Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Televíziós hirdetésekben, óriásplakátokon, újsághirdetésekben naponta hallhatjuk, olvashatjuk a közkeletű szlogent: "Hát ilyen még nem volt!" A reklámmondat nem véletlenül kívánkozik a mai vita mottójaként. A rendszerváltás utáni parlament törvényhozási gyakorlatának új elemét, a Bokros-csomag törvényjavaslatát látva az ellenzéki képviselők sóhajthatnak fel így: "Hát ilyen még nem volt!" A baloldali kormányzat pénzügyi szakácsa kiadós fogást főzött a jogszabályi alapanyagokból. Van itt adó, illeték, csőd, szerencsejáték, pénzintézeti, államháztartásitörvény-módosítás, köztisztviselői, közalkalmazotti jogállás megváltoztatása, táppénz, gyermekágyisegély, tb- és nyugdíjjárulék-módosítás, minden, mi szem-szájnak ingere. A huszonegy különböző törvénymódosításból összegyúrt gombóc azonban így akkora falat lett, amely könnyen megakadhat valamennyiünk torkán. A kulináris példánál maradva, a Bokros-csomag gazdasági hatását ma még csak ízlelgetjük, méreteivel küszködünk, és borzongva gondolunk arra, hogy rossz esetben milyen kiadós gyomorrontás vagy epegörcs elé néz a magyar társadalom.
Tisztelt Ház! Joggal tehetik fel nekem a kérdést: mi a Fidesz kifogása a Bokros-csomaggal szemben, mi az alapja elutasító véleményünknek? Hiszen találunk benne olyan elemet, amelyet gazdaságpolitikai programjában a Fidesz is szükségesnek és elkerülhetetlennek tartott a bajok orvoslásához. Miért tiltakozunk hát e döntéssorozat ellen?
Véleményem szerint négy kérdést kell itt egymástól különválasztani.
Első kérdés. Indokolt-e a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az, ha a kormány cselekvésre szánja el magát és egyensúlyjavító lépéseket hoz? Válaszunk: igen, mert a folyó fizetési mérleg hiányát csökkenteni, a költségvetés helyzetét javítani kell.
Második kérdés. Van-e olyan pont ebben a Bokros-csomagban, amelyet a Fidesz el tud fogadni? Válaszunk: igen, van, mert a Fidesz is híve a takarékos és olcsó államnak, mert szükségesnek tartjuk a feketegazdaság, az adókikerülés megszüntetését, mert elengedhetetlennek tartjuk az átmeneti helyzethez igazítani az új gazdasági törvényeket.
Harmadik kérdés. Van-e olyan pont a Bokros-csomagban, amelyet a Fidesz elutasít? Válaszunk: igen, van, több is, mint ami elég lenne. Elutasítjuk az önkormányzatok hatáskörébe való beavatkozást; elutasítjuk az államháztartási fűnyíróelv érvényesítését, amely egyformán kezeli azt, ahol hiány van, azzal, akinél pazarlás; elutasítjuk azt, hogy a családok terheit drasztikusan növeli és szegényebbé teszi azt, aki gyerekeket nevel; elutasítjuk azt, hogy monopolhelyzetet teremt ott, ahol már piaci verseny volt.
Negyedik kérdés. A Bokros-csomag összhatását tekintve kedvező-e és a kívánt irányba mozdítja-e a gazdasági és társadalmi folyamatokat? Válaszunk erre a kérdésre: nem. Nem, mert nem orvosolja az egyensúlytalanság igazi okait; nem, mert lefékezheti a szerény mértékű növekedést is; nem, mert végletesen kettészakítja a társadalmat; nem, mert nem lehet felemelkedést biztosítani a kultúra és az oktatás szűkítésével, elzárásával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két héttel ezelőtt a parlament önálló vitanapon vitatta meg a magyar lakosságot súlyosan érintő kormánydöntéseket. Pénzügyminiszter úr beszédében úgy foglalta össze a kormánydöntés okait, hogy csökkenteni kell az adósságszolgálati terheket, annak érdekében, hogy az államadósság után fizetendő kamatok csökkenjenek; le kell szorítani az inflációt, vagyis az ezért felelős költségvetési túlköltekezést kell megakadályozni. Szó szerint így fogalmazott: "Tetszik, nem tetszik, nincs más megoldás. A költségvetési egyensúlyt kell helyreállítani."
A pénzügyminiszter úr ezen erőfeszítések alátámasztására idézte német és brit kollégáit, akik azt hiányolták tőle Londonban: miért nem vág még inkább a költségvetési kiadásokon.
Azt hiszem, a Fidesz elutasító magatartásának itt kell keresni az okát. Nem hisszük ugyanis, hogy gazdasági bajainkért pusztán a költségvetési túlköltekezés felelős. Egyetértünk azzal, hogy a kiadásokat mérsékelni kell, de illúzió azt hinni, hogy ez a megoldás kulcsa. Közismert tény, hogy a költségvetési deficit nem abból származik, hogy a folyó kiadások és bevételek egyenlege negatív, hanem abból, hogy a költségvetés kamatterhei az utóbbi években lavinaszerűen nőttek.
Csak a tendencia érzékeltetésére hadd idézzem fel, ez az összeg 1993-ban 167 milliárd, 1994-ben 293 milliárd volt, 1995-ben a frissen beterjesztett pótköltségvetés szerint 500 milliárd forint lesz, azaz három év alatt gyakorlatilag megháromszorozódott. Így hiába segítene a nadrágszíjmeghúzás az elsődleges mérlegen, érdemben ez nem mozdítja elő a kamatteher megoldását. Sőt ahogy erre több közgazdász figyelmeztet a kormány restriktív ollója a válság elmélyüléséhez vezethet, hiszen a keresletszűkítésnek termeléscsökkentő hatása lehet, költségvetési bevételkiesés is fellép, a belföldi felhasználás visszafogása pedig exportcsökkenésen keresztül rontja a fizetési mérleget.
Nem hiszem, hogy a parlamentben célszerű lenne elméleti vitát folytatni, de a költségvetési deficiten túl amiről valamennyien tudjuk, hogy az elsődleges mérleg alapján nem létezik , más tényezők is szerepet játszanak az infláció alakulásában. A pénzügyminiszter úr által is jól ismert tehetetlenségi inflációnál az emberek jegybanki elnök, pénzügyminiszter, vállalkozók, közalkalmazottak és így tovább számítanak egy inflációs rátára, az beépül a megállapodásokba, a lakossági várakozásokba. A kormány március 12-ei lépése ha lehet, csak fokozta ezt az inflációs várakozást. A devizahisztéria ennek a bizalmatlanságnak szemléletes példája volt.
(11.40)
Csak összehasonlításként említem meg, hogy amíg a lakosság 1994 májusában 22 százalékos inflációval kalkulált, addig 1994 decemberében már 36 százalékossal. A március 12-e után mért inflációs várakozást csak azért nem említem meg, mert nem szeretnék magam is hozzájárulni ennek az inflációs várakozásnak az emelkedéséhez.
A legnagyobb baj tehát az, hogy a restriktív megszorítások mellett nem találunk olyan lépéseket, amelyek a növekedést segítenék elő vagy legalábbis hozzájárulnának ahhoz, hogy a szerény mértékben megindult növekedés fennmaradjon. Fájdalmas lenne az ország számára, ha nem tudnánk kihasználni azt az amerikai és német konjunktúrát, ami megkönnyítheti a válság leküzdését.
Szomorú tény de igaz , hogy Magyarország, amely élen járt a keleti országok között gazdasági fejlettségben, mára elvesztette vezető szerepét. A bruttó hazai termék növekedésében tavaly megelőzött bennünket Lengyelország, Csehország, Szlovénia, valamint a balti államok. Ennek közvetlen hatását már most is érezhetjük, hiszen a külföldi tőkebeáramlás intenzitása érezhetően csökkent.
Tisztelt Ház! Néhány szót szeretnék szólni arról is, valójában milyen megalapozottsággal került elénk ez a csomag. Arról már többször szóltunk, hogy hatásvizsgálat, előkészítés nem történt, de érdemes megemlíteni azt is, hogy a bűvös 170 milliárdos összeg milyen átalakuláson ment keresztül, mennyire tekinthető reálisnak. Ebben a tekintetben a kormány már saját magához képest is késésben van. A március 12-én bejelentett intézkedések között a kormány körülbelül húsz olyat ígért, amelyet már áprilisban be kívánt vezetni. Nos, a Gergely-naptár szerint öt nap múlva május lesz, de ezekből a döntésekből még alig valósult meg valami.
Ráadásul a mágikus 170 milliárd a kormányegyeztetések hatására is tovább csökkent. A családi pótlék és a várandóssági pótlék módosításától korábban még 10 milliárdot remélt a költségvetés, ma már a 6 milliárd is túlbecsültnek tűnik. Az adószigorításból korábban 16 milliárdnyit várt a kormány, ma már csak 14-et; igaz, időközben elfogadták azt a decemberben tett Fidesz-javaslatot jobb későn, mint soha , hogy az adóhivatal és a vám megerősítésére többet kell fordítani, mert az plusz bevételt hoz.
A kormány dicséretes gyorsasággal felismerte azt is, hogy a központi apparátus leépítése pénzbe kerül, amire szintén költeni kell így kerülhetett a pótköltségvetésbe 2 milliárd, amiről korábban szó sem volt.
Mindezeket összeadva azt kapjuk, hogy az átgondolatlan intézkedések következtében belekalkulálva a fogyasztói áremelkedéseket, a növekvő kamatterhet és a visszaeső forgalmat az intézkedéscsomag költségvetési hatása 100-105 milliárd forint között lesz azaz már 40 milliárd tűnt el a süllyesztőben.
Csak utalni kívánok rá, a mai vitának nem tárgya, hogy a sokat emlegetett privatizációs bevétel amely privatizációs folyamatról a pénzügyminiszter is kritikusan szólt , még egy hatalmas bizonytalanságot visz az egész állami költségvetésbe.
Tisztelt Ház! Mit kellene tenni a Fidesz szerint a kormánynak? Csak ismételni tudom azt, amit már tucatszor elmondtunk: a kormánynak be kell látnia, hogy nincs lehetőség a költségvetési hiány drasztikus és gyors javítására. Az egyensúlyjavító intézkedések csak fokozatosan vezethetnek eredményre. Az eltúlzott mértékű visszavágás sajnos bénítóan hathat a gazdaságra, visszaesést indíthat el. Az exportfejlesztési és iparpolitikai elképzelések átgondolása, koncepció elkészítése, a külföldi működőtőke importjának fokozása, az export-versenyképesség romlásának megállítása, érdemi társadalmi érdekegyeztetés, a feketegazdaság lehetőség szerinti visszaszorítása mind olyan javaslat, amelyet már sokan sokszor megtettek a kormány felé. Csak a döntéshozók merevségén múlik, ezekből mennyit fogadnak vagy utasítanak el.
Tisztelt Ház! Befejezésül: a pénzügyminiszter úr egy héttel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy ez az intézkedéscsomag tulajdonképpen egy nemzeti növekedési programnak is megágyazhat. Az előbb elmondottak után joggal vélhetem úgy, hogy ha nem kerekednek felül a gazdaság növekedését segítő lépések, ha nem segít a magyar vállalkozások mindent túlélő alkalmazkodási képessége, ez a "megágyazás" úgy történhet, hogy a beteg örök álomra szenderül.
A Fidesz parlamenti frakciója nem kíván szöget verni a magyar gazdaság koporsójába, ezért az előterjesztést nem támogatjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)