Botka László (MSZP)
BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Büntetőjogszabályok módosítása fekszik a tisztelt Ház asztalán, amely törvények rendkívüli gondosságot és körültekintést igényelnek a jogalkotó részéről. Figyelemmel kell lennünk alkotmányos alapelveinkre, büntetőjogi rendszerünk belső összefüggéseire, a társadalmi értékítéletre a védelemben részesítendő jogi tárgy megítélésével kapcsolatban. E törvényjavaslat azonban az előbb felsoroltakon kívül még két szempontnak kell hogy megfeleljen: a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amelynek a beillesztése a magyar jogrendszerbe sajnos a mai napig indokolatlanul késik; másfelől a bűncselekmény elkövetője, a büntetőeljárás terheltje, amennyiben fiatalkorú, részesüljön pozitív diszkriminációban, kedvezményekben.A javaslat konkrét rendelkezéseinek jogi megítélését, jogrendszerünkbe való illeszkedésének kérdését az előttem felszólaló képviselőtársaim már érintették. Teljesen egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a gyermek- és fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmények súlyosabb megítélése, a büntetési tételek emelése összhangban van a társadalmi megítéléssel, mint ahogy az is, hogy a fiatalkorú bűnelkövetővel szemben lehetőség szerint nem megtorló, a generális prevenciót szolgáló intézkedésekre, hanem sokkal inkább a nevelő, a speciális prevenciót előtérbe állító szabályozásra van szükség.
Ez a törvénymódosítás mind szellemében, mind konkrét szabályaival megfelel a gyermek- és ifjúságvédelmet középpontba állító jogalkotói szándéknak. Ugyanakkor véleményem szerint sem kerülhető meg az a kérdés, amit előttem Kutrucz Katalin képviselő asszony már érintett: milyen helyzetben is van ma Magyarországon a gyermek- és ifjúságvédelem? Szerény becslések szerint is több százezer veszélyeztetett gyermek él ma hazánkban, akik természetszerűleg sokkal nagyobb valószínűséggel válnak bűncselekmények áldozataivá vagy elkövetőivé. Ez ténykérdés. Sajnos tényként megállapítható az is, hogy a gyermekvédelmi törvény égető hiánya, a gyermekjogi egyezmény jogszabályi adaptációjának késlekedése és a súlyos pénztelenség miatt ma a magyar gyermek- és ifjúsági rendszert jószerivel semmi más nem tartja össze, mint a benne dolgozó pedagógusok és szakemberek elkötelezettsége és kiváló szakértelme. Ez nagyon fontos és nagyon biztató alap, amelyre lehet és kell is építenünk, de további késlekedés a jogszabályi és költségvetési intézkedések terén már beláthatatlan károkat okozhat. Megjegyzem, milliárdokról van szó, hiszen itt már elhangzott csak ezen javaslat költségvetési plusz vonzata éves szinten több száz millió forint.
Érintették itt már a vitában a kormány március 12-ei stabilizációs csomagtervét, én sem tudom kihagyni felszólalásomból. Nem azért, mert szoros kapcsolatot látok a 12-ei stabilizációs csomagterv és a Btk.-módosítás között, hanem mert nagyon sokan ezeket az intézkedéseket család- és gyermekellenesnek magyarázzák. Én a csomagtervvel egyetértek, amennyiben és remélem, ez így fog történni valóban csak a legmagasabb jövedelműeket érinti. Megnyugodni azonban csak akkor tudok, ha az így keletkezett megtakarításokból jut a leginkább rászorultakon segítő gyermek- és ifjúságvédő intézményeknek is, ha így megteremtődik a pénzügyi fedezete a rég várt, szakmailag megalapozott és az egész intézményrendszert érintő reformnak.
Tisztelt Ház! Ismert a hasonlat: ha a cseresznyetolvajláson ért gyermeket a csendőr kegyetlenül felpofozza, abból a gyermekből felnőtt korára nagyon nehezen lesz törvénytisztelő polgár, mivel a büntetést igazságtalanul súlyosnak érzi az elkövetett csínytevéshez képest. Ez a most vitatott törvényjavaslat a pofon mértékét korlátozza, hogy ne okozhasson gyógyíthatatlan sérülést. De hiányzik a kéz, amely segít a lejtőn megállni, a helyes útra terelve újabb esélyt ad.
Ezek a fiatalok, tisztelt képviselőtársaim, akikről e javaslat szól, megszülettek egy régi világ romjaira. A gazdasági válság hatásait negatív hatásait a legvédtelenebbül ők szenvedik el. S reményeink szerint élni fognak majd egy szép, új világban, melynek végső falait, tisztelt Ház, nem ez a parlament, hanem még több, ez után következő fogja végérvényesen felépíteni; de ők, tisztelt képviselőtársaim, akkor is a XXI. század magyar állampolgárai közé fognak tartozni fiatal életükön egy szörnyű sebbel, amely nehezen és fájdalmasan gyógyul. De én úgy gondolom, hogy elsősorban önmagunknak tartozunk azzal, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával, de főleg több hasonló szellemű és sürgősen meghozandó törvénnyel esélyt adunk nekik a gyógyulásra.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(18.50)