Latorcai János (KDNP)

1995. április 25.

DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány által beterjesztett gazdasági stabilizációt szolgáló törvényjavaslat-csomag az indoklás értelmében a költségvetés és az államháztartás rövid távú stabilizálását tűzi ki célul, az egyensúlyteremtést helyezve a középpontba, nem pedig a már oly sokszor általunk hangoztatott, az ország számára megítélésünk szerint fontosabb országnövekedést, a gazdaságnövekedést tekinti meghatározónak.Ez az intézkedéscsomag ahogy azt a Pénzügyminisztériumban is megfogalmazták , nem tud helyettesíteni egy minden összefüggésében átgondolt, a társadalmi elfogadásra méltán igényt tartó középtávú gazdasági programot; ennek kidolgozása még a kormány előtt álló feladat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a csomag tehát igen rövid idő alatt, szakmai alaposság nélkül összeállított intézkedéshalmaz, amelyet a hazai gazdaság sajátosságainak nem eléggé szemmel tartásával, részletes feltétel- és hatásvizsgálat nélkül készített el a Pénzügyminisztérium apparátusa, kimondottan a célból, hogy a költségvetés és csakis a költségvetés szempontjából a kívánt feltételek teljesüljenek. De vajon biztosítják, biztosíthatják-e ezek a feltételek az ország számára legfontosabb célt: a gazdaság fejlődését.

Két héttel ezelőtt, a politikai vitanapon számos hozzászólásban fogalmazódott meg a kétely nem egy esetben részletes szakmai indoklással alátámasztva , hogy a kormány által felvállalt intézkedéscsomag nem a kitörés, hanem sokkal inkább a társadalmi feszültségek elmélyülésének útja. A csomagban igazából semmi nem támasztja alá, hogy ezzel megteremtődtek a gazdaság hosszú távú fejlődésének lehetőségei.

Az egyoldalúan restriktív lépések a kapcsolódó szociálpolitikai szigorításokkal a lakosság igen széles rétegei elől veszik el a jövő lehetőségét. Hiszen ez a csomag nemcsak a gazdagoktól von el, hanem minden területen szűkítve az ellátásokat, növelve a terheket, a lakosság széles rétegeit fosztja meg a polgári élet lehetőségeitől, elszegényedésbe, kilátástalanságba taszítja őket.

A belső fogyasztás drasztikus csökkentése rendkívül hátrányos helyzetbe hozza a hazai termelők még meghatározó részét, mert az általuk előállított termékek jó része, a rossz műszaki-technológiai feltételek, a gyenge hatékonyság miatt eladhatatlan, vagy csak rossz kondí- ciókkal értékesíthető a külpiacon. Ez az intézkedéscsomag különösen hátrányosan hat a kis- és közepes vállalkozásokra, arra a rétegre, amely az elmúlt 5-7 évben, éppen a beindult polgárosodási folyamat révén vált vállalkozóvá és amely az indulásból fakadó tőke- és piachiány miatt nem képes exportra termelni.

A termelés veszteségei, a pénzhez jutás nehézségei, a hitelek kamatterhei, az egyre erősödő sorban állás mind-mind azt jelzik, hogy e pénzügyi csomag hatására a beindult polgárosodási folyamat, maga a kialakult vagy kialakulóban lévő polgári réteg szűkül. Nő viszont a hatalomtól függő, önmaga eltartására nem képes és egy idő után arra már nem is törekvő elszegényedett emberek száma, akik mindenkor fogékonyak a szélsőségekre, a demagógiára.

Az átgondolatlanság igen jól nyomon követhető a módosító javaslatokban, hiszen rövid távú céloktól vezérelve a kormány az oktatásra, ezen belül a felsőoktatásra fordított kiadásokat is csökkenteni kívánja. Mindez úgy hiszem, nem szükséges külön ecsetelni létalapjaiban veszélyezteti azt a széles polgári rétegen nyugvó társadalmi modellt, amelynek megvalósítását nemcsak az ellenzék, de elvileg és szavakban a kormánypártok is célul tűzték ki.

Az intézkedések deklarált hozama 170 milliárd forint. Ezt az elvárást konkrét számításokkal szintén nem támasztotta alá az előterjesztő; talán mert őmaga is tudja, hogy ezen elvárások irreálisak. Szakértői becslések szerint az így elérhető megtakarítás optimális esetben sem lehet több 130-140 milliárd forintnál.

Az intézkedések azt a bevételkiesést hivatottak kompenzálni, ami a privatizáció leállítása miatt következett be és amit a kormány ennek ellenére betervezett a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket figyelembe véve, egyértelműen le kell szögezni, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre, a szociális ellátások drasztikus csökkentésére nem a gazdasági folyamatok alakulása miatt, hanem a kormány rossz pénzügyi, szakmai politikája miatt van elsősorban szükség. Nem volt olyan szakmai fórum az elmúlt időszakban, ahol a szakértők ne jelezték volna, hogy ilyen feltételek mellett a 150 milliárd forint privatizációs bevétel elérése teljes képtelenség, hiszen ez az összeg még a legértékesebb, leghatékonyabb állami tulajdonú vállalkozások többségi tulajdonának érték alatti elidegenítésével, gazdasági kiszolgáltatottságunk növelésével sem biztosítható.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita során alaposan elemezni fogjuk a tervezett intézkedések ellentmondásait, várható gazdasági és politikai hatásait. Most, az első témakör kapcsán, csokorba gyűjtve csak egy olyan reflexiót szeretnék ismertetni, amelyre figyelmünket már az általános vita során is kellően rá kell irányítani.

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítása régi problémát old meg. A vállalkozó csak akkor jut hozzá a munkanélküliek foglalkoztatásáért járó támogatáshoz, ha a munkanélküli a megelőző hat hónapban a munkaadóval nem állt munkaviszonyban. Ezzel megelőzhető, hogy valaki csupán a támogatás kedvéért és formailag váljon munkanélkülivé.

A gépkocsi vélelmezett magáncélú felhasználásának adóval történő büntetése azonban, megítélésem szerint, jogelméletileg is kétes, hiszen ezek szerint az alkotmányban rögzített ártatlanság vélelme nem illeti meg azokat, akik cégautót használnak. A mostani módosítás gyakorlatilag a tavaly év végén javasolt adótételeket hozza vissza; akkor azonban a szociálisan még érzékenynek mutatkozó kormánypártok, elfogadván például a gyermek után járó adókedvezmény eltörlését, kicsit lazítva az adóprésen, megszavazták a magáncélra használt cégautók után a beterjesztettnél jóval alacsonyabb adótételeket.

Újítás, hogy a vállalkozásokban az öt vagy annál több évet azonos cégnél szolgáló gépjárművek esetében az ötödik évtől kezdve felére csökken az adó mértéke. Nos, én úgy gondolom, a hazai gyakorlatot ismerve, mindez arra fog ösztönözni, hogy a lefutott, a műszakilag elhasználódott gépkocsikat a cégek tovább üzemeltessék, és ne cseréljék le egy jobb, egy újabb gépkocsira. Ezt és az új gépkocsikra kivetett pótlólagos fogyasztási adót is figyelembe véve, azt hiszem, nem lehet másként minősíteni, minthogy ilyen feltételek mellett a környezetszennyezés, különösen a zsúfolt nagyvárosokban az elkövetkező években katasztrofális mértéket ölthet.

Elfogadhatatlan a javaslat azon szigorítása is, miszerint az adót a törvényben biztosított adómentesség ellenére meg kell fizetni, ha a gépkocsit nemcsak kizárólag az alapfeladat ellátására, hanem magáncélra is használják.

(11.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezen szigorítás értelmében az egyházak minden gépkocsi után adót kell hogy fizessenek. A javaslat szerint ugyanis, ha egy pap vagy lelkész az év 364 napján az egyház által szolgálatainak ellátásához biztosított gépkocsit kizárólag egyházi, hivatalos célra használja, de a 365. napon ezzel a szolgálati gépkocsival akár csak egyetlenegy kilométert is megtesz magáncéllal, azaz nem hivatalos céllal, akkor az egyháznak adót kell fizetnie. Ez a megszigorítás alapjaiban rendítheti meg az egyházak anyagi helyzetét vagy a papok, lelkészek amúgy sem rózsás körülményeit. Egy ilyen intézkedés lényegében az egyházak gazdasági oldalról történő ellehetetlenítését jelentheti, ami ellen a leghatározottabban tiltakozunk.

A társasági adóról szóló törvény módosítása szinkronban van a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításával. Az illetékről szóló törvény módosításának deklarált célja, hogy a társadalmilag igazságos, vagyonarányos teherviselés elve érvényre jusson és a gazdaság élénkítését szolgáló vállalkozások beruházásait ösztönözze.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az illetékkulcsok javasolt emelését semmilyen gazdasági szempont nem indokolja, csakis és kizárólag a költségvetés helyzete. Ez természetesen a nagyobb bevétel révén növeli a költségvetés GDP-koncentrációs fokát, az állam újraelosztó szerepét, ami ellen például ellenzéki korukban szabaddemokrata képviselőtársaim oly hangosan tiltakoztak. Az pedig külön közgazdasági rejtély számomra, hogy a fokozott adó, illetve illetékprés miként ösztönzi a vállalkozásokat beruházásra, egyáltalában miként élénkíti a gazdaságot. Ezt a merőben új gazdasági elméletet érdemesebb lenne bővebben is kifejteni. A végiggondolatlanságot jelzi az is, hogy a tavaly decemberben bevezetett illetékelőleg-szabályozás módosítása máris szükséges lett.

A szerencsejátékokról szóló törvény módosításával a törvény kiterjesztése a játékautomatákra és az ajándéksorsolásra, illetve a koncesszióba adásra eddig szabályozatlan területet von a törvény hatálya alá, ezzel egységesítve a szabályozást. A módosítás egyes esetekben jelentősen emeli a kiszabható bírság felső határát, ami a szabályok betartására ösztönöz, de hatékony ellenőrzés nélkül mindez semmit nem ér. Márpedig a szerencsejáték-piac leggyengébb pontja az ellenőrzés, ebben pedig a mostani módosítás nem jelent átütő megoldást.

Az államháztartásról szóló törvény módosításával kapcsolatban pedig felvetődik a kérdés: az amúgy is rossz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatok stabilitását nem veszélyezteti-e alapvetően, hogy a pénzügyminiszter úr átmeneti jelleggel bármikor húsz százalékkal csökkentheti a parlament által elfogadott támogatás mértékét? Véleményünk szerint ez sok esetben akár a csődöt is jelentheti az önkormányzatok számára. Ezen túlmenően komoly politikai veszélyt is rejt magában, hiszen a pénzügyminiszter arra kap felhatalmazást ha ideiglenes és átmeneti jelleggel is , hogy felfüggeszthesse a parlament egyik döntésének végrehajtását, ez pedig a demokratikus jogok csorbítása.

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény módosítása értelmében a felszámolás alatt álló vállalatoknál bért emelni csak a hitelezők hozzájárulásával lehet. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, a különben is igen nehéz helyzetben lévő munkavállalókkal szemben védi a hitelezők érdekeit. Mindenki előtt ismert, hogy a felszámolási eljárások sokszor évekig elhúzódnak.

A kormány által meghozott intézkedések pedig ismét 30 százalék környezetébe vagy afölé fogják emelni az inflációt. A felszámolás ideje alatt az amúgy is válságos helyzetben egzisztenciális nehézségekkel küszködő munkavállalók bére így várhatóan elértéktelenedik, ami tovább rontja a helyzetüket. Mindez igen jól illusztrálja, hogy egy kétségtelenül meglévő nehéz gazdasági helyzetben, mint amilyen a felszámolási eljárás, ez a javaslat a tőke pártját fogja a munkavállalókkal szemben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezt össze lehet hasonlítani az ígéretekkel és a kormányprogramban foglaltakkal. A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exportbiztosító Részvénytársaság módosításáról szóló törvényjavaslat lényegében azt az üzleti gyakorlatban elterjedt megoldást tartalmazza, hogy a vezetőket határozatlan időre nevezi ki. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném: nem itt van a probléma, hogy egy munkaszerződést határozott vagy határozatlan időre kötnek, hanem ott, hogy nem lehet előírni a törvény erejével, hogy a már egyszer határidőre megkötött szerződéseket utólag az érintettek hozzájárulása nélkül módosítsák.

A rossz tapasztalatok alapján az emberben óhatatlanul fölmerül a kétely, a gyanú: az egész csak arra szolgál, hogy a végkielégítés drasztikus csökkentésével el lehessen küldeni a régi vezetőket a jelenlegi helyükről, és netalán olyan új vezetőket kinevezni, akik éppen a kormányzó pártokhoz állnak közel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kopátsy Sándor, neves közgazdászunk egyik tanulmányában nemzetközi tapasztalatok alapján az alábbi következtetésre jut:

"Az elmúlt száz év során elért gazdasági sikerek mindegyike csak a következő feltételek együttes fennállása esetén jött létre: a gazdaság piacgazdaság volt; nagy volt a munkaerő-kapacitás kihasználása; viszonylag nivelláltak voltak a jövedelmek; sokat költöttek oktatásra; a közvélemény optimista volt, bízott a jövőben."

Tisztelt Képviselőtársaim! Célszerű megvizsgálni, mennyire teljesülnek a jelen pénzügyi gazdasági politikában ezek a feltételek. Úgy hiszem, senki előtt nem lehet vitatott, hogy a magyar gazdaság ma még messze nem piacgazdaság, ami a kereslet korlátozására rugalmasan reagál, azaz leépíti rossz hatékonyságú kapacitásait, átirányítja a működő tőkét a nagyobb jövedelmet biztosító ágazatokra, hiszen a magyar gazdaság ma rendkívüli mértékben tőkehiányban szenved, számos esetben pedig, ha rendelkezésre áll is tőke, az nem mobilizálható.

Az év elejének statisztikai adatai szerint a munkanélküliség újra nő. Egyes becslések szerint a munkanélküliek száma ez évben újra meghaladhatja a hatszázezer főt, és a 3,6 millió foglalkoztatottal egyre reménytelenebb lesz a 6 és fél milliós inaktív lakosság ellátása, eltartása.

A viszonylag nivellált jövedelemelosztás nem valami kommunisztikus egyenlősdit jelent, hanem az átlagosnál kevesebb felháborító szegénységet és az átlagosnál kevesebb felháborító gazdagságot. Szakértői vélemények szerint ennek egyik mérési módja, hogy a lakosság leggazdagabb tizedének jövedelme hányszorosa a legszegényebbek jövedelmének. Ez az arány, tisztelt hölgyeim és uraim, a gazdasági sikereket elért országokban az átlagosnál alacsonyabb. Mi e tekintetben már megelőztük az Európai Uniót, s az igazán gazdagok esetében a kormány mégsem talált érdemi elvonási lehetőséget.

Biztos vagyok abban, hogy az ország lakosságának döntő többsége el tudta volna viselni, el tudta volna fogadni az indokolatlan luxus megadóztatását, de nem tudja elfogadni a gyermek- és anyasági ellátások megkurtítását.

A kormány eddigi tevékenységét az oktatás területén a bármi áron való olcsóbbítás jellemezte. Ezt tartalmazta az iskolarendszer átalakítására vonatkozó 6+4+2 éves képzésű iskolarendszer-javaslat, a tanulni vágyók megadóztatása, az oktatók számának tervezett csökkentése. A kormány politikájából hiányzik a magyar szellemi tőke védelme, az innováció felélénkítése, a kutatóintézeti hálózat újraszervezése, a felsőoktatási fejlesztések nagyobb arányú támogatása, az egyetemek, főiskolák szélesre nyitásának megvalósítása.

Napjainkban különösen igaz lehet az a helyzetértékelés, miszerint nálunk nem azért van gazdasági válsághelyzet, mert rosszak a lehetőségek, hanem azért rosszak a lehetőségek, mert a lakosság elvesztette a jövőbe vetett bizalmát, hitét.

(11.30)

Elvesztette, mert nem állítottak elébe használható jövőképet, mert addig sulykolták beléje a helyzet kilátástalanságát, a válság közelségét, míg maga is elhitte. De tisztelt hölgyeim és uraim, elhitte maga a világ is, mert nálunk egy pénzügyminiszter főleg, ha gazdaságmentő programot készített elsődleges feladatának tekintette a végveszély harangjának kongatását, a jövő minél sötétebb színekkel történő ecsetelését. Így nem csoda, hogy megrendült hazánk iránt a bizalom. Mint arról a napokban az MTI londoni tudósítója már hírt adott, a Ford autóipari óriásvállalata 320 millió dolláros zöldmezős motorgyári beruházását a tervektől eltérően nem hazánkban, hanem a jobb befektetési támogatást biztosító Angliában hajtja végre.

De a belső fogyasztás visszafogásának tudható be a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság múlt heti bejelentése is, miszerint a január 1-jei fogyasztóiár-emelés ellenére az MVMT Rt. 1995-ben jelen intézkedéscsomag hatására mintegy 16-16,6 milliárd forint veszteséget prognosztizál, ami újabb fogyasztói energiaár-emelést, újabb életszínvonal-romlást eredményez. Ezek az intézkedések tehát immár példák által is bizonyítottan nem a mélypontról való elmozdulást, hanem a gödörben a teljes ellehetetlenülést jelzik.

S itt térnék rá Burány Sándor képviselőtársam példájára. Azt mondta, hogy a hólabda görgetése után, a hóember építése közben a hó minőségi változáson megy át. (Burány Sándor: Nem ezt mondtam!) Tisztelt képviselőtársam, ha a hó minőségi változáson megy át a jegyzőkönyvben majd meg lehet nézni, hogy mit mondott , akkor abból víz vagy gőz lehet, abból pedig kilábalás nem lehetséges.

Mindezek alapján a kormány benyújtott gazdasági és szociálpolitikai intézkedéseit mivel azok nem a gazdaság növekedését szolgálják, hanem a polgári középosztályt, az öregeket, a betegeket és a gyermekeket károsítják a Kereszténydemokrata Néppárt nem tudja elfogadni, és Demeter Ervin képviselőtársamhoz kapcsolódva arra kérjük a kormányt, vonja azt vissza és dolgozza át.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)