Surján László (KDNP)

1995. április 24.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási bizottság is, mint kijelölt bizottság napirendjére tűzte a kormány által 817-es számon benyújtott törvényjavaslat vitáját, és elkészítette az általános vitára való alkalmassággal kapcsolatos ajánlását.A bizottsági ülésen, néhány szabaddemokrata hozzászólástól eltekintve, a kormány előterjesztését támogató vélemény nem hangzott el. A kormánypárti képviselők minden érvelés nélkül, pusztán szavazatukkal tettek eleget a kormány elvárásainak. A bizottság végül többségi szavazással, 1 kormánypárti tartózkodás és az ellenzéki képviselők ellenszavazata mellett a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak minősítette. Többségi és kisebbségi előadó állításának tehát nem volt értelme.

Az ülésen elhangzottakat a következőkben ismertetem. Bizottságunk nemcsak a szorosabb értelemben kompetenciájába tartozó kérdésekről, hanem mint kijelölt bizottság a törvényjavaslat egészéről kívánt véleményt mondani. A vitában nálunk is felmerült ezen törvénytervezet alapproblémája: mennyiben lehet ezt a több mint húsz törvényjavaslatból álló anyagot egyszerre tárgyalni? Tekintettel arra, hogy a tisztelt Ház a korábbiakban ezt már eldöntötte, a bizottságnak érdemi befolyása erre a döntésre nem volt, ezt tehát a továbbiakban nem taglalom.

A bizottsági ülésen egy valódi vita lefolytatásának mint ahogy ez a későbbiekből kitűnik az eddigiektől eltérő, más akadályai is voltak. A napirendi pont megtárgyalásának elején meghallgattuk a Pénzügyminisztérium képviseletében megjelent egyik köztisztviselő bevezetőjét, amelyből kitűnt, hogy a 170 milliárdos csomagnak mintegy 30 milliárdos részével állunk szemben. A bizottság foglalkozott azzal a problémával is, hogy a törvényjavaslat indokló részében ugyan egyes esetekben megtalálhatók azok a számszerűsített vélelmek, hogy egy-egy beavatkozás milyen költségvetési kihatással jár, más törvényjavaslatok esetén azonban ez az elemzés, amelyről tudjuk, hogy a Házszabályban előírt feladata az előterjesztőnek, nem történt meg.

Egészében véve azonban ez az előterjesztés több ilyen jellegű adatot szolgáltat, mint általában a kormány előterjesztései, ezért végeredményben nem akadtunk fenn a meglévő hiányosságokon, de az nagyon fontosnak látszik, hogy ezt a kérdéskört állandóan napirenden tartva érjük el az előterjesztések házszabályszerűségét és minőségi javulását.

Ezen általánosságok után a bizottság tagjai kérdéseket tettek fel a kormány képviseletében megjelenteknek.

(11.50)

Annak érdekében, hogy a tisztelt Ház és az előadó miniszter úr a valóságnak megfelelő képet kaphasson a bizottsági ülésen történtekről, két kérdést és az azokra adott választ kénytelen vagyok konkrétan ismertetni.

A törvényjavaslat a családi pótlék megállapításához szükséges, egy főre eső jövedelem kiszámításakor családtagnak tekinti az önálló keresettel nem rendelkező és 20. életévét be nem töltött, családban élő fiatalt. Tekintettel arra, hogy egyetlen olyan főiskolát nem ismerünk, amelyet a 20. életév előtt be lehetne fejezni, felmerül a kérdés, hogy mi különbség van eltartási szempontból egy 19 éves fiatal és egy 21 éves fiatal között: az egyik beszámít a családba, a másik már nem számít be. Arra a kérdésre, hogy ennek mi az oka, a következő lenyűgöző, szakszerű választ kaptuk: valahol határt kellett húzni.

Egy másik képviselőtársunk azt a kérdést vetette fel, hogy miért kell kevesebb illetéket fizetni egyik esetben, és máskor miért többet. Itt az örökösödés és az eladás kérdése merült föl. A kormány képviselője a következő választ adta: nem vagyok illetékügyi szakember.

A kormányképviselők ezen válaszai nem feltétlenül csak személyes képességüket és hozzáértésüket tükrözik, a válasz minősíthetetlenségében talán a törvényjavaslat elnagyoltságának is van szerepe. Bizottságunk tagjai szerint a helyettes államtitkárok számának felemelése semmiképpen sem felel meg a törvény címének, de nem felel meg a kormány olcsóbb közigazgatásról szóló, gyakran hangoztatott ígéretének sem.

Mit keres ez a módosítás ebben a javaslatban? Erre sem kaptunk választ.

Tisztelt Ház! Nagyon aggályos, ha a kormány a bizottsági vitákat nem veszi komolyan. A fent idézett hányaveti válaszok arra utalnak, hogy a kormány erőfölénye tudatában gőgös magabiztossággal foglalkozik a kérdéssel, és számít a kormánypárti képviselők szavazataira. A kritikai hangokkal jöjjenek azok kormánypárti vagy ellenzéki oldalról érdemben nem kíván foglalkozni. Ha ez a tendencia folytatódik, visszasüllyedhetünk a hetvenes évek parlamentjének a szintjére azzal a különbséggel, hogy most többpárti kulisszát adunk az önkénynek.

A bizottsági ülés hangulatát jól tükrözi az a kormánypárti képviselő, aki közölte, ő is hosszan tudná folytatni azokat a kérdéseket, amelyeket az ellenzék felvet, de jelen pillanatban mindössze az általános vitára való alkalmasságról kíván szavazatával véleményt mondani.

A vita összefoglalásaként tehát az mondhatom, hogy az előterjesztés támogatására egyedül szabaddemokrata képviselőtársaink vállalkoztak, végül a kormánypárti többség a beszámoló elején már említett támogató szavazással bocsátotta általános vitára a törvénytervezetet.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Házszabályunk megalkotásakor a bizottsági munkának kiemelkedő fontosságot tulajdonítottunk. Csak hatékony bizottsági munka esetén remélhető a parlamenti munka felgyorsítása, ezért nyomatékosan javasolom, sőt követelem, hogy azok, akik a bizottsági üléseken... (Az egyik képviselővel tanácskozó dr. Bokros Lajos pénzügyminiszter felé:) megvárom, míg a miniszter úr tud figyelni. ...a Magyar Köztársaság kormánya nevében nyilatkoznak, legyenek az előterjesztések teljes ismeretében, és rendelkezzenek az érdemi tárgyalásokhoz szükséges felhatalmazással. Ellenkező esetben értelmetlen színjátékká aljasodik a bizottsági ülés, és ezen keresztül a parlamenti munka.

Súlyos aggodalmak szólnak belőlem. Ha ebbe az irányba mozdulunk tovább, veszélybe kerül a parlamenti demokrácia s mindaz, amit mindannyian közös akarattal építettünk. A hozzá nem értő válaszok nemcsak a válaszadó tisztségviselőre vetnek rossz fényt, hanem a miniszter személyére és a kormány egészére is e tekintetben tulajdonképpen méltatlanul. Jó lenne, ha hasonló negatív jelenségről a jövőben nem kellene szót ejteni e Ház falai között.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)