Tímár György (FKGP)

1995. április 24.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Előrehaladt az idő, és én nem akarom felesleges időhúzással képviselőtársaim figyelmét olyan módon elvonni az egyéb feladataiktól, amely a téma érdemi súlyánál nagyobb lenne. Tehát már most jelzem, hogy nem a tőlem talán megszokott szabatos és a lényeget kifejtő módon, hanem ráutaló jelleggel kívánom az önök figyelmét felhívni azokra a szempontokra, amelyeket én arra érdemesnek tartok, s egyáltalán azért állok most itt, mert remélem, hogy azok a képviselőtársaim, akik sajnos, az idő előrehaladott volta miatt most már nincsenek köztünk, majd az írásbeli anyagból elolvassák és megismerik a gondolataimat.Kérem, rendkívül fontos épp a jelen körülmények között a privatizáció eddigi folyamatainak részletes, elemző és feltáró feladataival foglalkozó bizottság felállítása és munkálkodásának mielőbbi megkezdése.

Képviselőtársaim! Az elmúlt öt-hat év alatt hazánkban homályba borítottan, az átlag állampolgártól eltitkoltan olyan vagyonelidegenítési folyamat zajlott le a korábbiakban az állami kezelésben levő vagyonokat értem ezalatt , amely meggyőződésem szerint az állítólagos rendszerváltás lényege.

(19.50)

Hazánk, hála Istennek, egy békés folyamat eredményeként halad előre a fejlődés útján. De sajnos ennek olyan, vele együttjáró folyamatai is voltak a gazdasági erőket érintően, amelyek nem kívánatosak. Egyetlen tényt kívánok ezzel kapcsolatosan az önök figyelmébe ajánlani. Az 1988-89-es vagyonnyilvántartásokhoz képest lényegesen csökkent az állam kezelésében levő vagyon értéke, körülbelül az 50 százalékára, és ez úgy tűnt el, hogy homály fedi a sorsát. Másik szempont, hogy sajnos az elmúlt fél évtized alatt olyan polarizáció következett be a társadalomban, amely egy polgári demokrácia számára jóformán tarthatatlan. Értem ez alatt, hogy a társadalom középrétege és az alatta fekvő rétegek elszegényedtek nagy részük sajnos a nyomor szintjére csúszott le , míg felül egy igen szűk réteg megmilliárdosodott, méghozzá mindezt olyan körülmények között, hogy hazánk gazdasági teljesítménye sajnos nem ment előre.

Mindannyian ismerjük a szomorú statisztikai adatokat, amelyek azt mutatják, hogy lényegesen csökkent a termelés, a produktum és minden lényeges gazdasági mutató. Vele együtt viszont ez a hirtelen meggazdagodott réteg olyan luxusos életszínvonalat, olyan hivalkodó, gazdag, és minden produktumot túlhaladó életszínvonalat tud saját maga számára biztosítani, amely a társadalmi igazságosságot messze túllépi, tűrhetetlenné teszi.

Mindannyian tudjuk, hogy az utakat befedik a luxusautók. Elterjedtek a különböző luxusutazások. Ma már nem egy polgártársunknak van külföldön ingatlana nagy értékű ingatlana. És a kisembernek az is gond, hogy a gyereke hol fog lakni, de azon kívül az is, hogy a gyereke mit fog a hó végén enni.

Tisztelt képviselőtársaim, polgártársaim, tűrhetetlen, hogy ezt a folyamatot a továbbiakban is homály fedje. Sajnos a jelenlegi gazdasági élet kényszere kormányunkat március 12-én lehet, hogy a dátumot nem tudom pontosan olyan kényszerintézkedések megtételének a tervére kényszerítette, amelyek következménye megint csak az, hogy elsősorban az úgynevezett bérből és fizetésből élők, a kisemberek, a diákok, a nyugdíjasok terhei növekednek, és nem a hirtelen és indokolatlanul meggazdagodott réteget terheli ez.

Magyarországon az alkotmány deklarációja szerint polgári jogegyenlőség van. S ez a jogegyenlőség egyúttal a kötelezettségekben való egyenlő vállalást és a törvény előtti egyenlőséget is érinti. Egyszerűen nincs a kormányzatnak, de a parlamentnek se pouvoirja arra, hogy egyes rétegeknek gazdasági amnesztiát adjon akkor, amikor másoknak az élet legsúlyosabb terheit nyújtja.

Az a kormányzat, amelyet a választók abban a hiszemben juttattak hatalomhoz, hogy a társadalmi igazságot érvényesíti, szemben az elmúlt periódus érthetetlen folyamataival és itt most az elmúlt négy évre gondolok , csak úgy nézhet szembe a választóival, a munkásokkal, a kisemberekkel, azokkal, akik munkáséletüket ledolgozták abban a reményben, hogyha majd nyugdíjasok lesznek, akkor őket egy szociális biztonsági háló veszi körül, tehát ez a kormányzat csak úgy nézhet szembe az őket a parlamentbe és a kormányszékekbe, -trónusokba delegálókkal, ha biztosítja részükre az egyenlő jogokat. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nem teszi lehetővé jogok feletti érinthetetlenek kasztjához tartozó személyek érvényesülését.

Mint ahogy előrebocsátottam, a továbbiakban inkább csak rámutatok és nem fejtem ki részletesen. Magyarországon hatályban van a polgári jog és a büntetőjog. Tilos a rablás, tilos az orgazdaság de tilos a bűnpártolás is. Mindezek alatt azt értem, hogy sem a hibás szerzések nem tűrhetőek, sem azok fedezése. Tehát egy olyan parlamenti bizottságnak az elsődleges feladata, amelyről itt most a Ház tárgyal és majd dönteni fog, nem holmi elméleti fejtegetések és nem holmi statisztikai adatok összegyűjtése és jogi vagy gazdasági folyamatok kielemzése a kizárólagos feladata, hanem igenis azoknak a tisztázatlan ügyeknek a részletes feldolgozása, amelyek kapcsán netán eltűnhetett az a nemzeti vagyon, amelyet a bevezetőben jeleztem, az a bizonyos 50 százalék.

Amióta a fizika és a természettudomány törvényei érvényesek, azóta anyag nem tűnhet el. És vagyon sem tűnik el, legföljebb egyik zsebből átmegy a másikban. S én azt hiszem, a polgári demokrata, a becsületes ember, aki nem akar etikátlanul vagyonosodni, az a polgártársaival szemben kötelezettségvállalását, tehát a képviselők esküjét úgy fogja megvalósítani és érvényre juttatni, hogy ezt a folyamatot alapjaiban és tételes módon megvizsgáltatja.

Lehet hivatkozni minden ötletre. Lehet azt mondani, hogy a kialakult gazdasági helyzetet netán bizonytalanná teszi. De hát ez a mindenkori vagyon elleni bűnözőknek a szokásos blöffje. Mert miután már magához ragadta etikátlanul azt a vagyontárgyat, akkor a bűnöző azt várja el, hogy attól fogva aztán a status quo maradjon és legyen jogbiztonság tehát a rablójog biztonsága. És az a szólam, ami azt próbálja fejtegetni, hogy a külföldi gazdasági erőnek a befektetési vagy egyéb szempontjait tenné kérdésessé, ha itt most felülvizsgálnánk a lopásokat vagy csalásokat: egy blöff! Mert a valódi gazdasági erő, a nyugodt tőke az egyenlő feltételek között érzi jól magát, a jogbiztonságban. Mert ha valakit ki lehetett már fosztani és nem lett semmilyen következménye, akkor nincs a tőkének arra se bizonyítéka, hogy majd ő nem esik-e ott valamilyen más módon hátrányos helyzetbe, egy konkurenciaharcba vagy millió egyéb mód lehet.

(20.00)

Tehát igenis tudomásul kell vennünk, hogy blöff az, amit egyesek állítanak, hogy ez a nyugati pénz behatolását hátráltatná. Tévedés! A világon nagyon sokfelé volt már hasonló kontroll, mint amiről itt most a parlament tárgyalhat, Spanyolországtól kezdve végig. És nem háborodott fel a világ gazdasági oldala! Hanem tapsolt neki! És azt követően indult meg oda a valódi, nagy értékű invesztálás külföldről, amikor már likvid viszonyok teremtődtek; amikor igenis ki lett szűrve minden olyan szereplő a gazdasági életből, aki etikátlan. Mert aki egyszer mániákusan és gátlástalanul mindent megtesz a vagyonért, azzal szemben nincs biztosíték arra, hogy a későbbiek során majd az újabb vagyon tekintetében nem lesz gátlástalan.

Tételes vizsgálat kell! Enélkül nem ér semmit egy ilyen bizottság munkája. Nem jogtudósi elméletekre van szüksége egy országnak, amely súlyos gazdasági helyzetben van, hanem igenis a lopott holmit adják vissza! Vissza kell követelni, vissza kell venni a törvény és a jog erejével. Nem lehet cinkosnak lenni holmi korábbi kapcsolatokra való tekintettel!

Ebben a Házban az általam egyébként igen tisztelt miniszterelnök úr kijelentette, hogy itt csak etikátlan folyamatokról van szó, tisztességtelen folyamatokról, amikor ugyanezt a kérdést vitatta. De hát ő nem jogász... Ezt tudjuk mindannyian, hogy az ő tudata alatt, amit mondott, ott van az, ami a jogász számára a polgári törvénykönyvbe ütköző szerzési módokat érinti: a feltűnő aránytalanság, a színlelt szerződés és a többi.

S nem új jogszabályt indítványozok én, hanem a meglevő törvények becsületes és diszkriminációmentes végrehajtását. Igenis, ha én, ha mi, ha önök, képviselőtársaim, tudnak becsületes módon élni, akkor joggal elvárhatjuk ezt azoktól a polgároktól, akik kihasználták a törvényi rendezetlenségeket vagy a törvények kiskapuit, vagy pedig egyéb módon egyszerűen megsértették a törvényeket. Nekünk mint parlamenti képviselőknek és a kormánynak kötelességünk fellépni a tolvajok ellen, azok ellen, akik miatt került a kisember most olyan helyzetbe, amilyenben van, és akinek el kell majd viselnie azt a bizonyos Bokros-féle csomagot, amit ilyen vagy olyan formában a Ház majd megszavaz.

Tudom, hogy az a csomag a jelenlegi gazdasági helyzetben érdemben egy kényszerűség. Egyes tételeivel lehet vitatkozni, lehet rajtuk változtatni; ez egy más kérdés, azért van a Ház, majd módosít és dönt. De érdemben tudomásul kell venni, hogy ki van fosztva a kassza. Mert, ugye, volt bankkonszolidáció... No de hát ott is, a pénz valahogy eltűnt! Itt nem arról van szó, hogy egy isteni beavatkozás történt és a bankok trezorjaiból kiemelték a pénzt! Hanem vagy felelőtlen bankári tevékenység folyt, igenis, bűncselekmény, mert ilyen volumenben már nem lehet azt mondani, hogy kérem, tévedtem vagy nem figyeltem oda, mert sürgősen vécére kellett mennem, úgyhogy aláírtam a szerződést... Százmilliárdokról van szó!

S a másik: eltűnt az állam vállalkozói vagyonának döntő része anélkül, hogy az ellenértéke befolyt volna! Kastélyokat lehet kapni fillérekért; egy Videotont meg lehetett szerezni úgy, hogy nem tudjuk, mennyit fizetett érte a vevő nem tudjuk, hogy ki a vevő! És a többi vagyontárgy?

Mindannyian állampolgárok vagyunk és gazdák: ennek az országnak a gazdái már aki becsületes. Követeljük meg, hogy a többi polgártársunk is legyen becsületes! Mert ha nem követeljük meg, akkor miért vagyunk itt? Asszisztálni? Áljogokhoz? Álegyenlőségekhez? Úgy gondolom, mi eleget kívánunk tenni annak, amiért a nép idedelegált bennünket; s nem elméleti fejtegetésekre van szükség, hanem konkrét, szakértők segítségével alaposan végrehajtott vizsgálatokra! Lehet, hogy a vizsgálat eredményeképpen nem lesz megállapítva egyetlen szabálytalanság sem úgy legyen. De addig, ameddig ezt nem vizsgálták meg, ott a kérdés, hogy hová tűnt a vagyon 50 százaléka!

A kormányzat azt szeretné, hogy az ország gazdasági élete beinduljon, termeljen, legyünk egy második Dél-Korea vagy legyünk egy második világháború utáni Magyarországhoz hasonló, a gazdasági életben rakétasebességgel növekvő nemzet. De ehhez elsősorban a jogbiztonságot, a jogok egyenlőségének tudatát kell megadni a népnek! Mert a valódi termelőerő az emberek tudata, és nem egy- vagy kétmilliárd dollár, ami bejön ide kölcsönként az országba, amit majd vissza kell fizetni. S ugyanolyan probléma, ha bejön ide a tőke és megvesz valamit, aminek a lényege sajnos az esetek döntő többségében egy piacvásárlás. Mindannyian tudjuk, hogy ez mi, nem akarom most ismételni, késő van.

Indítványt tettem, hogy a kormány jelentse be, deklarálja, mely állami tulajdonú gazdasági eszközt mennyiért idegenítettek el az utóbbi öt évben. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki vette meg, hogy ki a szerző, de igenis tudnunk kell, hogy egy nagy értékű vállalkozást, egy vállalatot egy mezőgazdaságit vagy bármilyent mennyiért adtak el azok, akiknek a kezére volt bízva az ezzel a vagyonnal való sáfárkodás. Nem lehet eltagadni a nép előtt! Mert ha ezt továbbra is homály fedi, akkor nagyon sok kérdőjel merülhet föl. Nem is akarom ezt most elmondani... Remélem azt, hogy a bölcs kormány egyetért az indítványommal, és nem fél nyilvánosságra hozni, hogy mit mennyiért adott el.

Még tavaly októberben kormányfőnkhöz egy levelet intéztem, benne harminc kérdéssel. Miniszterelnök úr megtisztelt azzal, hogy két héttel később itt a Ház előtt felmutatta, és azt mondta, hogy teljesen jogosak a képviselői kérdéseim, és a választ ennek a bizottságnak kell majd megadnia, amikor tételesen felülvizsgálta a privatizációt. Én ezt várom; ezt várom Horn Gyulától, s ezt várom a parlamenttől. Igenis, a nép felé mondjuk meg, hogy mit mennyiért!

(20.10)

A másik aspektusa egy ilyen bizottság felállításának: úgy gondolom, a kormányt az ellenzék hatékony kontrollja legalizálja a nép előtt. Ugyanis a kormány tevékenykedik, ő dönt parlamenti többségének segítségével. No de hát, a választók, a népszuverenitásnak a hordozói számára van egy eszköz: van az ellenzék, amelyet azért küldtek a parlamentbe, hogy hatékonyan ellenőrizze a többséget.

Ha elvonnák az ellenzéknek ezt az ellenőrzési feladatát, akkor nehezen tudom elhatárolni a parlamenti diktatúrát egy ilyen helyzettől. Igenis, a kormánynak az érdeke, hogy legalizálva legyen a nép előtt, hogy a nép tudja azt, ott, bent, abban a szép házban, ott, a Duna partján, a Kossuth téren neki olyan emberei ülnek bár kisebbségben, de becsületben , akik az ő részére, mármint a nép részére garantálják a többség, a kormány uralmának a folyamatos ellenőrzését.

Enélkül nem legalizált a kormány. Lehet, hogy nagyon kényelmes egy parlamenti többség arányában végezni az ellenőrzést is. De hát akkor ez demokrácia? Akkor minek van az ellenzék? Akkor meg van csúfolva az alkotmány és minden montesquieu-i elv. Gondolom, ez csak egy tévedés, hogy nem paritásos bizottság, tehát olyan, ahol ugyanannyi kormányoldali, mint ellenzékoldali végzi ezt az ellenőrzést.

Még továbbmehetnék. Még mondhatnám azt is, hogy ez a kormány elleni csapda, hogy az ő legalitását vonja kétségbe egy körmönfont lépés. Kérem, tessék megérteni, hogy a privatizáció az állítólagos rendszerváltás lényege. Nem a jelképek, nem a dátumok, hanem hogy hol van az a gazdasági erő, amely a közösség életét mozgatja. S ezzel szervesen összefügg, hogyan került ez az erő az új tulajdonosának a birtokába vagy birlalatába. Nem egyszerű kérdés.

Kérem, nem lehet egy mosollyal vagy egy többségi legyintéssel elintézni. (Csettint az ujjával.) Tessék megérteni, ez a rendszerváltás lényege. Éppen úgy, mint ahogy a privatizáció. Ma már sokan érzik, hogy a reprivatizáció elmaradása mit jelent és mit fog még jelenteni.

Kérem önöket, hogy az egyik súlyos hibát ne tetőzzék egy ugyanebben a témakörben jelentkező másik, hatásaiban talán még messzebb menő hibával. Legyünk polgártársak!

(Dr. Csákabonyi Balázsra nézve:) Éppen azért, mert az általam igen tisztelt képviselőtársam akaratlanul is az órájára nézett, hogy már... egyetértek.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. Engem a valódi szabadon gondolkozó polgári demokrata elvei vezérelnek. Én nem vettem részt a privatizációban. Nem is fogok. Nem szeretem a tisztázatlan tulajdonszerzéseket. Jogászként a belső "kisbíróm" fel van ellene háborodva, de tudom, hogy vannak olyanok, akik részt vesznek. Ha a törvények alapján, a törvényeknek megfelelően és diszkriminációmentesen és mindenkivel egyenlő feltétellel, nyílt licitek során, akkor a lelkük rajta. De amennyiben bárki ebben a Házban azt mondja, hogy ami homályban van, az maradjon is ott, erre csak azt tudom mondani, akkor egy kicsit változtatni kell a biblikus mondáson: nemcsak az a cinkos, aki néma, hanem aki némaságot próbál rákényszeríteni a többiekre.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)