Vitányi Iván (MSZP)

1995. április 24.

VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság a múlt heti ülésén foglalkozott a gazdasági stabilizációt előmozdító törvényjavaslatokkal, és 12:4 arányban vitára alkalmasnak fogadta el. Ha önökben most kétség merült fel, hogy ez az arány mit jelent, sietek közölni, hogy a 12 "igen" szavazatot a kormánypárti képviselők és a 4 "nem" szavazatot az ellenzéki képviselők adták.Az arányok azt mutatják, hogy obligát módon folyt a szavazás. Nem e szerint a szakmány szerint való a következő megjegyzésünk:

A bizottság egyhangúlag fejezte ki aggályát a törvényjavaslat 85. pontjával kapcsolatban, amely a honoráriumra ró ki 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Egyhangúlag, tehát azok is, akik mint én magam is magát az intézkedéssorozatot vagy ahhoz hasonlót elkerülhetetlenül szükségesnek tartják. Aggályunk, illetve pontosabban: ellenvéleményünk két érvre támaszkodik. Az első egy jogi érv, hogy ezzel olyan befizetési kötelezettséget teremtenénk, amelyért nem jár ellenszolgáltatás, még akkor sem, ha a honoráriumban részesülő más jogon nem biztosított. Ez méltánytalan és rossz precedenst teremt.

A másik érv ennél is súlyosabb, és az érintett kulturális intézmények helyzetére vonatkozik. A javaslat ugyanis csak áttételesen sújtja a honoráriumot felvevő értelmiséget, elsősorban magukat az intézményeket veszélyezteti. A magyar társadalomnak, sőt ki merem jelenteni: a magyar gazdaságnak, még a gazdaság stabilizációját szolgáló egyes intézkedéseknek is szüksége van a szellemi élet pezsgésére. A magyar történelemben nem volt a gazdasági fellendülésnek olyan korszaka, amely ne járt volna együtt, sőt amelyet ne előzött volna meg eleven szellemi fellendülés! (Mádai Péter és Zsigmond Attila tapsol.) Csak igen naiv pénzügyi szemlélet hiheti azt, hogy lehetséges a gazdaság fellendítése olyankor, hogyha a szellemi élettel ez nem jár együtt nem csak ezer hajszáléren függnek össze, hanem ugyanabba az érrendszerbe tartoznak: ha az egyik rész beteg, a másik nem lehet egészséges.

Ez érvényes a mostani, rendszerváltásnak nevezett átalakulásra is. Jelenthetjük, hogy a magyar szellemi élet még eleven és reménykeltő momentumokat tartalmaz; annak ellenére, hogy az átalakulás gazdasági feltételei között sokszor a puszta létéért kellett és kell harcolnia, éspedig sokszor eléggé kemény küzdelemben.

Ez az intézkedés most visszavonhatatlan károkat okozna. A tiszteletdíjak kifizetésének lehetősége intézmények sorának biztosítja a szabad mozgást jelentősége olyan, mint jobbágynak a szabad költözködés. Miután a ráfordítható keret nem emelkedik, ez a lehetőség egyszerre 44 százalékkal csökken. Ha hozzávesszük az egyéb intézkedések hatását benne az inflációt , a kulturális és tudományos élet ezzel együtt jóvátehetetlen károsodást fog szenvedni.

Ezért tisztelettel kérjük a pénzügyminiszter urat, fontolja meg ő is ezt még egyszer. (Taps.)