Kristóf István (MSZP)
DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy az ezredforduló felé haladó magyar társadalom legnagyobb vállalkozása a rendszerváltás volt. Azt hiszem, azzal sem gerjesztek nagy vitát, ha megállapítom, hogy a rendszerváltás egyik eleme, a politikai rendszerváltás, a társadalom döntő többségének támogatásával zajlott le, illetve zajlik még napjainkban is.Más a helyzet a gazdasági rendszerváltással és annak egyik meghatározó elemével, a privatizációval kapcsolatban. Abban a meghatározó politikai erők között teljes az egyetértés, hogy a gazdasági rendszerváltás elengedhetetlen feltétele a túlsúlyos állami tulajdon lebontása, a hatékonyságot növelő tulajdoni szerkezet kialakítása. Ez a folyamat megkezdődött az úgynevezett spontán privatizációval, majd a szabadon választott Országgyűlés első ciklusa alatt teljesedett ki. Le kell szögezni, hogy a privatizáció társadalmi elfogadottsága, támogatottsága lényegesen alatta marad a kívánatosnak, és ez meghatározóan a privatizáció terén az elmúlt parlamenti ciklusban folytatott gyakorlat következménye.
A szocialista párt kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy több más alapvető szempont érvényesítése mellett érvényesíteni kell a privatizációs folyamatok társadalmi nyilvánosságát, és meg kell valósítani a folyamat felett a parlamenti felügyeletet. Ezen álláspontunkkal nem voltunk egyedül: az előző parlament ellenzéki pártjai, de a kormánypártok egy része is kezdeményezően léptek fel ennek érdekében eredménytelenül.
A szocialista párt ennek tanulságait levonva vette fel választási kampányába programelemként a társadalmi nyilvánosság és a parlamenti felügyelet megteremtésének igényét, majd azt a választást követően az előterjesztett és elfogadott kormányprogram is tartalmazta, idézem: "Meg kell erősíteni a privatizáció ellenőrzését, beleértve az Országgyűlés felügyeletét és a folyamat nyilvánosságát. A kormány véget vet a nemzet vagyona osztogatásának és felélésének, a privatizációs bevételek felhasználását szigorúan ellenőrzi."
Tisztelt Országgyűlés! A H/650. sorszámú képviselői önálló indítványom a történeti előzményekre és a kormányprogram előbb idézett kitételére tekintettel kísérletet tesz a privatizáció parlamenti felügyeletének és ezen keresztül társadalmi felügyeletének megvalósítására. Tekintettel arra, hogy a már eddig elmondottak alapján ennek szükségessége számomra axióma, a továbbiakban az általam választott és javasolt megoldások mellett szeretnék érvelni.
Eldöntendő kérdés volt, hogy állandó vagy eseti bizottság létrehozására tegyek javaslatot. Megítélésem szerint a privatizáció egyszeri, ilyen méretekben megismételhetetlen, de időben behatárolható folyamat. A hozzáértők számítása szerint a magyar gazdaság privatizáltsági foka meghaladja az 50 százalékot, és ha figyelembe vesszük a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontömeget, valamint azt a vagyontömeget, amelynek sikeres privatizálására kevés az esély, úgy ítélem meg, hogy napjainkig a magánosítás kétharmada már lezajlott, a privatizálható vagyontömeg mintegy egyharmada keresi még új tulajdonosát.
Ilyen adatok mellett úgy gondolom, hogy a még hátralévő privatizáció érdemi része 1997 elejére-közepére befejeződhet, tehát az e folyamat figyelemmel kísérésére hivatott bizottság működése ezen időtartamig prognosztizálható. Ez a szempont engem az eseti bizottság melletti állásfoglalásra késztetett, figyelemmel arra is, hogy a kialakult állandó bizottsági struktúrát a magam részéről a közjogi berendezkedés részének tekintem, és ezen a téren a stabilitás híve vagyok. Nem tartottam volna szerencsésnek tehát, hogy mintegy kétéves időtartamra állandó bizottság létrehozására tegyek javaslatot.
Az előkészítés szakaszában felmerült bennem, hogy a meghatározandó feladatok elvégzésére indokolt-e új, eseti bizottság létrehozását kezdeményezni, nem volna-e szerencsésebb a feladatkört már meglévő állandó bizottság például a gazdasági bizottság egy e célból létrehozandó albizottságának hatáskörébe adni. Megítélésem szerint a privatizáció rendkívül összetett folyamat, amelynek során a gazdasági, gazdaságossági szempontok mellett jogi, szociális, szociálpolitikai, munkajogi, társadalompolitikai szempontok és még számtalan más szempont és feltételrendszer érvényesül. Az albizottságok az őket létrehozó állandó bizottságok döntéselőkészítő, javaslattevő fórumai, így véleményem szerint a javaslatomban meghatározott feladatkör nem utalható egy állandó bizottság albizottsága, de egy állandó bizottság hatáskörébe sem.
Eldöntendő kérdés volt, hogy a javaslat eseti bizottság vagy vizsgálóbizottság létrehozására irányuljon. A Házszabály 34. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az Országgyűlés bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki, továbbá a bizottságot létrehozó határozatában megjelölt ügyeknek a határozatban megállapított ideig történő intézésére eseti bizottságot alakíthat.
(19.40)
Bár e házszabályi rendelkezés alkalmazása terén kialakult gyakorlatról nem beszélhetünk, értelmezésem szerint a vizsgálóbizottság felállítása térben és időben pontosan körülhatárolható események vizsgálata esetén indokolt.
A javaslatom alapján felállítandó bizottság szándékaim szerint nem elsősorban konkrét ügyek kifejezett vizsgálatára lenne hivatott, hanem időben mintegy hét évre visszanyúló, illetve két évre előremutató folyamat elemzését, értékelését végezné a részletezett hatás- és feladatkör szerint.
További gondot okozhatott volna a vizsgálóbizottsági forma választása esetén a Házszabály 36. §-a (4) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a kormány vagy bármelyik kormányzati szerv, továbbá valamely minisztérium tevékenységét vizsgálóbizottság elnöke az érintett kormány ellenzékéhez tartozó képviselő.
Már utaltam arra, hogy a privatizáció jelentős mértékben a '80-as évek végétől, mintegy hét éve van jelen a magyar gazdaságban, s ezen időtartam alatt, mindnyájunk által ismerten, több kormányváltozásra került sor. A privatizációs folyamatok nagy része nem egy kormány tevékenysége alatt zajlott le, így ezen házszabályi rendelkezés a vizsgálóbizottsági forma választása esetén a bizottság működését a gyakorlatban ellehetetlenítette volna.
Összességében az eddig elmondottak, legjobb meggyőződésem szerint, az eseti bizottsági forma választását tették indokolttá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatom a bizottság létszámát 21 főben rögzíti. Megítélésem szerint e létszám szükséges ahhoz, hogy a részletesen körülírt feladatkörét a bizottság folyamatosan és kellő színvonalon el tudja látni.
Javaslatomnak a bizottság tagjai megválasztásának módjára irányuló rendelkezése a Házszabály rendelkezésein alapszik. A bizottság taglétszámában a parlamentben kialakult erőviszonyokat próbáltam érvényesíteni azzal, hogy a kormánypártok létszáma némileg alul, míg a jelenlegi ellenzéki pártok létszáma a tényleges erőviszonyokhoz képest némileg felülreprezentált. Úgy ítélem meg, hogy a privatizáció múltjának feldolgozásáért és a még hátralévő privatizációs folyamatok végrehajtásáért a felelősség a jelenlegi kormányt, a végrehajtás felügyeleteiért a politikai felelősség a kormánypártokat terheli. Így indokolt a bizottság létszámösszetételénél a kialakult erőviszonyok figyelembevétele.
Tisztelt Országgyűlés! Javaslatom a Házszabály rendelkezésével összhangban részletesen meghatározza az eseti bizottság megbízatásának terjedelmét. Úgy gondolom, hogy a javaslat e része kellőképpen kidolgozott, alkalmas arra, hogy ez alapján a bizottság érdemben foglalkozni tudjon a privatizáció múltjával, jelenével és jövőjével, megfeleljen azon társadalmi igénynek, amely a bizottság létrehozása iránt igen határozott formában fogalmazódik meg.
Számomra egyértelműnek tűnik, és remélem, hogy ez a szándék a javaslat 3. §-ában is tetten érhető, hogy elsődleges feladatként nem egyes ügyek utólagos kontrollját tűztem ki célul a bizottság elé. Úgy vélem, hogy az elsődleges feladat a kormány és a kormányzati szervek ez irányú tevékenysége felett a parlamenti felügyelet megteremtése, a folyamatok értékelése és elemzése. Amellett, hogy a feladatmeghatározás kellőképpen részletes, úgy vélem, kellőképpen rugalmas is, így van remény arra, hogy a bizottság megfelelő összetétel és kellő ambíció esetén a privatizációt érintő minden kérdéskörrel kellő mélységben foglalkozzék.
Tisztelt Országgyűlés! Mint már korábban utaltam rá, reményeink szerint a privatizációs folyamat hátralévő része 1997 első feléig új jogi keretek között, új szemlélet és új gyakorlat alkalmazásával lezárulhat. Erre tekintettel javaslatom szerint a felállítandó bizottság mandátuma 1997. július 1-jéig szól.
Javaslatom elfogadása esetén kötelezettségként állítja az Országgyűlés a bizottság elé azt, hogy működésének összegzett tapasztalatait ezen időpontig összefoglaló jelentés formájában terjessze az Országgyűlés elé. Lehetőségként biztosítja a javaslatom, hogy abban a nem várt esetben, ha a folyamat a megjelölt időpontig nem zárulna le, a bizottság addig végzett munkáját értékelve, a mandátumot az Országgyűlés meghosszabbítsa.
Tisztelt Országgyűlés! E késői órában már elég hosszasan vettem igénybe türelmüket, de engedjék meg, hogy két kérdéskört röviden érintsek.
Az első a jogbiztonság kérdése. Szeretném a lehető leghatározottabban leszögezni, hogy önálló indítványom célja a jogbiztonság erősítése. Határozott meggyőződésem, hogy a privatizáció eddigi történésének feldolgozása, a múlt lezárása, illetve a nyilvánosság, a parlamenti felügyelet megteremtése a privatizáció területén is a jogbiztonság fokozása irányába hat.
Befejező gondolatként úgy ítélem meg, hogy javaslatom elfogadása esetén alkalmas a privatizáció parlamenti és társadalmi felügyeletének megteremtésére.
Amikor önálló indítványomat a Házszabály 46. §ának (2) bekezdése alapján figyelmükbe ajánlottam, utaltam arra, hogy javaslatom nem az egyedüli üdvözítő megoldás, az elérni kívánt célhoz más megoldási módok is elvezethetnek.
Bár mint eseti bizottság létrehozására irányuló indítványhoz a Házszabály 34. §-ának (2) bekezdése alapján nem lehet módosító indítványt előterjeszteni, megalapozott javaslataik iránt nyitott vagyok, és kész vagyok azokat a Házszabály által biztosított technika alkalmazásával elfogadni és támogatni. Kérem, hogy önálló indítványomat az elhangzottak figyelembevételével szíveskedjenek támogatni. Köszönöm türelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)