Orosz Sándor (MSZP)
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezen késői órán nagyon rövid ideig veszem igénybe a türelmüket. Képviselőtársaim indítványa valós problémát feszeget, ugyanakkor a mezőgazdasági bizottság elnökeként egyszer már volt alkalmam részt venni ezen törvényjavaslat egy más szövegezésének minősítésében, amikor ennek megállapítása mellett azt is hozzátettük, hogy ezt az egész kérdéskört nem kizárólag ezen az úton kellene vizsgálni mint ahogy ezt a javaslat teszi , hanem a szövetkezeti törvény egészének az összefüggéseiben.Nem kisebb az averziója a bizottság általam ismert képviselőinek ezzel a törvényjavaslati formával kapcsolatban, mint azzal, amit volt alkalmunk kijelölt bizottságként is megtárgyalni. Önmagában az a körülmény, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek nevesítetten nem szerepelnek az indítványban, nem jelenti azt, hogy az egységes szövetkezeti törvény szövetén keresztül mint ahogy azt Juhász képviselőtársam mondta ne érintené, mégpedig igen kellemetlen formában a mezőgazdasági szövetkezeteket is. Időnként az is érintés, ha valamiből kimarad.
Gondoljuk csak végig: ma egy adott faluban, ahol korábban egy egységes szövetkezet volt, az egyik valamilyen oknál fogva ipari, a másik valamilyen oknál fogva mezőgazdasági, ugyanazokat a dolgokat kellett átélniük, és most a sógorok, szomszédok, testvérek ugyanabban a faluban egészen más megítélés alá kerülnek. Én is osztom Juhász Pál álláspontját: nem biztos, hogy kifejezetten az ipariak fognak jobban járni. Ezt a kérdést elfogadván a problémamegoldás fontosságát és sürgősségét én személyesen sem ilyen úton-módon látom megoldhatónak. Sokkal inkább járhatónak tartom azt az utat, amit egyébként a mezőgazdasági bizottság felvállalt, hogy a szövetkezetek működésének útjában álló jogalkotási akadályokat összegyűjtve, mielőbb egy egységes csomagban bár tudom, hogy itt a "csomag" szó manapság az Országgyűlés épületében nem hangzik annyira jónak... (Dr. Vastagh Pál: Ez egy törvényre vonatkozik vagy kettőre!)..., de akkor is egy csomagban kezelve, egy törvényhozási aktussal, egymásra tekintettel oldjuk fel ezeket az ellentéteket, és mind e mellett folyjék egy nagyon alapos előkészítő munka, egy új, az európai, illetőleg a nemzetközi szövetkezeti elveknek valóban megfelelő szövetkezeti törvény megalkotására.
Ebbe a két irányba dolgozó két albizottságot hozott létre a mezőgazdasági bizottság, bízom benne, hogy mielőbb feltöltődnek a frakciók részéről a bizottsági helyek, és akkor érdemben dolgozni is tudnak.
Miért fontos ez? Azért fontos ez, mert itt nem egyszerűen a kívülálló üzletrész-tulajdonosok és a tagok vitájáról van szó, hanem egyáltalán az üzletrésznek a szövetkezetek életében, a szövetkezeti jogrendben betöltött vagy betölthető szerepét kell tisztázni. Amikor ezt tisztázni tudtuk, abban az esetben fogunk tudni olyan kérdésekben is dönteni, mint amilyen kérdés megoldására az előterjesztők e törvényjavaslattal vállalkoztak.
Én személyesen úgy gondolom, hogy ez az üzletrész-kérdéskör, ennek egy jelentős része ebben az úgynevezett, a szövetkezetek működését gátló akadályok felszámolását szolgáló törvénycsomagban kezelhető és kezelendő is. Azt hiszem, hogy akár az ipari, akár más, a törvényjavaslatban felsorolt szövetkezetek számára ez egy időben meghozott törvény ha mondjuk még az idén megszületik, kellő időben születik meg , és akkor talán azt a kellemetlen érzést is nélkülözni tudjuk, miszerint nem azáltal ígérünk a szövetkezetek és a szövetkezetek tagjai számára javulást vagy jobbulást a szövetkezeti törvényben, hogy adják fel szövetkezeti mivoltukat, mert sajnos, ez a törvényjavaslat végül is éppen ezzel a technikával operál.
Úgy gondolom, hogy egy vitában érzelmi érvelésnek is van és lehet szerepe. Ez utóbbi mondandóm vélhetőleg ebbe a kategóriába tartozik, de gondolom, aki a szövetkezetek életével közelebbről megismerkedett, az megérti, hogy miért próbáltam itt még ezzel is érvelni. Köszönöm figyelmüket.