Tóth Tihamér (MDF)
DR. TÓTH TIHAMÉR, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségének előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint ahogy utalás történt rá, a bizottsági vitában az ellenzéki pártok képviselői a csomaggal kapcsolatban először azt állapították meg, hogy egy ilyen csomagnak az előkészítése teljes egészében magán hordozza a kapkodás jegyeit amiről az elmúlt időszakban már többször volt alkalmunk meggyőződni.Ez a csomag egy olyan pánikcsomag, amelyet olyankor készítenek el, amikor nincs idő az alapos munkára, nincs idő annak az elemzésére, hogy a törvény beterjesztője által elérni kívánt cél miként fog realizálódni.
(10.40)
Hallottunk is erre utalást a miniszter úrtól, hogy arra az esetre, ha ez a csomag, illetve a csomagban lévő intézkedések nem érik el azt a hatást, amit a beterjesztő tőle vár, számíthatunk egy újabb csomagra. Tehát ilyenfajta hatáselemzéssel, úgy gondolom, nem lehet elfogadni, hogy az előterjesztő eleget tesz a jogalkotási törvényben ma már hivatkozott kötelezettségének.
Azzal kapcsolatban, hogy szerkezetében mennyire alkalmas ez a csomag a parlamenti tárgyalásra, ugyancsak több utalás jelezte kifogásainkat. Nem az volt az ellenzéki pártok igénye, hogy az érintett huszonegy törvényről huszonegy önálló törvénymódosítás kerüljön a Ház elé, de legalább arra gondoltunk, hogy szakterületenként és témánként összefogva, egymástól jól elkülöníthetően egészen más szakmai igényességű tárgyalásra kerülhetne sor itt a parlamentben, amennyiben erre volna igény.
Nagyon nehéz valamit kezdeni egy olyan csomag szakmai vitájában a benne lévő állításokkal, amikor együtt kell foglalkozni a személyiadó-törvényekkel, a gazdaság egyéb területére vonatkozó, vélt pozitív hatásokat kiváltó törvénymódosításokkal, a közalkalmazotti, a köztisztviselői törvények módosításával. És mint ahogy az előbb mondtam általában elő szokott fordulni, hogy egy pánikszerűen összeállított csomagból a leglényegesebb dolgok maradnak ki. Nem tudom például, hogy szakmailag mivel lehetne indokolni, hogy az egy körbe tartozó közalkalmazotti, köztisztviselői törvény itt szerepel, ugyanakkor mellette párhuzamosan fut a munka törvénykönyvének a módosítása. A csomagban elrejtett törvénymódosítások némelyike ugyancsak érinti a foglalkoztatásra vonatkozó hatályos szabályokat. Ma már tudjuk, hogy a foglalkoztatási törvényről új eljárásban fogunk majd az elkövetkezendő hetekben, ennek a csomagnak a párhuzamos tárgyalásával szakmai vitát folytatni.
Ennek a javaslatnak az elsődleges célja bevallottan az, hogy enyhítse a költségvetés terheit, és próbálja meg elérni, hogy az év végére ne az eredeti költségvetésben kitűzött költségvetési hiány álljon meg, hanem az elmúlt két, két és fél hónap költségvetési hiányának nagymérvű elszaladása ellenére véleményünk szerint olyan irreálisan alacsony összegű költségvetést fog majd megcélozni az év végére, amelyiknek a teljesíthetőségét ma nem látjuk.
Nem tudunk mit kezdeni a csomagnak azokkal a részeivel, amelyek a költségvetés hiányának a csökkentése, a gazdasági racionalitások előtérbe helyezése mellett olyan dolgokról rendelkeznek, mint például az államtitkárok jogállásáról szóló törvény módosítása, amelyik azt mondja, hogy a javaslat elfogadása esetén minisztériumonként legfeljebb öt helyettes államtitkár kerülhet kinevezésre. A fogalmazás tulajdonképpen akár megtévesztő is lehet, mert ha a jelenleg hatályos törvény szerint hat vagy hét helyettes államtitkárt lehetne kinevezni, akkor tudnánk mit kezdeni azzal, hogy "legfeljebb öt". De amikor ma a hatályos törvény négy helyettes államtitkárról beszél, akkor azt úgy kellett volna korrektül előadni, hogy a jelenleg hatályos szabályozással szemben minisztériumonként további egy helyettes államtitkár nevezhető ki, s akkor máris nem olyan megtévesztő a fogalmazás, hogy "legfeljebb öt".
Szól a javaslat a közalkalmazotti és a köztisztviselői szférában lévő, a felmérések szerint meglévő létszámfeleslegről és a racionális létszámgazdálkodásról. Ehhez szükségeltetik mindkét törvény a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvény módosítása, mégpedig azért, hogy az elbocsátásra kerülő köztisztviselők és közalkalmazottak minél kisebb, a jelenlegi hatályos rendelkezéseknél lényegesen kisebb összegű juttatással kerülhessenek ki a munkahelyeikről.
Ezek az anomáliák, ezek az ellentmondások azok, amelyek a bizottsági vitában az ellenzéki képviselőket arra a szakmai meggyőződésre vezették, hogy ez a törvényjavaslat így, ahogy van, nemcsak szakmai, nemcsak eljárásjogi, de tartalmi szempontokból is teljes egészében alkalmatlan arra, hogy a parlament erről érdemi tárgyalást folytasson.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)