Csákabonyi Balázs (MSZP)
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúakra vonatkozó büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kívánok támogatólag elmondani néhány gondolatot.A törvényjavaslat nemzetközi jogi kötelezettségünknek tesz eleget azzal, hogy az alkotmányban előírtaknak is megfelelően megteremti a Magyarország által 1991-ben ratifikált, a gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt egyezmény és a belső jog összhangját. Örülök annak, hogy ebben az esetben a javaslat nem elégszik meg ennyivel, hanem túllép ezen és érezhetően olyan szabályozás kialakítására törekszik, amely a társadalom és a fiatalkorú érdekeit egyaránt figyelembe veszi.
Azért említem a társadalmat is, mert úgy vélem, hogy a speciális prevenció, az egyéni megelőzés elősegítése nemcsak a törvénnyel összeütközésbe kerülő fiatalkorú érdeke, hanem a miénk is. Hiszen egy 14-18 éves korban kisiklott fiatalnál a legfontosabb cél csak az lehet, hogy ez a kisiklás tényleg csak egy alkalmi botlás maradjon, és a bűnözés ne váljék életformájává a fiatalkorúnak. Sajnos, ez utóbbi is előfordul, mint ahogy az is, hogy fiatalkorúak követnek el igen-igen súlyos bűncselekményeket. Velük szemben természetesen egészen más eszközökkel kell fellépni.
Szerencsére a javaslat a fiatalság kis részét érinti: évente körülbelül 6-7 ezer fiatalkorút ítél el a bíróság.
(18.10)
Mégis nagyon fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek is legalább megpróbáljunk esélyt adni arra, hogy felnőtt életükben a társadalom és a saját maguk elvárásainak megfelelő életmódot folytassanak.
A javaslat rendelkezései közül kiemelnék néhányat, amelyek megítélésem szerint jobbá tehetik a fiatalkorúakra vonatkozó büntető rendelkezéseinket. Az egyezmény 15. cikke tiltja a gyermekek elrablását, eladását vagy a velük való kereskedelmet. A bűncselekmények a legtöbb esetben kiváltják a társadalom rosszallását különösen így van ez, ha a sértett gyermekkorú. Joggal várjuk el törvényeinktől, hogy súlyosabban ítéljék meg a tettet, ha az védtelen gyermekeket érint. Ennek a kívánalomnak tesz eleget a javaslat, amikor szigorúbb felelősségre vonást tesz lehetővé a gyermekek eladása, illetve megvétele esetén. A javaslat humánus, és az egyezmény szellemiségét kifejező rendelkezése az, hogy az emberkereskedelem áldozatává vált és ebből eredően fokozottan kiszolgáltatott helyzetben levő kiskorút kényszermunkára, üzletszerű kéjelgésre vagy züllött életmód folytatására rábíró személyt kiskorú veszélyeztetése miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Annak ellenére, hogy a bíróságok jelenleg is inkább a szabadságvesztésen kívüli szankciókat alkalmazzák a fiatalkorúakkal szemben 1993-ban, a vizsgált évben 6 608 fiatalkorú elítéltből mindössze 821 személyt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre , a javaslat a jelenlegi szabályozást az egyezmény követelményeinek megfelelően egyértelműbbé teszi, sőt azt ki is bővíti, amikor kimondja, hogy szabadságvesztéssel járó intézkedést is csak akkor lehet alkalmazni, ha az intézkedés célja más módon például megrovással vagy próbára bocsátással nem érhető el. Ezáltal lehetővé válik, hogy a fiatalkorú megszokott környezetéből csak a legvégső esetben legyen kiszakítható.
A javaslat egyik fő pillére a jelenleg még határozatlan idejű javítóintézeti nevelés mint intézkedés szabályainak az átalakítása. Ez az intézkedés megfelelő feltételek mellett sokkal alkalmasabb a nevelési célok elérésére, mint a szabadságvesztés büntetés. Alkalmazására ugyanakkor sajnos eddig nagyon ritkán került sor: a vizsgált évben, 1993-ban, a már említett 6 608 elítéltből mindössze 256 esetben ez 3,8 százaléknak felel meg. Ennek oka, hogy az előzetes fogva tartásban töltött idő tartama a határozatlan jelleg miatt nem volt beszámítható.
A javaslat a javítóintézeti nevelést határozott idejűvé alakítja át, és tartamába beszámíthatóvá teszi most már az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. Úgy gondolom, hogy e korrekcióval a bíróságok gyakrabban alkalmazzák majd a javítóintézeti nevelést, főleg a fiatalkorúakra igen rossz hatású, rövid tartamú szabadságvesztések helyett.
A másik pillére a javaslatnak a fiatalkorúak előzetes letartóztatására vonatkozó rendelkezések átalakítása. Az előzetes letartóztatás mai szabályai épp úgy megfelelnek az egyezménynek, mint a módosító javaslatok. Ami miatt mégis megemlítem én is, az az a körülmény, ami elég jól ismert képviselőtársaim előtt is, nevezetesen: az előzetes letartóztatás végrehajtása a büntetés-végrehajtási intézetekben és főleg a rendőrségi fogdákban nem mindig történik törvényeink szerint. Előfordul, hogy a fiatalkorút nem különítik el az elítéltektől, vagy éppen felnőtt korú terhelttel egy zárkában helyezik el. A zárkák sokszor túlzsúfoltak, és a fiatalkorúak életkori sajátosságainak megfelelő ellátás, nevelés sem mindig biztosított. Erre nem lehet mentség a tárgyi és a személyi feltételek hiánya törvényeink betartását minden körülmények között biztosítani kell.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi dokumentum 37. cikkének b) pontja kimondja, hogy a gyermek letartóztatása csak végső eszközként és a legrövidebb időtartammal alkalmazható. A statisztikai adatok tanúsága szerint Magyarországon az elmúlt években stagnált az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak száma. Évente átlagosan körülbelül 900 fiatalkorú kerül előzetes letartóztatásba, ami az összes elítélteknek hozzávetőlegesen 14 százalékát teszi ki. Úgy látom, a javaslat ezekre a problémákra próbál megoldást találni, amikor a fiatalkorúak egy részénél lehetőséget ad arra, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben foganatosítsák. Így a büntetés-végrehajtási intézetekben, rendőrségi fogdákban csökkenni fog az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak száma, és remélhetőleg ezekben az intézményekben is betarthatók lesznek a büntetőeljárási törvény és a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet előírásai.
Az egyezményben több helyütt megfogalmazódott követelménynek tesz eleget a javaslat azzal, hogy főként a gyakorlatban tapasztalható hiányosságok felszámolása végett már az alapos gyanú közlésével egyidejűleg kötelezővé teszi a védő kirendelését, ha a fiatalkorú terheltnek nincs meghatalmazott védője; továbbá kimondja, hogy a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatással, illetve az ideiglenes kényszergyógykezeléssel kapcsolatos eljárásban a meghallgatás a fiatalkorú védője nélkül nem tartható meg.
Végül, de nem utolsósorban említést kell tenni a javaslat harmadik pilléréről: a bírósági eljárás mellőzése egy új módjának, a vádemelés elhalasztásának a bevezetéséről. Az egyezmény 40. cikkének 3/b pontja előírja a részes államoknak, hogy minden lehetséges és kívánatos intézkedést tegyenek meg a gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével történő kezelésére. A javaslat szerint az ügyész a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében egy évtől két évig terjedő időre az ötévi szabadságvesztéssel nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények miatt elhalaszthatja a vádemelést, ha annak feltételei egyébként fennállnak.
Tisztelt Országgyűlés! Ügyvédként eljárva magam is tapasztaltam, hogy a büntetőeljárási törvényünknek azon rendelkezései, amelyek a fiatalkorúakat úgy akarják védeni, hogy a velük szemben folyó eljárásban minden esetben kötelezővé teszik az összes garanciális vagy annak hitt rendelkezés alkalmazását, éppen az ellenkező hatást érik el számos esetben. A fiatalkorúnak még az igen csekély súlyú bűncselekmények esetén is szembe kell néznie az eljárás minden fázisával, annak összes szereplőivel köztudott, hogy a vétségi eljárás szabályai és a tárgyalás mellőzése fiatalkorúakkal szemben nem alkalmazhatók. Éppen ezért nagyon jó megoldásnak tartom, hogy egyes esetekben az ügy bírósági szakba már nem jut el az eljárást az ügyész is lezárhatja.
(18.20)
E rendelkezés egyébként az előkészítés során vitatott volt. Ugyanis az utóbbi, mondhatjuk azt, hogy évtizedekben uralkodóvá vált az a nézet, hogy a fiatalkorúval szemben a procedúrát azért kell teljes egészében lefolytatni, mert ennek is van egyfajta visszatartó hatása. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ezek a fiatalkorúak ügyében folytatott tárgyalások rendszerint formálissá váltak, és éppen nem érték el azt a visszatartó módot, amit a törvényhozó annak idején elvárt ezektől az eljárásoktól. Így maga a vádemelés elhalasztásának intézménye megítélésünk szerint, és gyakorló jogászok szerint is, mintegy Damoklesz kardjaként lebeg a fiatalkorú feje felett, és reméljük, hogy lehetőséget fog teremteni arra, hogy kihasználja a fiatalkorú eljárás alá vont az ebben számára rejlő igen-igen kedvező lehetőségeket.
A javaslat a fentieken túl még számos, a kiskorúak érdekeit védő rendelkezést tartalmaz. De úgy gondolom, hogy így kiragadva e néhány tartópillért, különösen az elmondott három rendkívül fontos dolgot, ezek is elegendőek annak a meggyőződésnek a kialakításához, annak az elősegítéséhez, hogy a törvényjavaslat elfogadása indokolt, kívánatos, amit én a magam módján támogatok, és támogatóan szóltam itt is mellette. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)