Torgyán József (FKGP)

1995. április 25.

DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Köszönöm a szót. Igen tisztelt elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! úgy gondolom, a kormány 1995. március 12-én bejelentett, majd ezt követően beterjesztett intézkedései az egész magyar társadalmat, sőt a világon élő magyarságot megrázták. Ennek következtében a pártoknak abból a szempontból is kötelességük elemezni ezt a beterjesztést, hogy az mennyiben felel meg a hatályos alkotmányunknak, vajon a gazdasági csomagterv megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amelyek reményében kívánják megindokolni kormányzati oldalról a szükséges intézkedéseket. Én úgy gondolom, aki a kormány csomagtervét gondosan megtekintette, egyet kell, hogy értsen velem abban: ez a beterjesztés mindenekelőtt igen súlyos alkotmányossági problémákat vet fel, a hatályos alkotmány számos rendelkezését sérti. Sérti mindenekelőtt a jogalkotásról szóló törvényt és a képviselői jogállásról szóló törvényt, hiszen a képviselőknek a jogalkotási munkában való közreműködését a csomag rendkívüli módon szűkíti, megnehezíti. Különös aggályt vet fel az a tény, hogy a beterjesztés szerzett szociális jogokat von el arra jogosult és rászorult állampolgároktól, hiszen elég, ha csak arra utalok, hogy az 1990. évi XXV. törvény és az 1993. évi III. törvény tervezett módosításai az egész magyar társadalmat hátrányosan érintő változásokat eredményeznek és alkalmasak a családnak mint a társadalom sejtjének, alapjának a szétverésére.

Hadd utaljak arra, hogy ebben a helyzetben mindenekelőtt meg kell nézni, vajon alkotmányosan miként gondolja ezt a beterjesztő. Hiszen ha egyszer ez a beterjesztés alapjogokat sért, akkor nyilvánvalóan a tervezett intézkedésekre a hatályos magyar alkotmány értelmében sincs lehetőség.

(12.40)

Kiragadva egy-két példát, hadd utaljak rá: a pénzügyminiszter úr az expozéjában kitért arra, hogy a piacgazdasági körülmények között hozzá kell szokni a munkanélküliséghez. Én most nem kívánok a munkanélküliségről vitát nyitni, de úgy gondolom és azért nem ártana, ha a pénzügyminiszter úr figyelne, és nemcsak a Nap Televízióban nyilatkozna úgy, hogy az ellenzékkel nem lehet vitát folytatni, mert az ellenzék nincs itt; mert hiába van itt, igen tisztelt miniszter úr, ha ön közben a közlekedési miniszterrel beszél , tehát úgy gondolom, hogy az alapvető emberi jogokat és szabadságokat sértő beterjesztésnél például, ha egyszer miniszter úrnak az az álláspontja, hogy a munkanélküliség a piacgazdasági körülmények között feltétlenül fenn kell hogy álljon, akkor be kellene hogy terjesszen az alkotmány módosítására vonatkozó indítványt is, mert a jelenleg hatályos alkotmány és alkotmányos körülmények között ez éppúgy kötelező rám, mint a miniszter úrra azt mondja ki a 70. § b) pontjának (1) bekezdésében, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

A munkanélküliség kérdéskörét tehát ilyen alapvető változásokkal kívánják befolyásolni, mert hiszen a jelenlegi beterjesztés rendkívüli módon növeli a munkanélküliséget, csökkenti a termelést. A mi megállapításunk szerint tehát pont ellentétes hatása lesz ennek a csomagnak, mint amire az előterjesztők gondoltak, mert a belső piacot is szűkíti, növeli az inflációt, növeli az import arányát, az importcikkek arányának növekedése következtében drágítja azt a kevéske termelést, ami még megmaradt, ellehetetleníti a társadalmat; és Magyarországot menthetetlenül a bérmunkás pozíciójába hozza, hiszen már a jelenlegi struktúránk is olyan kedvezőtlen, hogy az exportnak durván 33-34 százaléka bérmunkából tevődik ki, ami egyértelműen arra utal, hogy ennek az országnak a bérmunkási pozíciója már be is következett.

Ha megvizsgáljuk ezeket az alkotmányellenes közgazdasági előterjesztéseket, amelyek a kormányzati előterjesztésben szerepelnek, és amelyek a Független Kisgazdapárt megállapítása szerint olyan alkotmányos jogokat sértenek, mint például ha szabad utalnom rá sérti az alkotmány 70/B, 70/D, 70/E, 70/F §-át és a 70/I §-ában foglaltakat, akkor bizony meg kell nézni, nem lett volna-e más alkalom, más lehetőség arra, hogy az önök által szükségesnek vélt forintösszegeket előteremtsék, hogy ne a társadalom alapvető sérelmére történjenek ezek a változtatások. Ugyanis nem lehet úgy változtatni a társadalom életét meghatározó tényeken, ahogy azt az igen tisztelt kormány gondolja!

Engedjék meg nekem, hogy a következőre hivatkozzam: amikor mondjuk, egy nő elhatározta, hogy gyereket fog szülni, azt még abban a hiszemben határozta el, hogy őt különböző jogosultságok fogják megilletni; vagy amikor valaki úgy döntött ne haragudjanak, hogy ilyen példát hozok fel , hogy nem menekül el ebből a hazából, mert bízik az ország vezetőiben, akkor esetleg arra gondolt, hogy hátha meg fog tudni élni a nyugdíjából. De ha nem fog tudni megélni a nyugdíjából, már arra sem lesz lehetősége, hogy az életmentő vagy a legszükségesebb gyógyszereket kiváltsa; ha nem lesz lehetősége, mert, ahogy épp a tegnapi balatonfüredi kórházi közvetítésből kiderült, a tervbe vett áremelések és további gazdasági intézkedések az eddig ott kezeltek 80 százaléka számára egész egyszerűen nem teszi lehetővé ottani további kezelésüket; vagy ha arról van szó, amire Csehák képviselőtársunk hivatkozott, nevezetesen, hogy valaki a fogait meg tudja-e javíttatni vagy sem, vagy fogfájósan kénytelen ebben a társadalomban élni... (Derültség.).., akkor bizony fel kell vetni azt a kérdést, hogy miért nem próbálják alkotmányos úton előteremteni ezeket az összegeket, és miért akarják az alkotmány felrúgásával a saját helyzetüket ne vegyék rossz néven, de nem tudok másként fogalmazni , a saját maguk tehetségtelensége és dilettantizmusa következtében megint a társadalomra hárítani. Mert az egy elfogadhatatlan dolog, hogy ez a kormányzat úgy működjék, hogy tevékenysége lényegében most már csak a pénzbeszedésekre korlátozódjék; úgy működjenek ne haragudjon , mint valamikor a török adóbehajtók működtek, akik semmi mással nem foglalkoztak, csak az adóbehajtással!

Úgy gondolom, az nem egy megközelítés a kormányzati oldalról, amire a miniszterelnök úr hivatkozott akkor, amikor bejelentette a feketevasárnapi eseményeket, hogy ő eddig gondolkodott azon, mit lehetne csinálni. Ne haragudjanak, de hogy egy olyan miniszterelnöke legyen egy országnak, aki kilenc hónapig gondolkodik és semmit nem tud kitalálni, csak azt, hogy a népen újabb sarcokat vesz hát úgy gondolom, nem ezért választották meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökének.

Én most egypár ötletet adnék, hiszen önök azt mondják, hogy 170 milliárd forintjuk hiányzik, és enélkül az ország ügyeit nem lehet továbbvinni. Itt van mindjárt az elmúlt évben elszenvedett árfolyamveszteség, nettó 1,4 milliárd USA-dollárról van szó, ami a jelenlegi számok szerint pontosan 170 milliárd forint. Hát ha még úgy tenném fel a kérdést, hogy ha egy tehetséges vezetés van, akkor miért ne szerezhettünk volna plusz nettó 1,4 milliárd USA-dollárt, s akkor még plusz 170 milliárd forintunk lenne, igen tisztelt pénzügyminiszter úr, és akkor nem kellene 170 milliárd forinttal megsarcolni a népet..!

Vagy ott van egy korábbi felszólalásomban már említettem a 150 milliárd forintos privatizációs előirányzat, ami megint csak hiányzik. Ha ehhez hozzáveszik a kilenc hónap alatt elvesztegetett az önök által közölt , havi 8 milliárdos veszteséget, ami Horn miniszterelnök úr eddigi gondolkodásának az ellentételezése mert havi 8 milliárd forint kiesésbe került nekünk, hogy a miniszterelnök úr ilyen keményen törte a fejét , hát adják össze, hogy ez mennyit tesz ki, és már láthatják is, hogy jóval több pénzük lenne, mint 170 milliárd forint.

A bankkonszolidációval kapcsolatos 350 milliárd forintos veszteségről csak úgy tudok beszélni, hogy azt nem a jelenlegi kormányzat idézte elő, de már a jelenlegi kormányzatnak róható fel, hogy noha annak a kamatterhei csillagászati összegre rúgnak, és a 350 milliárd forint eltűnt, amit bankkonszolidációra fordítottak, önök nem indítottak büntetőeljárásokat, nem ülnek börtönben azok a tolvajok, rablók, akik a nemzet pénzét elvitték.

(12.50)

Márpedig, ne haragudjon, a Magyar Köztársaság alkotmányának 10. §-a (1) bekezdése értelmében a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon! Hát önök úgy bánnak a nemzeti vagyonnal, mint Csáki szalmájával? hogy önöknek ismerős megfogalmazásban tálaljam ezt.

Vagy gondoljanak arra, hogy mondjuk, a behajthatatlan bankkintlévőségek milyen összegre rúgnak! Én most nem akarok azon vitatkozni, hogy több száz milliárd forint-e vagy csak száz- vagy kétszázmilliárd forint, de hogy ebből körülbelül bőségesen lehetne fedezni mindazt a sarcot, amelyet a népre kivetettek, azt viszont állítom. Hát ki akadályozza meg önöket abban, hogy a tolvajokkal, rablókkal szemben fellépjenek!? Ilyenkor fölmerül a gondolat másokban és én szeretném ezt a gyanúokot elhessegetni, senkinek eszébe ne jusson , hogy netántán itt vannak olyan korrupciós összefonódások, amiket Katona Béla képviselőtársunk akkor még nemzetbiztonsági miniszter tárt fel?! És végül is ezek a korrupciós kapcsolatok nem tárhatók fel, mert olyan összefonódások vannak?

Úgy gondolom, önöknek igen határozott intézkedésekkel kellene ezeket a gondolatokat megcáfolniuk. De kérem, ma reggel említettem egyetlenegy esetet: a sátoraljaújhelyi Elzett gyár esetét. (Közbekiáltás a bal oldalról: Mondd el még egyszer!) Én most nem abból indulok ki, hogy mi minden nem történt, de azért mégiscsak 17 milliárd hitelt fölvettek erre, 1,5 milliárdot még beinvesztáltak, hogy működjön az egész nem működik. Most, ugye, odaadják vagy oda akarják adni az egészet valakinek, egy kft.-nek, amely két munkással rendelkezik; ennek van 1 millió vagyona, de rögtön kellene az államtól 350 millió, hogy működtetni tudják. És ha Torgyán József fölveti ezt, akkor, bizony, föl van háborodva az egész parlament, hogy micsoda dolog, hogy én ezt fel merem vetni! Hát elnézést kérek: nem én loptam el, nem én sikkasztottam el ezt az óriási összeget; nem miattam került utcára... (Az elnök megkocogtatja az asztalán lévő csengőt.)

Hát ne haragudjon, elnök asszony, ne tessék nekem itt csörögni: én a beszédemet tartom... (Derültség.)