Sarkadiné Dr. Lukovics Éva (SZDSZ)
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Második napja vitatjuk-gyűrjük a kormány stabilizációs csomagját: ki-ki parlamenti szerepköre és vérmérséklete szerint magyarázza, elemzi vagy bírálja azt. Az előterjesztésnek tehát sokféle megítélése lehetséges. Egyetlen dologban azonban a helyeslőknek és a bírálóknak is egyet kell érteniük: az élet jó néhány területén azonnali cselekvésre késztet. Történik végre valami a sok-sokéves tétovázás után úgynevezett húsba vágó ügyekben!Változtatási szándék, persze, jó néhány éve folyamatosan volt, de azt az óvatoskodás mindig legyőzte. Sokan bíztak és bíztunk abban, hogy meg lehet úszni néhány fájdalmas műtétet, például a szociálpolitika területén is. Ugyanakkor ma, ha reálisan és becsületesen szembenézünk a valósággal, merni kell kimondani: nem lehet megúszni és átlépni azokat. Kényszerhelyzet van, nehéz és bonyolult kérdések kellemetlen megválaszolása vár ránk. Csak azt ne higgye senki, kedves ellenzéki képviselőtársaim, hogy ezt jókedvünkben tesszük!
Mielőtt azonban offenzívába lendülnének, arra kérem a bírálókat, gondolják végig, minek az érdekében történnek a fájdalmas lépések, és milyen szemléletű és eredményességű szociálpolitikának kell búcsút mondjunk.
Kezdjük az utóbbival:
Tegyük a szívünkre a kezünket kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt -: a magyar szociális ellátó rendszer szerkezetében sok-sok éve majdhogynem változatlan maradt. Változatlan maradt annak ellenére, hogy gyökeresen megváltozott a gazdasági környezet. Ma egymillióval kevesebb a kereső, mint néhány éve, szűkült az adófizetők köre; a másik oldalon viszont megnőtt azoknak a száma, akiknek valamilyen, az államháztartásból származó ellátás biztosítja a megélhetését. Közben ugyan a jóléti rendszer kiegészült egy-egy új ellátással mint például a várandóssági pótlékkal vagy a szociális törvény szerinti gyermeknevelési támogatással , lényegi változásról azonban nem beszélhetünk.
Vajon képes volt-e a közelebbi vagy távolabbi múlt szociálpolitikája olyan kérdésekre választ adni, mint szegénység, esélyegyenlőség és szociális biztonság? Bizony, nem tudott. Volt fáradozás a szociális háló megteremtésén, amely eközben egyre lyukasabbnak és lyukasabbnak tűnt. S ha végiggondoljuk az elmúlt évek történéseit, ez a lyukasodás, pókhálósodás törvényszerű volt, mert mint az imént utaltam rá egyre többen és többen kerültek olyan helyzetbe, hogy a szociálpolitika szolgáltatásait igénybe vegyék, miközben a rendelkezésre álló és szétosztható anyagi javak egyre fogytak.
Egyetlen jellemző adat a fentiek igazolására: míg 1978-ban 180 ezren kaptak az ellátó rendszeren belül valamilyen természetbeni vagy pénzbeni ellátást, segélyt, addig 1993-ban 1 millió 870 ezren! Ez több mint tízszeres emelkedést jelent. Jobban működő divatos szóval élve: hatékonyabb csak akkor lesz a szociálpolitika, ha nem kell ennyi emberhez eljutnia. Ehhez pedig más eszköz nemigen látszik, mint az előremenekülés stratégiája, vagyis a magas és közepes jövedelműek esetében más lehetőségeket szükséges találni és kínálni a boldogulásra, mint a segély vagy valamilyen szociális ellátás.
Nem majmolva, de meg kell próbálni azoknak az országoknak a szerkezetére hasonlítani, ahol működnek a dolgok. Változtatni pedig nem lehet úgy, hogy közben ne változzék semmi.
A csomagnak aligha eltitkolhatóan a legfőbb erénye, hogy szakítani kíván a struccpolitikával, a "valami van is meg nincs is" tehetetlenségével. Kimondatlanul is tartalmazza: nem lehet úgy kezelni vagy inkább nem kezelni a pénzszűkét, hogy a különféle ellátási formák szép lassan és csendben lerongyolódnak, elértéktelenednek.
(11.50)
Tehát ha nem jut annyival több pénz a szociálpolitikára, mint amennyivel több kellene az új helyzetben, a különféle régi, új ellátásokra való jogosultságokat új alapokra szükséges helyezni. S hogy mit jelentsen ténylegesen az új alapokra való helyezés, ez a fő kérdés, ebben kell egyezségre jutnunk.
Az új alapokra való helyezésnek természetesen többféle megoldása lehetséges. Március 12-e óta vitatkozunk arról, hogy melyik módszer lehet a legmegfelelőbb. Az SZDSZ-ben is számtalan kérdés merült fel a kormány által választott megoldás helyességéről. Mi, szabaddemokraták abban nem tudunk vitatkozni a kormánnyal, hogy a jelenlegi helyzetben valamelyest szűkíteni szükséges azoknak körét, akik a családi és szociális ellátórendszerekből juttatásokat kapnak. Meg kell ezt tenni, hogy a valóban rászorulók juttatásai ne értéktelenedjenek el elviselhetetlen mértékben.
A jövedelem vizsgálata nem lehet elegendő és elégséges zsinórmérték, hiszen a jövedelem mellett meghatározó az a közeg is, amelyben egy család él. Éppen ezt felismerve próbál a javaslat egy olyan úton elindulni például a családi pótlék rendszerében vagy az anyasági támogatás esetében , amely egyszerre figyel a jövedelmi és vagyoni helyzetre is. Ugyanakkor megvan az a hátránya, hogy egyetlen küszöböt szab meg, amelyen átlépve hirtelen veszteség ér egy-egy családot.
Hátránya továbbá az, hogyha a jövedelem igazolását kívánjuk meg, akkor az nagy adminisztrációs teherrel jár és előfordulhat akár az is, hogy a legelesettebbekhez nem jut el, mert nem kérik, nem tudják, hogy kérni kell. Ugyanakkor a tényekhez tartozik, hogy a családi pótlékot most is kérni szükséges.
A kormány javaslata mellett szól viszont, hogy feltételezhetően kevesebb családtól von meg juttatást, mint például egyéb megoldásokkal. Nagyon bízom abban, hogy kiállják a jövő próbáját azok a háttérszámítások, amelyeknek értelmében a családoknak legalább 80 százaléka továbbra is kapni fogja a családi pótlékot.
Mindezeknek még csak látszólag sem mond ellent az, hogy a szociális szakma és a nem szociális szakma is általában egyetért abban, hogy az lenne az ideális, ha a családi pótlék állampolgári jogon járó maradna, mert ekkor az ellátásban az az igény és elismerés ölt testet, amelynek értelmében mindenkit, aki gyermeknevelésre vállalkozik, elismerni és támogatni lehet. Ha az államkassza bevételei és kiadásai egyensúlyban vannak, akkor egy ilyen gesztus a gyermeket nevelő szülők felé szükséges és szép. Ugyanakkor nem megkerülhető a kérdés: igazságos-e ezt a gesztust akkor is fenntartani akár erőn felül is , ha a kiadások messze nincsenek egyensúlyban a bevételekkel? Megítélésünk szerint nem. Az adott helyzetben el kell fogadnunk a jogosultság behatárolását.
A legnagyobb érvágás a hat év feletti, egygyermekes, kétszülős családokat fogja érni, hiszen ők szociális helyzetüktől függetlenül le kell hogy mondjanak a családi pótlékról. Ugyanakkor látnunk kell, hogy minden jövedelemstatisztikai elemzés szerint a gyerekek száma szerint változik, rétegződik a családok jövedelmi helyzete és a családi pótlék megvonása az egygyermekeseket hozza talán a legkevésbé nehéz helyzetbe. S ne feledjük: az egygyermekes családi pótlék egy viszonylag új fejlemény a magyar családtámogatási rendszerben. A '60-70-es években az egygyermekes családok még nem részesültek benne, most ehhez a helyzethez kényszerülünk visszatérni. Fontos kiemelni az új szabályokra történő átállás folyamatában, hogy a javaslat egyfajta átmenetet, türelmi és felkészülési időt biztosít azok számára, akik nem kérik az új törvény szerinti jogosultság-megállapítást. Az ő esetükben még az év végéig folyósítják a gyedet, a gyest és a várandósági pótlékot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nem is örömmel, a szabaddemokraták képviselőcsoportja támogatja és elfogadásra ajánlja a kormány stabilizációs csomagját, ezen belül is ennek szociális ügyeket tárgyaló részét. Ha egyes részleteivel van is vitatkoznivalója, azt azért nem teszi különösebb vehemenciával, mert tudja, hogy minden szóba jöhető megoldásnak egyaránt vannak előnyei és hátrányai is. De a magunk részéről készek vagyunk megfontolni a cselekvés, a változtatás minden értelmes módját, csak egyet nem: a nem cselekvést, a nem változtatást.
Most a nem cselekvés, a nem változtatás luxusát nem engedhetjük meg magunknak. Lépni muszáj, helyzet van, kedves képviselőtársaim, amikor a patópálúrkodás szóba sem jöhet. Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)