Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt időszakban ugrásszerűen elharapóztak azok az ügyek, ahol az egymással jogvitában álló felek önbíráskodással próbálták vagy az igazukat bizonyítani, vagy az igazuknak érvényt szerezni. Csak a közelmúlt két, nagy vihart kavart és nagy nyilvánosságot kapott eseményére szeretnék utalni: egyrészt a Horkai László üzemeltette Sas Club Hotel, másrészt pedig a Váci utcai Ostermann üzlet ügyére, ahol egy-egy őrző-védő kft. emberei megszállták a szálloda, illetve az üzlet helyiségeit, és a helyszínen tartózkodással, az ott dolgozók megfélemlítésével kívántak fenyegető helyzetet teremteni, s ily módon saját igazuknak érvényt szerezni. De a sajtóban sűrűn olvashatunk hasonló esetekről egy-két cikket sikerült kifénymásolnom az idevonatkozó újságokból.A piacgazdaságra történő átállás során megszaporodtak a polgári jogi ügyletek a polgárok, illetve a gazdálkodó szervezetek között. Ez a folyamat magával hozza azt is, hogy egyre több jogvita keletkezik ezekből az ügyekből. Ezek a viták vagy rendeződnek közös megegyezéssel, vagy csak bírósági úton. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy az előző évek vitathatatlan eredményei után sem sikerült biztosítani, hogy a bíróságok ezekben az ügyekben gyorsan hozzanak döntést, annak ellenére, hogy ezeknek az ügyeknek az elhúzódása több vállalkozót hozhat komoly veszélybe, tönkreteheti őket. A másik probléma, hogy ha van is jogerős bírósági döntés, a végrehajtás nagyon elhúzódik, s esetleg eredménytelen is lehet.
Talán a fenti okok is eredményezték, hogy a polgári jogi jogvitákban egyre többször nyúlnak a felek a már idézett módon az önbíráskodás eszközeihez helyiségek elfoglalása, pénzek behajtása, megfélemlítések. Tudjuk, hogy az igazságügyi kormányzat a közelmúltban is több javaslattal élt a parlament felé ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében. Itt utalnék a polgári perrendtartásnak a jelenleg a Ház napirendjén szereplő tervezett módosítására vagy a bírósági végrehajtás szabályainak korábbi módosítására. Álláspontunk szerint azonban ezek az eszközök sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az önbíráskodás elszaporodását, s ezzel együtt az állampolgárok vagy a vállalkozók megfélemlítését, végsősoron a közbiztonság, a közállapotok fokozatos romlását.
Egy jogállamban a felek közötti vitákat csak és kizárólag jogállami eszközökkel szabad megoldani. Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy kaphat-e helyet az önbíráskodás a jogviták rendezésében, illetve hogy az általunk már megismert eszközökön túl hogyan kívánja elejét venni ennek a folyamatnak a tisztelt miniszter úr. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)