Kertész István (MSZP)

1995. április 24.

KERTÉSZ ISTVÁN, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Április 20-án a számvevőszéki bizottság megpróbálta megtárgyalni, feldolgozni ezt a törvénycsomagot, és sajnálatosan bekövetkezett az az eddig elő nem forduló eset, hogy a bizottság munkára képtelen létszámban jelent meg: egyetlenegy ellenzéki képviselőtársunk sem volt jelen az ülésen. A Házszabálynak megfelelően ezért az akkori bizottsági ülést el kellett halasztani.Ezzel együtt is, a tegnapi nap folyamán a bizottság megtárgyalta az előterjesztést, és a jelen lévő 11 képviselőtársam szavazata alapján 6 kormánypárti "igen", 4 ellenzéki "nem" és 1 kormánypárti "nem" szavazat mellett a javaslatot általános vitára alkalmasnak minősítette.

Valamennyi, előttem felszólaló képviselőtársam, bizottsági vélemény értékes adalékokkal szolgált. Én a magam részéről bár a mi bizottságunk is mélyen és hosszan tartó elemzéssel dolgozta fel ezt a törvényjavaslatot nem szeretnék visszatérni az előttem elhangzottakra.

Amire viszont ki kell térnem, az időtényező és annak néhány vonatkozása. Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy a szocialista-liberális kormánykoalíció, a képviselők és a kormány az elmúlt 9 hónapban mit tett, miért nem lépett, miért nem cselekedett. Ugyanakkor elhangzott a kormánypárti képviselők szájából, hogy vajon törvényszerű-e az a jelenség, hogy amit a kormány előterjeszt, azt az ellenzék ab ovo támadja, ab ovo tárgyalásra teljességgel alkalmatlannak és társadalmi szempontból károsnak minősíti.

Azt hiszem, az elmúlt 9 hónap történései alapján néhány illúzióval szegényebbek vagyunk. Illúziónak bizonyult így, utólag visszatekintve az az őszinte és jó szándékú kezdeményezés, hogy a kormány konszenzusra törekedett a társadalom számára legfontosabb témákban. Illúziónak bizonyult, hogy a kormány az előttünk lévő nehézségeket érzékelve megpróbálta a civil önszerveződésekkel, a társadalmi, gazdasági megállapodás megkötésével a lehető legkisebb mértékűre, leginkább egyeztetett formájúra csökkenteni a nehézségeket. Sajnos illúziónak bizonyult az az elgondolás is, hogy a nemzetgazdaság egészét érintő rendkívül fontos ügyekben talán közös akarattal, közös jobbító szándékkal is fel lehet lépni. Nem feltétlenül kell érdemi, szakmai kérdésekben a hozzászólásokat, az álláspontokat ellenzéki és kormánypárti oldalról eleve eldöntöttnek tekinteni.

Sajnos, ez is illúziónak bizonyult. Egyértelműen el is hangzott ellenzéki képviselő szájából, hogy ezek a szakmai kérdések bizony keményen politikai kérdések, s ezekre a politikai kérdésekre politikai választ is akarnak adni.

Nekem és a bizottság többsége számára ez egy szomorú jelenség, csak ennek tudom értékelni. Mégis, kormánypárti oldalról is több ellenvetés, több negatív hozzászólás és kritika is hangzott el a csomaggal kapcsolatban. Nem azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e erre a csomagra. Érdemi nyilatkozatot sem hallottam, láttam azzal kapcsolatban, hogy vajon tovább halasztható-e az érdemi lépések megtétele, hogy szükség van-e az államadósság, az állami kiadások és bevételek 170 milliárdos egyenleget biztosító csomag megtételére.

Azzal kapcsolatban vannak problémáink, ahogy ez napvilágra került, ahogy ez némileg a nagyságrendet érintve és jelentve előkészítetlenül és talán a közvéleményt nem eléggé felvilágosítva, tájékoztatva került elénk. Azt hiszem, a köz iránt érdeklődő állampolgárokat, valamennyiünket március 12-e nagyon keményen, közvetlenül és negatívan érintett. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban bárkinek kellemes élménye van. Senki sem szereti ezt a törvénycsomagot, hiszen kellemetlen döntéseket senki sem szeret támogatni, senki sem szeret meghozni.

Ha valamiért kritika érheti a kormányt, az az, hogy ezeket a szükséges lépéseket csak most tette meg és az, hogy ezeket a lépéseket lényegében utólag alátámasztottan hozta a közvélemény számára tudomásul. Csak pusztán a tényezők ismertetésére szorítkozott akkor, március 12-én.

(12.10)

Nem igaz azonban az sem, hogy ezek az intézkedések csak március 12-én, derült égből villámcsapásként kerültek nyilvánosságra, hiszen valamennyien emlékszünk az 1994. évi pótköltségvetés tárgyalását előkészítő bizottsági munkacsoportülésekre, valamennyien emlékszünk az 1995-ös költségvetést megelőző bizottsági ülésekre, ahol a szakmai előkészítő anyagokban ezek túlnyomó többsége mint megoldandó feladat szerepel.

A bizottsági ülésen elhangzott az is és ebben teljesen igaza van Tölgyessy Péter képviselőtársamnak , hogy ez nem egy teljes, komplett csomag. Nem is annak igényével készült. Messzemenően nem támasztható ezzel szemben az a követelmény, amelyet az úgynevezett államháztartási reform kapcsán megfogalmazunk. Ezek azok a lépések, amelyek a leggyorsabban megfoghatók, viszonylag előkészítettek, hatásukban viszonylag felmérhetők és törvényben megfogalmazhatók.

Az sem egészen igaz, hogy ezeknek a törvényeknek a hatásmechanizmusai, a hatásai nincsenek alátámasztva. Március 12-én ez igaz volt. A rákövetkező hetekben is igaz volt. Ma azonban kezemben tartok három anyagot két pénzügyminisztériumit és egy népjóléti minisztériumit , plusz a KSH összefoglaló anyagát, amelyek, úgy gondolom, kellő szakmai hátteret biztosítanak a hatások felmérésére, érzékeltetésére.

Úgy gondolja a bizottság, hogy ezen a csomagon sok tárgyalnivaló lesz. Nem is mentünk bele egyetlenegy részkérdés megtárgyalásába, elemzésébe sem. Nem volt azonban vita arról, hogy így nem mehet tovább, hogy az állam a maga előtt eddig görgetett problémákat tovább már nem hurcolhatja magával, s végre el kell indulni azon az úton, ami legalább csökkenti az előttünk álló problémákat, a költségvetés terheit, és némi mozgásteret biztosít a vállalkozások további kibontakoztatása számára. Úgy gondolom, a szakszervezetek általam megismert javaslataiból néhány pont beilleszthető a törvényjavaslatba, és biztos vagyok benne, hogy módosító javaslatokkal ez a 21 törvényjavaslat komplettebbé, jobbá és talán némi túlzással emészthetőbbé és elfogadhatóbbá válhat.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)