Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA, a számvevőszéki bizottság kisebbségének előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mivel Kertész István képviselő úr a rendelkezésünkre álló tíz percből ha jól emlékszem kilenc percet elhasznált, kérem türelmüket, és kérem, hogy egy kicsit több időt kaphassak. Szeretném leszögezni, hogy az ellenzék kritikájának az volt a lényege, hogy szükségesnek tartjuk az egyensúly javítását, tehát semmiképpen nincs szó arról, hogy ab ovo mindent ellenzünk ahogy itt elhangzott. Nagyon is szükséges, de kritikánk lényege mégis abban foglalható össze, hogy az egyensúlyjavításra vonatkozó intézkedés semmiképpen nem ilyen tartalmú csomaggal oldható meg. Tehát a csomag tartalmára irányult az ellenzéki kritika.
Itt is elhangzott az alkotmányossági aggály, az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét előadó Áder János részéről. Elhangzott, hogy megítélésünk szerint tulajdonképpen a kormány mulasztásai vezettek március 12-éhez. Meg is neveztük ennek két fontos pontját. Az egyik a privatizáció leülése, a másik pedig az a nemzetközi bizalomvesztés, amely azóta tulajdonképpen egyre inkább fokozódik. Úgy látjuk, hogy a valóban meglévő gondokat a kormány tulajdonképpen csak tetézte, és amikor kirobbant az a helyzet, hogy az év első két hónapjában az időarányost valóban jelentősen meghaladó költségvetési hiány keletkezett, akkor a kormány mintegy pánikba esett, és hirtelenséggel meghozta ezt a módosító csomagját. Tehát ilyen eseményeket látunk mögötte, és ennek az eredménye az, hogy egy hevenyészett és nem eléggé átgondolt csomag keletkezett.
A mi kritikánkban is elhangzott az, hogy nehezményezzük a társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradását és az azóta bekövetkezett érdekegyeztetési problémákat és hiányosságokat. Véleményem szerint és itt is szeretnék a Kertész István által elmondottakra utalni egy demokráciában nagyon veszélyes dolog azt mondani, hogy elvesztettünk egy illúziót. Mert egy demokrácia alapja mégiscsak az, hogy a kormány a társadalom jóvoltából kormányoz, tehát a kormányzás alatt sem következhet be olyan szakadék, hogy illúziónak nevezzük a társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradását, elvesztését.
Elhangzott az is, hogy a gazdaságfilozófiában mi változást látunk a kormány részéről, és tulajdonképpen ezt a részét üdvözöltük is, tudniillik az indulásnál még nagyon erősen csak az egyensúlyhiány javítása volt az alapvető prioritás. Úgy véljük, utat tört magának az ellenzéki kritika alapján is az a felfogás, hogy a növekedés az egyensúlyjavítás mellett igen fontos. Mi azt szeretnénk és ez volt kritikánk lényege , hogy végül is a növekedés legyen a prioritás, és az egyensúlyjavítás csak utána következzék, tudniillik bármilyen az egyensúlyhiány, végső soron kizárólag a növekedésből lehet majd valamikor megoldani. Ellenkező esetben gazdasági pangás következik be, és ez a bizonyos ördögi kör, amelynek a szélén már most is ott vagyunk.
Hiányoltuk a modernizációs program elmaradását, mert egy ilyen jellegű, igen jelentős mértékű intézkedéscsomag mellé oda kellett volna már tenni a modernizációs programot. Hiányoltuk a gazdaság számára a kitörési pontok elmaradását ezt egyébként várjuk és konstruktívan fogunk hozzáállni.
A fő tartalmi kritikánk azonban mindezek után az volt, hogy ebben a csomagban a szociális területek kezelése nem megfelelő, és a kormánypárti képviselőket is felkértük, közös összefogással törekedjünk arra, hogy a fő csapásnak ezt az irányát még lehetőleg meg tudjuk változtatni a vita folyamán.
Ez volt az ellenzéki kritika lényege. Még meg szeretném jegyezni azt, hogy a számvevőszéki bizottság ülése amelyen először kitűzte ennek a pontnak a tárgyalását tulajdonképpen határozatképtelenség miatt hiúsult meg: több ellenzéki képviselőnek párhuzamos bizottsági ülése volt. Egyébként a határozatképességet a kormánypártok is tudták volna biztosítani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)