Garai István Levente (MSZP)
DR. GARAY ISTVÁN, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A szociális és egészségügyi bizottság 1995. április 18-án megtárgyalta a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló T/817. számú törvényjavaslatot, általános vitára való alkalmasság szempontjából.A csaknem négyórás megbeszélésen jelen volt a pénzügyminiszter úr is, így a bizottság közvetlenül tájékozódhatott a tárca elképzeléseiről. Az elhangzottakból néhány lényeges elemet próbálok kiemelni, megkísérelve a szövegkörnyezeti összhang megtartását is.
A vitában a pénzügyminiszter úr az ország gazdasági teljesítőképességével arányos, a rászorultsági elvet elfogadó, hosszabb távon kiszámítható és az államháztartási reform keretébe illeszthető szociális ellátórendszer mellett érvelt. Többek között távlatokban alapelvként említette a családi elvű közteherviselést és adórendszert, mely egyszerre ösztönözne a hatékony munkára és egyúttal a gyermekek vállalására is.
A munkanélküliek ellátásában az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök elsődlegességét, a pénzbeli ellátások még munkára ösztönző mértékét tartotta szükségesnek. A bizottság tagjai a törvénycsomaggal és annak bővebb értelmében vett szociálpolitikai aspektusaival kapcsolatban többek között megemlítették, hogy a többfajta ellátási jogosultságot biztosító 25 ezer forintos jövedelemhatár merev, dinamizmusában hiányos és teljesítmény-visszatartó hatása van.
Kis Gyula képviselőtársam a GDP és a szociális kiadások arányának kiszámításával kapcsolatos ellentmondásokra, a statisztikai adatok országonkénti, igen nehézkes összehasonlítási lehetőségére hívta fel a figyelmet. Felmerült nehézségként a csaknem másfélmillió család jövedelmi és vagyoni viszonyainak orvoslása, nyomon követése, az esetleges vitás esetek jogi és eljárásbeli intézése.
Többen szóltak a rászorultsági elv bizonyos buktatóiról a szelektív normativitás, a célcsoportos rászorultság és az egyéni rászorultság vonatkozásában. Selmeczi Gabriella képviselőnő részletesebb hatástanulmányok hiányát kifogásolta. Bleyer Jenő képviselőtársam a nyugdíjak előre látható, kiszámítható valorizálásának, emelésének módszerét szorgalmazta úgy, hogy az már az esedékesség évében, január 1-jétől lépjen érvénybe.
Pusztai Erzsébet és jómagam a lakásépítési kedvezmények szűkítésének kedvezőtlen hatásait ecseteltük. Többen egyet nem értésünket fejeztük ki, hogy a gyermekek után járó adókedvezmények megszűnésével felszabaduló, eredetileg a gyes, gyed kiterjesztésére és a családok ez évi egyszeri támogatására szánt összegnek csak a hűlt helyét találtuk a csomagban. Nem egy képviselő úgy vélte, hogy a megszorító intézkedésekkel párhuzamosan majd az önkormányzatokon keresztül rendelkezésre álló 6 milliárd forint célzott, egyéni rászorultsághoz kötődő, igazságos odaítélésének és folyósításának alig vannak meg a megnyugtató végrehajtási feltételei.
Összességében a hozzászólásokból kitűnt a szociális ellátórendszer átgondolt reformjának a szükségszerűsége, de ezzel párhuzamosan a társadalmi szolidaritás és béke fenntartásának alapvető igénye, melyek nélkül a gazdasági, társadalmi reformfolyamatok keresztülvihetetlenek.
Végül a vita befejeztével a bizottság 9 igen, 4 nem és 3 tartózkodás arányában a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)