Kapronczi Mihály (független)
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államosítás és a privatizáció egymást váltogató tevékenysége hosszú múltra tekinthet vissza. Az utóbbi ötven évben szélesedtek ki Európa- és Amerika-szerte a viták abban a kérdésben, hogy milyen mértékben indokolt az állam részvétele a gazdaságban. A nyugati piacgazdaságok az utóbbi ötven évben időnként pártpolitikai nyomásokra is rendszeresen felülvizsgálják ebben a kérdésben az álláspontjukat. Emlékezetes a franciaországi példa, ahol 1981-től a hatalomra került szocialista kormány államosításokat határozott el, majd 1986-ban a győztes jobboldal 65 állami vállalatot rendelt el privatizálni.
(21.20)
Angliában is hasonló volt a helyzet. Itt a munkáspárti kormányok szokása volt az államosítás, majd 1979-től a hatalomra került konzervatívok egy évtizeden keresztül mintegy hatvan vállalatot privatizáltak.
Hazánkban az államosítást a Rákosi-rendszer hajtotta végre, és ezt követően évtizedekig eretneknek számított az, aki gondolatban is szóba merte volna hozni az államosított vagyonnak ismét magánkézbe adását.
1988 előtt Magyarországon a privatizáció tiltott téma volt. 1988 nyarán Grósz Károly, az akkori pártfőtitkár az Egyesült Államokban ezt úgy jegyezte meg a történelem, hogy "az amerikai nagynéni látogatása" említette meg érdeklődő üzletemberek előtt, hogy sor kerülhet mintegy ötven magyar nagyvállalat eladására a külföldieknek. A hazai szaksajtó találgatni kezdett, és arra a megállapításra jutott: Grósz Károly bejelentésének nyilvánvaló értelme csak az lehet, hogy a befolyó dollárbevételt rögtön visszafizethessük a külföldieknek, és ezzel is csökkentsük Magyarország külföldi adósságállományát.
1989. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló törvény. Ez lehetővé tette új gazdasági társaságok megalapítását úgy, hogy azokba az állami vállalatok vagyonát is be lehetett vinni. A szabályozás hiányossága számtalan visszaélés forrásának bizonyult. A vagyonértékelés részletes szabályai nem voltak kidolgozva. Az állami vagyont mélyen értékén alul lehetett bevinni ezekbe a gazdasági társaságokba, vagy később ott lehetett az értékét szinte tetszőlegesen megváltoztatni. Előbb-utóbb az állami vagyon a magánszemélyek magánvagyonává alakulhatott át.
Ezt az úgynevezett spontán privatizációs folyamatot állampolgárok százezrei kifogásolták. Valamennyi politikai párt 1989-90 fordulóján tehát a szabad választások előtt programjába iktatta ennek a kérdésnek a felülvizsgálatát. Jellemzőként: a Magyar Demokrata Fórum 1989 októberében kelt programja bírálta talán a legelkeseredettebben az addigi gyakorlatot. Az MDF programjának ezt a részét Szabó Iván és Szabó Tamás későbbi miniszterek szerkesztették.
Szomorú fordulónapot jelentett az állami vagyon védelme szempontjából 1992. január 1-je. Közismert: ha valaki észleli, hogy a Trabantját vagy a tehenét a reális forgalmi értékhez képest lényegesen olcsóbban adta el, ennek felismerése után a bírósághoz fordulhat, és kérheti a szerződés érvénytelenítését vagy a valódi értéknek megfelelő vételár megfizetését.
A történelem feljegyzett olyan eseményeket, amikor egy lóért egy országot adtak, s amikor valaki egy országot adott volna egy lóért amikor kilőtték alóla a lovat. Az állami tulajdon értéken aluli eladása esetén is így szólt a törvény 1991. december 31-éig.
Ezzel a fordulónappal a kormány javaslatára viszont módosult a társasági törvény 27. §-a. A módosítás 1992. január 1-jével megszüntette az értékaránytalanságra alapított megtámadás lehetőségét. Ugyanezzel a nappal viszont az Alkotmánybíróság is megsemmisítette a hanyag kezelés bűncselekményét. Ez azzal járt, hogy aki a magyar állam vállalkozói vagyonában mindössze gondatlanul okozott tíz- és százmilliárdos károkat, az büntetlenül megúszhatta ezt a cselekményét.
Az akkori kormánynak módja lett volna időben kérni az Országgyűléstől a büntető törvénykönyv módosítását és ezzel megelőzni a veszélyt mégsem tette. Végül féléves késedelemmel az akkori kormány kezdeményezte a hanyag kezelés bűncselekményének visszaállítását, de ezt egy nagyobb törvénycsomagban helyezte el.
Nem csoda, hogy emiatt újabb fél évet vett igénybe ennek az országgyűlési megtárgyalása. Így vált mind büntetőjogi, mind polgári jogi vonalon teljesen védtelenné az állami vagyon...