Sümeghy Csaba (Fidesz)
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, a jelen lévő tizen- képviselőnk számára és a közvélemény számára sem mondok új dolgot, amikor ecsetelnem kell az ország gazdasági helyzetének nehézségeit, és azt, hogy a társadalomban is egyre több gondot okoz a gazdaság helyzete. Ebből következik, hogy azok a makrogazdasági folyamatok, amelyekkel évek óta próbáljuk ezeket a tendenciákat megállítani és szabályozni, bizonyos társadalmi rétegeket jobban, más társadalmi rétegeket kevésbé, sőt egyes társadalmi rétegeket hátrányosan érintenek.Azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt években a gazdasági szabályozás általában nem rétegeket, nem nagyobb társadalmi csoportokat részesített szabályozási preferenciában, hanem olyan általános közgazdasági elvek szerint próbált szabályozni, amik az ország gazdasági stabilitását voltak hivatottak biztosítani. Így volt ez a Kupa-program idejében, így volt ez a Békesi-programnál és így van ez jelenleg a Bokros-csomagnál is, amit jelenleg tárgyal a parlament.
(21.30)
Úgy gondolom azonban, hogy Magyarországon van egy társadalmi réteg, amely az üzletrész-tulajdonosokkal, a tagokkal, a bedolgozókkal és a családtagokkal együtt mintegy hárommillió embert érint és ez a magyar szövetkezeti tagság és a magyar szövetkezeti tagság köré csoportosult családtagok, érdekeltek, üzletrész-tulajdonosok helyzete.
Ennek a hárommillió embernek a helyzetét az elmúlt időszakban egyetlen jogszabály igazából nem könnyítette meg, és tulajdonképpen a fő gondot az okozta, hogy az elmúlt években hozott kilenc jogszabály olyan helyzetet teremtett a szövetkezetekben, kivétel nélkül a magyar szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazatában, amely két alapvetően ellentétes rétegre tagolta ezt a társadalmi kört. Nevezetesen a szövetkezetben ténylegesen munkát végző szövetkezeti tagokra, valamint a kívülálló üzletrész-tulajdonosokra.
Ez az üzletrész-tulajdonosi kör meg kell mondjam Nyugat-Európában ilyen formában ismeretlen kategória. S tulajdonképpen azzal a szándékkal, amelyet akkor a törvényalkotók el akartak érni, nevezetesen, hogy a szövetkezeti vagyon létrehozásában közreműködő valamennyi volt tag valamilyen preferenciát kapjon és vagyonhoz jusson, azzal tulajdonképpen nem érték el ezt a célt. Mert a szövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok között olyan antagonisztikus viszonyt teremtettek, amely nyilvánvalóan abból keletkezik, hogy a megtermelt javakat valamilyen formában szét kell osztani.
Ennek az antagonisztikus ellentétnek a feloldására több próbálkozás született. Igazán kedvező eredményre egyik sem vezetett. Nyilvánvaló, hogy a cél teljesen ellentétes. A benn dolgozó tagoknak az érdeke az, hogy a szövetkezet jól működjön, hogy a szövetkezetben megtermelt jövedelmet a munka arányában a tagok tegyék el. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok pedig azt várták, hogy az általuk annak idején vagyonnal támogatott szövetkezetből valamilyen részesedést kapjanak.
Ez a probléma akut probléma. Sajnos a kormány által beterjesztett törvényjavaslat ezt nem tudta megoldani, nem is volt hivatott mint a kormány előterjesztésében az igazságügy-miniszter úr akkor elmondta.
Azonban tisztán és világosan látni kell: különösen az ipari szövetkezetek területén olyan konfliktushelyzetek adódnak, amelyek a kívülállókat arra ösztönzik, hogy a működő szövetkezetekben olyan gazdasági helyzet alakuljon ki, amely azoknak a mielőbbi megszüntetését eredményezze. Ugyanis ebben az esetben mint üzletrész-tulajdonosok készpénzes vagyonhoz tudnak jutni.
Egyébiránt a külső üzletrész-tulajdon azért sem megfelelő forma, mert igazán az üzletrésznek az értéke ma már mélyen alulmúlja a kárpótlási jegyek értékét is amiről közismert, hogy jelen pillanatban milyen mélyponton van.
Ezért Tokár István képviselőtársammal a szövetkezeti tagság bölcs döntésére bízva azt az alternatív javaslatot terjesztettük a parlament elé, hogy ahol a tagság döntő része törvényi előírások vannak rá, hogy minősített hányada a szövetkezetből gazdasági társasággá kíván alakulni, ennek az átalakulási folyamatnak segítsük a lebonyolítását és ne kössük olyan merev feltételekhez, mint azt a jelenlegi jogszabály tartalmazza.
Végső soron úgy véljük, ezzel a megoldással feloldjuk azt az ellentétet és azt a konfliktushelyzetet, amely a két különböző társadalmi réteg és csoport között adódik. Elérjük azt, hogy a tőkét a szövetkezetben hatékonyabban lehessen működtetni és ne legyen szétforgácsolt tőke, amely mind a vezetést, mind a tőkekoncentráció következtében létrejövő tőkefelhalmozódást gátolja. S tulajdonképpen kedvez a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak is, mert amennyiben a gazdasági társaság más formáját választják, úgy semmiféle diszkriminatív megkülönböztetésben a gazdasági törvények szabályainál fogva nem részesülhetnek.
Tehát úgy érezzük, köszönettel tartozunk országgyűlési képviselőtársaink bölcsességéért, amivel napirendre tűzték ezt a javaslatunkat. Hozzáteszem, ezt másodszor nyújtottuk már be. Nagyon remélem, hogy a vitában ezt támogatni fogják, és azt is remélem, hogy a végső szavazásnál eredményes lesz az előterjesztésünk. Ebben bízva, várom képviselőtársaim aktív és konstruktív hozzáállását.
Köszönöm. (Taps.)