább visszavetné a beruházásokat és így a növekedést is.

Az adott helyzetben azonban a jegybank által alkalmazható monetáris eszközök már nem elégségesek az eredeti célok teljesítéséhez.

A vállalkozások nagy része ugyanis egyre magasabb kamatok mellett is folytatja a hitelfelvételt részben kényszerből, részben pedig eleve számol a kamat költségeinek továbbhárításával.

Ezenkívül aki teheti s a jó vállalatok egyre nagyobb része ezt megteheti a rendelkezésre álló alacsonyabb kamatozású devizahiteleket veszi igénybe, akár a belföldi bankrendszerből, akár a külföldi bankoktól.

Végül tehát az a következtetés vonható le: ha most nem cselekednénk, akkor a már beindult folyamatok legkésőbb 1996 közepén mindenképpen kikényszerítenék a stabilizációt célzó intézkedéseket, ráadásul nyilvánvalóan a jelenleginél sokkal súlyosabb induló helyzetből.

A kormány által javasolt intézkedéscsomag elsősorban a külső és a belső egyensúlyi helyzet javítását célozza. A korábban alkalmazott módszerek zömével ellentétben azonban nem szorítja vissza a vállalkozások reálisnak tekinthető növekedési lehetőségeit. A növekedésnek tehát a vállalkozói szféra javára történő jövedelem-átcsoportosításra kíván helyet teremteni.

A kialakult helyzetben a költségvetés növekvő hitelfelvétele mellett a lakosság éves megtakarítása már nem tudja egyidejűleg fedezni a vállalkozások hiteligényeit. Ez csak külföldi források bevonásával válna újra lehetségessé. A továbbiakban már nincs mód a külföldi források növekvő, de még az eddigiekhez hasonló bevonására sem. Így az elhatározott jövedelem-átcsoportosítás kizárólag csak az államháztartás hiteligényének csökkentése mellett mehet végbe.

Az államháztartás reformjának elindulása nélkül azonban már egyáltalán nem lehet semmiféle kiutat találni, hiszen a jelenlegi rendben és mértékek szerint működtetett államszervezet és az állami feladatokat megvalósító humán célú szociálpolitikai ellátó rendszerek finanszírozhatatlanná válnak. A reform megkezdése tehát semmiféleképpen nem halasztható.

Tisztelt Ház! A továbbiakban a stabilizációs törvénycsomag néhány, a pénzügyminiszter hatáskörébe eső törvénymódosításáról szeretnék szólni s gondolom, minisztertársaim más egyéb törvényjavaslatokról a maguk megjegyzéseit meg fogják tenni.

Nem fontossági sorrendben, de talán érdemi tárgyalást lehetővé téve, elsőnek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról és a társasági adóról szóló törvény módosításáról szólnék.

A tervezett adóbevételek biztosítása érdekében kisebb módosításokat hajtunk végre ezekben a törvényekben. Nyilvánvalóan azzal az igénnyel, hogy egyúttal csak olyan változtatásokat hajtsunk végre, amelyek ezeknek a törvényeknek az alapvető stabilitását nem érintik.

A személyi jövedelemadó törvény javasolt módosításai közül a személygépkocsi vélelmezett magáncélú használatához kapcsolódó adóztatás egyszerűbbé és hatékonyabbá tételét emelem ki. Anélkül, hogy megváltozna az 1995. január 1-jén bevezetett adóztatás konstrukciója, a javaslat elfogadása esetén a személygépkocsi értékétől függően emelkedő új adómértékek egységesebbé válnak aszerint, hogy az adott kifizető mennyi ideje tulajdonosa vagy üzemeltetője a szóban forgó személygépkocsinak. A tervezett intézkedéstől amely a törvény hatályba lépését követő hónap első napjától alkalmazandó mintegy másfél milliárd forint adóbevételi többlet várható.

A javasolt további változtatások pontosító és értelmező jellegűek. Ezek az árfolyamnyereség számításával, a gyermekekkel kapcsolatos adómentes ellátások elnevezésének és tartalmának változásával függenek össze.

Az adóelkerülés megakadályozása érdekében egyaránt szigorodik a személyi jövedelemadó és a társasági adó törvényekben a munkanélküli foglalkoztatáshoz kapcsolódó adóalap-csökkentés feltételrendszere. A javaslat elfogadása esetén nem vehető igénybe a kedvezmény az után a munkanélküli után, akit korábban ugyanaz a munkáltató hat hónapon belül már foglalkoztatott.

Másodikként szeretnék röviden megemlékezni a szerencsejátékról szóló 1991. évi törvény módosításáról. A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítása keretében ismét csak azokat a sürgős és azonnal megteendő intézkedéseket terjesztjük elő, amelyek az adóalap szélesítése, továbbá az illegális tevékenység visszaszorítása révén a költségvetés bevételeit növelik.

Ennek érdekében a javaslat kiterjeszti a törvény hatályát az úgynevezett ügyességi pénznyerő-automaták csoportjára is és új előírásokat tartalmaz a pénznyerő-automaták, valamint a játékautomaták üzemeltetése után fizetendő játékadó tekintetében.

Ezzel éves szinten mintegy 600 millió forint többlet-játékadóbevétel várható, tekintettel arra, hogy az illegális tevékenység egy része ezek után a legális szférában is meg fogja találni számítását.

Az illegális tevékenységgel szemben ugyanakkor jelentős szigorításokra van szükség. A határozottabb, eredményesebb fellépés és a tiltott szerencsejátékok hatékonyabb ellenőrzése érdekében javasoljuk az egyes állami szervezetek ellenőrzési feladatainak és jogosítványainak kiterjesztését, a kiszabható bírságok felső határainak emelését.

Harmadikként az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szólnék. A törvény korrekcióját a kormány már az elmúlt évben beterjesztett törvényjavaslatban is kezdeményezte. Figyelemmel azonban a képviselők többségének a vagyonszerzési illetékek progresszív mértékeinek és az okirati illeték bevezetésével szembeni aggályaira, azt a kormány átdolgozásra visszakérte.

A jelenlegi javaslat mind az ingyenes tehát öröklés, ajándékozás esetén , mind az ellenérték fejében történő vagyonszerzések után lineáris, a ma hatályos mértéknél egy-két százalékponttal magasabb elvonást helyez kilátásba. Mivel a vagyonszerzési illetéket a forgalmi érték után kell fizetni, e lineáris mértékek mellett is biztosítva látjuk a vagyonarányos közteherviselés érvényre juttatását.

Változatlanul fontos társadalmi cél a lakásszerzés elősegítése, illetve az, hogy ezen a területen a helyzet ne romoljék. Ezért hangsúlyozom, hogy a lakásszerzés illetéke továbbra sem változik, tehát öröklés, ajándékozás vagy adásvétel esetén is a maival azonos összegű illetéket kell fizetni, de megszűnne az új lakás szerzőit jelenleg megillető illetékmentesség.

(10.00)

A szociálpolitikai, illetve az azt felváltó lakásépítési kedvezmény összegével viszont csökkenthető lesz az illeték alapja, tehát új lakás vásárlásakor és ez nagyon lényeges az arra jogosultak és a nagyobb családok erőteljesebb mértékben részesülnek illetékkedvezményben.

A javaslat szerint a gépjárművek átírásánál a 6 forint/köbcentiméter helyett ezentúl 8 forint/köbcentiméter illetéket kellene fizetni, továbbá az eddig illetékmentes új gépjármű megszerzése után is fenn fog állni az illetékfizetési kötelezettség.

Az ingatlanalapok, valamint a fő tevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozók ingatlanszerzésére egy igen méltányos, 2 százalékos külön illetéket javaslunk bevezetni.

A gépjárművek forgalmazását fő tevékenységként végző vállalkozók gépjárműbeszerzéseire illetékmentességet terjesztünk be. Az általános tételű államigazgatási eljárási illeték összegét 500 forintról 800 forintra szeretnénk emelni, a speciális eljárások illetékét differenciáltan javasoljuk változtatni.

Módosulna a már sokszor vitatott útlevél-kiállítással kapcsolatos eljárás illetéke is. A jelenlegi 1000 forintos mérték csak a 18. életévét be nem töltött, illetve a 70. életévét betöltött személyeknél maradna meg, minden más kérelmezőnél 3000 forintra, az öt évet meghaladó érvényességi időtartamú útlevél esetén pedig 6000 forintra emelkedne.

Negyedikként a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló '91. évi törvény módosításáról szólnék. A felszámolás költségeinek csökkentése, a többi hitelező érdekeinek védelme szükségessé teszi a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény módosítását. Itt egyetlenegy változtatásra kerül sor, nevezetesen arra, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknél csak a hitelezők hozzájárulásával kerülhetne sor béremelésre vonatkozó új kötelezettség vállalására.

Ötödikként az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény módosítását javasoljuk. Ez összhangban van az államháztartási reform kidolgozásának gyorsításával, azzal, hogy egyes konkrét feladatok megvalósítását szeretnénk előrehozni.

A szigorító intézkedések végrehajtása érdekében, illetve a központi költségvetés megbontott egyensúlyi helyzete és rendkívül problémás likviditási gondjai miatt már most néhány ponton javasoljuk módosítani az államháztartási törvényt. Az egyik kiigazítás a központi költségvetési szervek egyes alaptevékenységéhez kapcsolódó bevételek eredeti előirányzatot meghaladó többletének 50 százalékos elvonásához a törvényi rendezést biztosítja.

A másik javaslat értelmében a kormány szükség esetén eltérhetne a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás részére jóváhagyott hozzájárulások időarányos folyósításától, és az elkülönített állami pénzalapok támogatásának kiutalása teljesítmény, nem pedig időarányosság alapján történhetne.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a pénzellátási intézkedések a jóváhagyott előirányzatokat nem érintik, azokat nem módosítják. Szeretném hangsúlyozni, hogy csak rendkívül kiélezett finanszírozási helyzetben lesz szükség arra, hogy javaslatot tegyünk átmeneti visszafogásra.

Harmadsorban javasoljuk és kérjük annak elfogadását, hogy a kormány helyett a pénzügyminiszter kapjon felhatalmazást arra, hogy amennyiben a központi költségvetés likviditási helyzete ezt megköveteli, akkor eltérhessen a központi költségvetési szervek támogatására vonatkozó szabályoktól, két megkötéssel. Az egyik az, hogy a csökkentés legfeljebb 20 százalék lehet, másodsorban ez a csökkentés az államhatalmi szerveket nem érintheti.

A következő javaslat a bérrendszerek módosításával kapcsolatosan a köztisztviselők jogállásáról és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények módosítására vonatkozna. A stabilizációs csomag keretében a köztisztviselők juttatási rendszerének módosítására is szeretnénk sort keríteni. A változások részben költségvetési megtakarítások elérését célozzák ezek közül kiemelem a végkielégítés fizetési szabályainak szigorítását , részben pedig hosszú távon megteremtik a kiemelkedő teljesítményt nyújtó köztisztviselők anyagi elismerésének feltételeit.

A beterjesztett javaslatok azonban szorosan összefüggenek a kormány köztisztviselőket érintő létszámcsökkentési határozatával is, tehát ez összességében mindenféleképpen költségvetési kiadáscsökkentést eredményez.

A közalkalmazotti törvény módosításával is ugyanez az elsődleges cél: a költségvetési megtakarítások elérése. Ennek keretében a felmentési idő lehetséges időtartamát az eddigi tizenkét hónapról nyolc hónapra szeretnénk csökkenteni.

A javaslat a felére csökkentené a fizetendő végkielégítés összegét abban az esetben, ha az intézmény fenntartójának változásakor a munkavállaló nem fogadja el a számára felajánlott továbbfoglalkoztatás lehetőségét. Nem jár viszont a végkielégítés, ha a továbbfoglalkoztatási ajánlatot a munkavállaló elfogadja.

Az előzőekben említett két törvény módosításával egyébként a közalkalmazotti és köztisztviselői szabályozás harmonizálására is törekedtünk.

A helyi önkormányzatok gazdálkodásában is szükségesek olyan irányú változások, amelyek hozzájárulnak a nemzetgazdaság helyzetének stabilizálásához. A helyi önkormányzatokat a törvénycsomag több helyen is érinti, így az illetékek szabályozása, a szociális ellátó rendszerekkel kapcsolatos változások, a közalkalmazotti és köztisztviselői törvény módosítása stb. tekintetében.

Ugyan nem e törvényjavaslat, hanem majd a pótköltségvetési törvényjavaslat tartalmazza, mégis itt kell szólnom arról, hogy a lakosság legrászorultabb rétegei szociális helyzetének javítása érdekében a kormány jelentős, hatmilliárd forint összegű többlettámogatást javasol az önkormányzatok részére. Ezen túlmenően hárommilliárd forinttal javasoljuk megemelni a Foglalkoztatási Alap támogatását az önkormányzatok által szervezett közhasznú munkák finanszírozása érdekében.

A törvényjavaslat ötödik része konkrétan is tartalmazza a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítását. Ennek fő célja az önkormányzatok gazdálkodási szabályainak szigorítása a csődhelyzetek elkerülése érdekében. Az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségét korlátozni szándékozzuk és javasoljuk a parlamentnek azt is, hogy a számottevő kiadást teljesítő önkormányzatok számára legyen kötelező az éves pénzügyi jelentés hitelesítése, auditáltatása, valamint a gazdálkodás könyvvizsgáló által történő folyamatos ellenőrzése.

Ezekkel a javaslatokkal távolról sem látjuk lezárhatónak az önkormányzati gazdálkodásban megteendő lépéseket, ellenkezőleg: a kormány további hathatós intézkedéseket tart szükségesnek. Úgy látjuk, hogy tovább már nem finanszírozható a jelenlegi, túlzottan decentralizált, s ezért gazdaságtalanul működő önkormányzati rendszer. Szükség van a feladatok és hatáskörök áttekintésére, azok szűkítésére, illetőleg koncentráltabb telepítésére. Ez azonban hosszabb előkészítést igénylő intézkedéseket foglal magában, így nyilván ezekre leghamarabb a '96. évi költségvetés tárgyalásánál térhetünk vissza.

A következő javaslatunk a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló '92. évi törvény módosításával kapcsolatos. Ez ugyanis előírja, hogy az ebben elfogadott személyazonosító jel csak '95. december 31-éig alkalmazható, és az ennek helyébe lépő új azonosítási módot s annak használatát külön törvényben kell meghatározni.

A törvény az adóigazgatás és a társadalombiztosítás területén tovább korlátozta ennek a személyazonosító jelnek a használatát: itt csak '94. december 31-éig lehetett ezeket alkalmazni.

Már az elmúlt évben megállapítható volt, hogy e két nagy nyilvántartási blokk átalakítására sem kellő idő, sem a szükséges pénzügyi források nem állnak rendelkezésre, tehát ezt a határidőt ugyancsak ez év végére halasztotta az Országgyűlés. Most azonban már lépnünk kell.

A jelenlegi hatályos szabályozás szerint ugyanis még ebben az évben ki kellene dolgozni az új személyazonosítási mód képzésének és rendszerének koncepcióját, majd ennek alapján új törvényt kellene alkotni. A technikai nehézségeken és az e mögött egyébként megbúvó elvi nézetkülönbségeken túlmenően a költségvetési kiadások kímélése és a megvalósítandó takarékossági követelmények miatt arra van szükség, hogy a személyazonosító jel használatára az ez év végéig előírt határidőt a századfordulóig elhalasszuk. Természetesen ezzel egyidejűleg szükséges az alkotmányos alapjogokat biztosító, egyben a közigazgatás hatékonyságát is elősegítő egységes törvényi garanciák megerősítése.

(10.10)

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A törvénycsomag nyilván legvitatottabb fejezete az, amelyik a szociális ellátórendszerekkel kapcsolatos javaslatokat tartalmazza. Tény, hogy e javaslatok az elmúlt évtizedek uralkodó szociálpolitikai szemléletétől gyökeresen eltérnek, amikor az ellátásokra jogosultságnál jövedelemhatárt állítunk az állampolgári jogosultság helyett. Így a javaslatunk szerint a jövőben a jövedelmi és vagyoni helyzettől függően fog járni a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a várandósági pótlék helyébe lépő egyszeri anyasági támogatás is.

A lakossági jövedelemadatok alapján, mint ez az önök előtt fekvő tájékoztatóból is kiderül, a családok nyolcvan százalékánál változatlan marad a családi pótlék és a gyermekgondozási támogatások helyébe lépő gyermekgondozási segély, s eljut mindazokhoz, akik erre rászorulnak.

A rászorultság elvén alapuló megközelítés, bár fel-feltűnt az elmúlt néhány évben a magyar szociálpolitika eszköztárában, de nem vált meghatározóvá, holott a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok ezt már évekkel ezelőtt szükségessé tették volna.

A helyzet az, hogy az elmúlt évtizedben túl széles, az ország teljesítőképességéhez képest nagyvonalú jóléti rendszer alakult ki, amelynek jelentős szerepe volt a szociális biztonság megteremtésében. Ugyanakkor látni kell és erre már a gazdaságpolitikai vitanapon is hivatkoztam , hogy ez a túl széles és nagyvonalú jóléti rendszer nem volt gazdasági teljesítményekkel megalapozva. Nagyjából ezzel függ össze, más egyéb tényezők mellett az, hogy a gazdaság teljesítőképességének elégtelensége miatt ilyen nagy mértékben eladósodtunk.

A rendszerváltás utáni években e rendszerek nem alkalmazkodtak sem a kiépülő piaci viszonyokhoz, sem pedig a tovább csökkenő gazdasági teljesítményekhez. Részben a korábbi ellátási formák rugalmatlansága, részben új szükségletek például a munkanélküliség finanszírozásának keletkezése miatt a pénzbeni és természetbeni juttatások aránya a bruttó hazai termék egynegyedéről annak egyharmadára nőtt, ami nemzetközi összehasonlításban is a kiemelkedők közé tartozik.

Ugyanígy, sajnos, nem lehet valós indokot felhozni a szociális kiadások terjedelmének megőrzésére azzal, hogy e kiadások a munkanélküliség kezelésének szükségessége miatt növekedtek volna meg. Tehát ha csökkentjük a munkanélküliséget, akkor a szociális kiadások maguktól mérséklődnek. Ez nem így van.

Egy piacgazdaság keretei között egyrészt sajnos a munkanélküliséggel folyamatosan szembe kell nézni. Ezt lehet és kell is mérsékelni, teljes mértékben kiiktatni azonban sohasem.

A gazdasági fejlődés adott szintjén és főleg az adott helyzetben, amikor a gazdasági szerkezetátalakítás a privatizációval tetőzve ilyen horderejű, akkor világosan kell látni, hogy a munkanélküliség már ma is jóval magasabb lenne, ha a szociális ellátási rendszerek nem takarnák még mindig el a munkanélküliség egy jelentős részét. A gond az, hogy ez a takaró nem mindig ott segít, ahol arra valóban szükség lenne. Ezért azt is állítjuk, hogy a jelenlegi rendszer pazarló és nem megfelelően célzott.

Az indokolt változtatások helyett azonban az vált jellemzővé, hogy a szociális ellátások formagazdagsága, volumene a csökkenő gazdasági mutatók ellenére évről évre növekedett, ugyanakkor a valóban rászorulókhoz a segítség nem mindig jutott el. Mára azonban olyan helyzet alakult ki, hogy ez nem tartható fenn, elkerülhetetlen az eddig tabuként, mondhatnám úgy is, szent tehénként kezelt szociális ellátások gyökeres reformja.

Nyilván önök is tudják, és a társadalombiztosítási önkormányzatok kellőképpen sérelmezték is, hogy az ő megkérdezésük nélkül alakítottuk ki a társadalombiztosítási törvény módosítására vonatkozó javaslatokat. Sajnos ez tény, mivel az önkormányzatok részéről nem születtek olyan intézkedési javaslatok, amelyek a társadalombiztosítási alapok pénzügyi helyzetének fokozatos stabilitását biztosítanák. Ez pedig az államháztartás szempontjából azért bír különös jelentőséggel, mert az államháztartás egészének a finanszírozása válik lassan lehetetlenné, és az államháztartás egészébe nyilvánvalóan bele kell értenünk a társadalombiztosítási alapokat is.

A kialakított javaslatokból elismerem, nem igazán tűnik ki, hogy azok reformértékűek, hiszen a járulékalap szélesítése, a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók balesetijárulék-fizetésének növelése, az egészségügyi alapellátás keretében biztosított ellátások szűkítése vagy majd a munka törvénykönyvéhez benyújtott betegszabadság kiterjesztése a mai igen magas járulékkulcs csökkentése nélkül nem képviseli következetesen elveinket.

Valós reform nyilván az lenne, hogy megvalósuljon végre a járulékfizetés és az ellátások összhangjának alapelve. Ez azonban tudni kell, nem a társadalombiztosítási ellátások bővülését, hanem egyértelműen a mai, több vonatkozásban az állam által vállalhatónál nagyobb vonalú ellátórendszer szűkítését fogja eredményezni. Természetesen a társadalombiztosítási reform után kialakuló rendszerben is az állam garantálni fog egy meghatározott, viszonylag alacsony szintű nyugdíjat és egészségügyi ellátást, de a magasabb színvonalú ellátáshoz csak öngondoskodással lehet majd hozzájutni. Ebben meghatározó szerepük lehet a még csak kiegészítő jelleggel működő önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak.

Mindez azonban sajnos nem valósulhat meg egyik napról a másikra, s így elkerülhetetlenek a törvénycsomagban megjelenő stabilizációs intézkedések. Azt azonban őszintén remélem és ez már igazán belevág az államháztartási reform irányvonalába , hogy már '96-tól konkrét lépést tehetünk annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási járulékot érzékelhető mértékben csökkentsük. Nyilvánvaló azonban, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a társadalombiztosítási alapok kiadási oldalán is olyan visszafogások valósulnak meg, aminek eredményeképpen a társadalombiztosítási alapok közel nullszaldós költségvetéssel fognak rendelkezni.

Sokan elmondták, hogy ez az új jogosultsági rend költségesebb lesz, ugyanakkor hatékonysága kétséges, ezért jobb lenne, ha maradna az alanyi jogosultság, mármint a szociálpolitikában.

Szeretném leszögezni, hogy ez egyszerűen elképzelhetetlen. Akkor, amikor a lakossági jövedelmek differenciálódása a vagyoni differenciálódásról nem is beszélve az átmeneti gazdaságból következően enyhén szólva kissé túlzott, tarthatatlan az, hogy az állampolgárok, függetlenül jövedelmi és vagyoni viszonyaiktól, jogosultak legyenek mindenféle szociális ellátásra.

Mi is tisztában vagyunk persze azzal, hogy az új szisztéma megvalósítása nem lesz zökkenőmentes. Ezért külön is kérem az Egészségbiztosítási Önkormányzatot, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dolgozóit, hogy segítsék a végrehajtást, a családi pótlékra való jogosultsághoz szükséges jövedelem- és vagyonnyilatkozat bevezetését s annak olyan szervezését, hogy az új feltételek szerinti folyósítás időben megtörténhessen, s így a családok időben hozzájuthassanak az ellátásokhoz.

Szólnom kell arról is, hogy az ellátások átalakítása átmeneti rendelkezésekkel egyidejűleg történik. Ez azt jelenti, hogy akik például gyeden vannak, várandósági pótlékban részesülnek, választásuk szerint igénybe vehetik az új ellátási formákat vagy a korábbi ellátásokra legkésőbb ennek az évnek a végéig lesznek jogosultak.

Tudom, hogy az új jogosultsági rend sokakban ellenérzést kelt amiatt, mert közismertek a mai magyar adórendszer ellentmondásai, többek között a jövedelmek eltitkolásának módszerei. Természetesen a kormány tisztában van ezekkel az aggályokkal, de úgy gondolja, hogy a jövedelemnyilatkozat megalapozhatja az állampolgárok felelősebb magatartását, végső soron pedig erősítheti az adózási fegyelmet is. Márpedig ha növekednek az állami bevételek, ez az ország gazdasági helyzetének stabilitásához is hozzájárul.

Arról is tájékoztatnom kell önöket, hogy a szociális biztonság megerősítésére a valóban rászorulókhoz jusson el az állami támogatás, ennek érdekében a helyi önkormányzatoknál '96-tól egy új, egységes jövedelemkiegészítő támogatási rendszert kívánunk bevezetni, mely felváltja a mai elaprózott és párhuzamosan működő szociális ellátásokat. Ez egyébként kiváltaná azt a hat, illetve hárommilliárdos összeget is, amiről korábban már a szociálpolitikai ellátások szűkítésének ellentételezéseképpen szóltam.

Az új juttatási forma működtetéséhez jövő évtől azonban legalább városi szinten szükség van a családsegítő szolgálatok kialakítására. Itt hangsúlyozni szeretném a szolgálatot, és erről még bőven lesz szó, mivel célunk nem az, hogy hivatalt hozzunk létre, hanem a lakosságot segítő szolgálatokat.

(10.20)

E cél érdekében már ez évben is fogjuk bővíteni a helyi önkormányzatok erre szolgáló forrásait.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A stabilizációs intézkedésekkel elérni kívánt célok teljesülése széles körű elemző munkát, az átmeneti nehézségek ellenére is határozott, de ugyanakkor a kínálkozó lehetőségek megragadására irányuló rugalmas kormányzati tevékenységet igényel. A kormány bízik benne, hogy tevékenysége megfelel ezeknek a követelményeknek, továbbá, hogy jelen döntése helyes, mivel nem egy adott év növekedési ütemére, hanem tartós gazdasági növekedés megalapozására koncentrál. Reméli továbbá, hogy mind a lakosság, mind az ország politikai erői megértik majd, hogy enélkül se rövid, se hosszabb távon nincsenek kibontakozási esélyeink.

Végezetül kérem, engedjék meg, hogy még egy nagyon fontos, a kormány által érvényesíteni javasolt szempontra kitérjek. Ez pedig nem más, mint hogy kérjük önöket, érezzék át a stabilizáció alapvető szükségességét, ezen belül a pénzügyi egyensúly javításának fontosságát és elodázhatatlanságát, és a jobbító javaslataikat ennek figyelembevételével szíveskedjenek megtenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)