Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségi álláspontjának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosítások című vagy inkább fantázianéven beterjesztett törvényjavaslat vitájában a kisebbség véleményét három fő pontban, témakörben szeretném összefoglalni.Az egyik a családtámogatások rendszerének átalakítása, a másik a lakásépítési támogatások megvonásának hatásai, a harmadik pedig a kiszámíthatóság vagy a kiszámíthatatlanság.
A családtámogatások közül a családi pótlék rendszerének megváltoztatása kapta a legtöbb kritikus véleményt. A bizottság ellenzéki képviselői nem osztják a pénzügyminiszter úr azon véleményét, hogy akkor járunk el a leggondosabban az adófizetők pénzével, ha a családi pótlékot egyéni rászorultság alapján folyósítjuk.
Az eljárás adminisztrációs költsége feltehetően nagyobb, de legalább akkora lesz, mint a tervezett megtakarítások. Nem gondoljuk, hogy az adófizetők pénzének adminisztratív célra költése nemesebb cél lenne, mintha a pénzügyminiszter úr szerint erre érdemteleneknek osztanánk ki.
Pusztai Erzsébet elmondása, adatai szerint a tavalyi évben a családi pótlék egyszeri kiegészítése kapcsán az egy főre jutó nettó tízezer forint jövedelem felett 14 ezer háromgyermekes, 1257 négygyermekes és 199 öt- vagy annál többgyermekes család volt. Ezek a számok csupán az egyszeri kiegészítés utáni igényekre vonatkoztak. De vajon végiggondolta-e már valaki, hogyha az 1,6 millió család a nyár közepén benyújtja a családipótlék-igénylését, ki, mikor, hogyan fogja azokat elbírálni?
A kisebbség véleménye szerint, ha megvizsgáljuk, hogy a családi pótlék jövedelemhatárhoz kötésének melyek a gyakorlati feltételei, akkor ki fog derülni, hogy zűrzavart, nehézséget okoz és tetemes összegeket igényel az elbíráló apparátus működtetése.
(11.30)
Úgy gondoljuk, hogy sokezer család ellenőrzésére rendszert bevezetni nem más, mint az adófizetők pénzének pazarlása és az érintettek indokolatlan zaklatása.
A javaslat vagyoni határhoz is köti a családi pótlékra jogosultságot. Véleményünk szerint megkérdőjelezhető ez a módszer azért is, mert a szabályozás sajnos nagyon könnyen kijátszható. Nem akarunk tippeket adni, de annak talán még örülne is a pénzügyminiszter úr, hogyha az ingatlan egy részét vagy a család autóját átíratnák mondjuk a nagymamára vagy a nagypapára, hiszen ez legalább illetékbevételt eredményez a tárcának. De még ilyen trükköket sem igényel a javaslat, hiszen ma az adóhatóság öt évente egyszer képes a vállalkozások húsz százalékát ellenőrizni, akkor nyilvánvaló, mekkora energiát képes fordítani 1,3 millió családra.
Az, hogyha a hatóság mégis felülbírálja lenne arra energiája a bevallást, a javaslat szintén homályban hagyja, hogy hol lehet fellebbezni.
Az ellenzék kegyes kritikáival, fenntartásaival a többség egyes tagjainak véleménye egybeesett. Például csak egyetérteni tudunk a többséghez tartozó képviselőnő álláspontjával: "Magyarországon a kilencmilliárd támogatás értelmes, egyéni rászorultsághoz kötődő odaítélésére nincsenek meg a végrehajtás feltételei."
Kis Gyula vetette fel ezen a ponton, hogy vajon az önkormányzatok mit fognak majd a jövőben tenni, hiszen a kistelepülési önkormányzatoknál már ebben az évben megduplázódtak az igények a szociális segélyek iránt, pedig ezt a törvényjavaslatot, törvénytervezetet még el sem fogadtuk.
Az ellenzék szerint elfogadhatatlan az is, ha egy család jövedelmi viszonyai év közben változnak meg, akár többször is születik egy gyermek vagy valaki munkanélkülivé válik , a rendszer rugalmatlansága miatt nem megoldott, nem tisztázott az új eljárás.
A lakástámogatási rendszer változtatásával kapcsolatban a bizottság kisebbségének véleménye szerint ez a lépés gyakorlatilag felszámolja a lakástámogatás eddigi rendszerét, ugyanis a támogatás feltételrendszere egymást kizáró feltételeket fogalmaz meg. Aki a javaslat szerint rászoruló, az nem lehet hitelképes, ezért nem kaphat támogatást.
A pénzügyminiszter úr ugyan többször kifejtette a bizottsági ülésen, hogy milyen fontosnak tartja a kiszámíthatóságot, illetve ezek a tervei a jövőre nézve, ám erről feltehetőleg más a véleménye azoknak a vállalkozóknak, akik a jelenlegi szabályozás alapján kezdtek új lakások építésébe és feltehetőleg azoknak a családoknak, akik már előleget fizettek be a most épülő lakásokra. Másrészt úgy gondoljuk, a lakásépítésnek, mint gazdasági szektornak a fellendülése jótékony hatással van az egész gazdaságra, így visszaesése pontosan az ellenkező hatást fogja kiváltani, mint amire a pénzügyminiszter számít.
A bizottság kisebbségének véleménye szerint ellentétben a pénzügyminiszter álláspontjával a szegénypolitika nem azt jelenti, hogy azokat próbáljuk bejuttatni a munkaerőpiacra, akik oda önerejükből képtelenek, és az sem elengedhetetlen, ámde hatásos formai eleme a szegénypolitikának, hogy az ellátást kérvényezni kell.
Egyetértünk viszont a pénzügyminiszter úrral: ezek nem tökéletes intézkedések, és hogy ez a kormány ezeknél tökéletesebbet ennyire rövid idő alatt nem tudott hozni. Ellenben nem a gyermekes családok alkották meg ezt a költségvetést, amely két hónap alatt összeomlott, így a kormány érvei a primitív most a pénzügyminiszter úr szavait használom , de hatásos intézkedéscsomag mellett nem elfogadhatóak.
A fentiek miatt a javaslatot egészében és részleteiben is a kisebbség általános vitára alkalmatlannak tartja. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)