Vankó Magdolna (MSZP)
VANKÓ MAGDOLNA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Szeretnék visszakanyarodni az eredeti témánkhoz, különösen azért, mert az általam képviselt körzet középpontjában az egyetlen város: Aszód áll, ahol éppen 110 éve van a 2. számú Fiúnevelő Intézet, így a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogszabály-módosítást az aszódi pedagógusok is figyelemmel kísérik.Ez a törvénytervezet azért jó, mert alapgondolatát 13 éve fogalmazták meg először a magyarországi javító-nevelő intézetek pedagógusai.
(19.20)
Az eddig hatályban lévő törvényben azzal a feloldhatatlan jogi helyzettel kellett számolni, hogy a fiatalkorút hosszabb-rövidebb előzetes letartóztatásból, azaz a börtönből fogadják be az intézetek. Ilyenkor a fiatal bűnelkövető a börtönrezsimbe szocializálódik, sok ártó hatás érheti őt, ezenkívül az a bizonytalanság, amiben előzetes letartóztatásban élnek a fiatalok, rendkívül demoralizáló.
Kettős céllal fogalmazták meg a javító-nevelő intézetek vezetői azt, ami most a törvénytervezetben látható, miszerint jó lenne, ha az előzetes letartóztatást börtön helyett javító-nevelő intézetben tölthetné el a fiatalkorú bűnelkövető. Így a javító-nevelő intézetek a meglévő üres kapacitásokat ki tudják használni. Jelenleg ugyanis a javító-nevelő intézetek nem érik el az 50 százalékos kihasználtságot. Az előzetesben letöltendő időben pedig a pedagógusok közvetlen hatást gyakorolhatnak a gyerekekre. Ezzel nem sérül a jogalkotói szándék és a fiatalkorú személyisége sem.
Nemcsak azért, mert aszódi vagyok, hanem mert édesapám a szóban forgó fiúnevelő intézetben dolgozott, így évek óta bejárok az intézetbe és tudom, hogy ez az intézet például felkészült arra, hogy az előzetes fogva tartásban lévő fiatalokat el tudja helyezni, külön magánzárkák is vannak és ezenkívül elkülönített részek is.
A '80-as évek elején a büntetés-végrehajtás bizalmát vesztette a javító-nevelő intézetekkel szemben. Folyamatosan csökkent a javítóintézetek növendékeinek száma. A büntető jogszabály olyan ítélet kiszabására késztette a bírót, hogy az a fiatalkorú börtönbüntetését, pártfogói felügyeletét rendelje el, esetleg próbaidőre felfüggesztette a fiatalkorút. A mostani törvényben az előzetesben letöltött időt is beszámítják a büntetés letöltésébe, és a javító-nevelő intézetben eltöltött időt is megszabják az eddigi bizonytalansággal szemben. Ez rendkívül jó, mert maguk a fiatalkorú bűnelkövetők is jobban szerették, ha a bíró mondjuk Tökölre utalta be őket egy meghatározott időre, mert a javító-nevelő intézetben minimum egy évet kellett eltölteni, de ezen túlmenően attól függően, hogy a pedagógusok hogy ítélték meg, meddig marad a fiatal , nem lehetett tudni, hogy mikor is fog szabadulni. Előzetes letartóztatásban 3-6 hónapot töltenek a fiatalkorúak, illetve akadnak szélsőséges esetek is, például 13-15 hónap. Ez alatt az idő alatt komoly sérülések érhetik a fiatalkorút, s ezek a sérülések nem mindig láthatók. Egy börtönnormán felnevelt gyereket elég nehéz visszavezetni a normális életbe.
A mostani tervezett jogszabály azt igazolja, hogy a javító-nevelő intézetekre szüksége van a jogalkotóknak. Komoly elismerés ez azoknak a pedagógusoknak, akik minden ellentmondás dacára felvállalják a javító-nevelő munkát. A közalkalmazotti törvény jelenleg nem differenciál más nevelőintézetekhez képest, így csak azok maradtak ezen a pályán, akik elhivatottságot éreztek a nevelőmunka iránt.
Az országban jelenleg három nevelőintézet működik. Az aszódi mellett a rákospalotai leánynevelő intézet és a budapesti Szőlő utcai szellemi fogyatékosok javító-nevelő intézete. Ezt a három intézetet szakmailag és jogilag is stabilizálni kell a közeljövőben. Ezekben az intézményekben nagy valószínűséggel utoljára van módjuk a pedagógusoknak arra, hogy a fiatalokat megállítsák a bűnözés útján és eltérítsék őket a további kriminalizálódástól. Ezekben az intézetekben a gyerekek tanulhatnak, befejezhetik a nyolc általánost, szakmunkásvizsgát tehetnek. Mindez természetesen nem olcsó, de sokkal gazdaságosabb, mint új börtönöket építeni, ahova akkor kerülnének ezek a fiatalok, ha a szakprevenció utolsó állomására már nem érnének el.
A második világháború előtt, 1938-ban dr. Schäffer István ügyvéd a Bűnügyi Védők Országos Egyesületében tartott egy előadást "A jövő bűnözői a javító nevelés tükrében" címmel. Schäffer István körbejárta a javító-nevelő intézeteket, széles körű tapasztalatokat szerzett és megállapította: még sok tennivaló van, hogy a javító nevelés célja elérhető legyen.
Gondolatait a következőképpen zárta és szeretném én is ezzel bezárni felszólalásomat: "Önmagát csapja be az a társadalom, mely e kérdés terén a takarékosság vagy nemtörődömség álláspontjára helyezkedik". Köszönöm a figyelmet. (Taps.)