Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Igen. Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Remélem, hogy nem veszi túlságos akadékoskodásnak ezt a kis ügyrendi vitát, és akkor a pénzügyminiszter úr jelenlétében elmondom azokat a gondolatokat, amelyeknél elsősorban azért gondoltam fontosnak a pénzügyminiszter úr jelenlétét, mert nemcsak kellemetlen mondatokat kívánok mondani, hanem olyanokat is, amelyeknek alkalmazása esetleg előbbre viheti az ügyeket.Az az anyag, amellyel foglalkozunk, szemmel láthatóan két irányban akar elmozdulást: csökkenteni akarja az államháztartás hiányát és bizonyos rendszerszerű lépésekkel mintegy elővételezi az államháztartási reform kezdetét.
Többek között az is jelent problémát számunkra, hogy aggodalmaink vannak: egyik célt sem fogja igazán elérni. A reformszerű lépéseket nem lehet ötletszerűen megvalósítani. Szükséges, hogy a döntéshozó maga előtt lássa azt a képet, amelyet akár csak évek múlva el akar érni és azt a jelenlegi helyzetet, amelyből ki akar törni. Ehhez egy nagyon alapos elemzés szükséges, ilyennel az előterjesztésben, a háttéranyagban nem találkoztunk.
Ezért megalapozott az a kereszténydemokrata vélemény, hogy ez a törvényjavaslat nagyon sok szempontból átgondolatlan és hevenyészett. Az alábbiakban arra szeretnék rámutatni, hogy a törvényjavaslatnak nagyon sok antiszociális eleme van, a javasolt megoldások szakmailag komolyan kifogásolhatók, éppen ezért alkalmatlanok lesznek céljaik elérésére.
Az elvi megjegyzések sorát azzal zárom, hogy kifogásolom: a Horn-Kuncze-kormány az úgynevezett stabilizációs csomag vitája során eddig meglehetősen merev és tárgyalásra képtelennek bizonyult. Már a kormány és a szakszervezetek közötti megbeszélések során elhangzott egy olyan fogalmazás, hogy köszönik azokat az ötleteket, amelyek ott elhangzottak, majd a későbbiek folyamán újabb megszorításokra felhasználhatóak lesznek.
Vajon ilyen körülmények között képviselőtársaim fognak-e igazán előbbre mutató módosító indítványokkal segíteni a kormánynak, hogy elfogadhatóbbá váljék a törvényjavaslat a lakosság számára?
Rátérve a javaslat részleteire, meg kell mondanom: nehéz indulatok nélkül szólni. A törvényjavaslat nemcsak a gazdagoktól vesz el, hanem majdnem minden területen szűkíti az ellátásokat és különösen nőnek a gyermeknevelés terhei. Fel fog gyorsulni a népesség csökkenése, romlanak a társadalombiztosítási szolgáltatások, és az intézkedések miatt több ponton tovább romlik a lakosság egészségi állapota.
Ki számolta ki ezeknek az intézkedéseknek az árát, és ki állja majd a számlát? Ez a tervezet a terheket ugyanúgy utódainkra hagyja, mintha további kölcsönöket vennénk fel a mai gondok megoldására.
Néhány konkrét példa, például a táppénzkiadások területéről. A táppénz ezentúl csak a betegség 25. napjától jár. A javaslat a kollektív szerződések körébe utalja a betegség első öt napjára vonatkozó kifizetéseket, tehát épp abban az időszakban válik minden bizonytalanná, amikor a költségek megugranak.
A problémákat még tovább növeli, hogy aztán végre eljutunk a táppénzhez, amely 5 százalékkal kevesebb lesz, ha ugyan 5 százalék ez az 5 százalék, hiszen a Horn-Kuncze-kormány egy további rendeletben kívánja csak meghatározni, hogy hogyan is kell a táppénz részletes szabályait érteni.
A gyermekek féléves korától fogva, a gyermek betegsége után kapható táppénz még tovább csökken, 50 százalékra. Mi lesz mindezen változások eredménye? A létbizonytalanság és az állásvesztéstől való félelem miatt, a nagyfokú jövedelemcsökkenés következtében a dolgozók majd betegen is munkába járnak majd, hatványozottan terjednek a fertőzések, tovább romlik a lakosság egészségi állapota.
A betegszabadság 10-ről 25 napra való felemelése 1991-ben az akkori kormány terveiben is szerepelt. Itt, ezen parlamenti vitában ment le a 25 nap 10 napra, és érdemes egy kicsit abból a vitából felidézni.
Dr. Hack Péter 1991. december 21-én így szólt: "A betegszabadság nehéz helyzetbe hozza a vállalkozókat, hiszen a költségeiket rendkívüli mértékben megnöveli. Hozzá kell tennem, hogy ezzel egyidejűleg előreláthatólag a munkáltatók az így keletkező költségüket az állampolgárokra fogják hárítani."
Ugyancsak Hack Péter képviselőtársunk, kisebbségi előadóként, december 29-én így szólt: "A betegszabadság intézményét most semmiképpen nem szabad elfogadni, a szabaddemokraták a későbbi bevezetést is helytelennek tartják."
Eörsi Mátyás dr. azzal indokolta a név szerinti szavazást ebben az ügyben amelyet a szabaddemokraták kértek , hogy "Parlamentünk még eddig ennyire vállalkozásellenes és antihumánus intézkedést nem tett." Ma azt hallottuk a szabaddemokraták vezérszónokától, hogy az előző időszakban semmilyen érdemleges lépések és rendszerszerű változások nem történtek.
Tessék egy kicsit összehangolni a gondolatokat és a beszédeket. A betegszabadság intézménye létezik, azt az előző kormány nem patópálkodás során, hanem ugyanolyan keserves kínok között hozta meg, mint amilyen kínokról most a kormánypárti képviselők saját magukra nézve beszámolnak.
(14.10)
Meg kell osztani a kínokat, és nem gyalázni egy előző vezetést a saját kínjaival. Azt gondolom, hogy a tisztesség ezt így kívánná meg.
A táppénz jelentős csökkenése s a kisgyermekkorban oly gyakori hűléses megbetegedések kezelésében használt antibiotikum árának drágulása együtt borzasztó terhet jelent a gyermeket nevelő családoknak. Várhatóan ritkábban veszik majd igénybe a gyermekápolás miatti táppénzt, tehát a kelleténél tovább és társaikat fertőző módon maradnak a közösségekben a bölcsődés korú gyermekek, növekszik a szövődményes esetek száma, több lesz az indokolatlan kórházba utalás. Ha a kisgyermek kórházban van, ma még ingyen kapja a gyógyszert, és nem is kell táppénzre menni. Ennél drágább megoldás viszont nem létezik a társadalombiztosítás számára, és ennél antihumánusabb a család számára sem.
Szegény- és gyermekellenes a terhességi gyermekágyi segély összegének csökkentése is. A napi átlagkereset helyett annak 70 százalékát lehet csak igénybe venni. Ez 30 százalékos elvonás, a kiskeresetűek számára óriási teher, míg a tehetősek megélhetését a fizetés 70 százaléka is biztosíthatja.
A szülési szabadság második 26 hetére a segély összege már csak 50 százalék, igénybevételét tehát csak a valóban tehetősebbek tudják megengedni maguknak. A kiskeresetűeknek marad az egyre drágább és egyre kevesebb férőhellyel rendelkező bölcsőde, amelyekben az előbbiek szerint egyre több lehetőség lesz kisebb-nagyobb fertőző betegségeket kapni. Gazdag családok gyermekei egészségesek, a szegényeké pedig betegek lesznek.
Ezek azok az elemek, amelyek miatt aggodalommal tekintünk a Horn-Kuncze-kormány tevékenységére, s figyelmeztetünk arra, hogy nem a XXI. század Európájára, hanem a múlt század kapitalizmusa felé vesszük az irányt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy dél-amerikai társadalmi modell felé közeledünk. Társadalmunk kedvét és reményét vesztette, a Horn-Kuncze-kormányt el kell gondolkoztassa az, hogy március 12-ei intézkedései több mint 60 százalékban felháborodást váltottak ki a lakosságban.
Az előbbiekben felsorolt, és még hosszan sorolható hibák miatt ne ringassa magát senki abban a tévhitben, hogy a kormány csupán a propagandaeszközök alkalmazásában hibázott. A hiba súlyosabb, a kedvét vesztett lakosságnak csupán az a reménye, hogy a kormány a kapitalizmus építésén sem fog jobb hatásfokkal dolgozni, mint annak idején a szocializmusén.
Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy a törvényjavaslat megszavazása esetén az egészségügyi szolgálat rövid időn belüli összeomlását lássuk. Az egészségügy működtetésének három pillére van: társadalombiztosítás, központi költségvetés és önkormányzatok. Ezt az utóbbit konkrétan nem szabta meg törvény, tehát mértékről nem volt szó, most az a mondat található, hogy az önkormányzatok a társadalombiztosítási szolgáltatás mértékéig felelősek lesznek az egészségügyért. Mit jelent ez? Ez a talányos mondat két módon értelmezhető. Az egyik és azt hiszem, ez a racionális értelmezés , ha a tb fizet az intézménynek, ezzel az önkormányzat teljesítette a feladatát. Nyelvtanilag ugyan eljátszhatnánk avval, hogy amennyit a tb fizet, annyit kell az önkormányzatnak is fizetnie. Ha az előbbi megoldás a megoldás, akkor nincs megoldás, mert az intézmény működésképtelen lesz.
A másik megoldásra viszont az önkormányzatnál általában nincs forrás, kórházfönntartás esetén biztosan nincs. Tudok olyan önkormányzatot, mely ha egyetlen orvosi rendelőt kell fönntartania, úgy működik, hogy ugyanannyi forintot ad, mint amennyit a tb, ott viszont ragyogó az ellátás, sőt bőség van.
Mi lesz az így is tengődő kórházakkal? Tudja-e az egészségbiztosítási önkormányzat, mi lesz az intézményekkel? A települések átadják a megyének, de mihez kezdenek a megyék? Lehet, hogy a kórházak, rendelők államosításának burkolt ötletével állunk szemben?
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják meg, ezt akarják-e? Ez szerepel-e az önök által megszavazott kormányprogramban vagy akár csak Bokros miniszter úr márciusi téziseiben?
Hasonlóan lehetetlen elgondolás a felnőtt fogorvosi ellátás társadalombiztosítási támogatásának megszüntetése. A törvényjavaslat csak a sürgősségi ellátást és a daganatos betegek kezelését tartja meg, a többi kiesik a társadalombiztosításból. A gyermekfogászat és a sorkatonai ellátás marad még. Ezzel a problémával szinte nem is foglalkozik a sajtó. Pedig ha a Horn-Kuncze-kormány nem változtatja meg álláspontját, megtörténhet, hogy a most megkezdett fogorvosi kezelésekért a magánfogorvosi ellátásnál megszokott díjakat kell majd a kezelés befejezésekor fizetni e törvény életbelépése után. Nincs rendelkezés az átmenetre. Mi lesz az orvosokkal? Mi a rendelőkkel? Az önkormányzat nem lesz felelős a fenntartásukért. Mihez kezdenek a magánrendelő vásárlására vagy bérlésére vállalkozni nem tudó fogorvosok? Mi lesz az asszisztensekkel? Hol kapnak állást a végző fogorvosok? Mihez kezdenek szakmájukkal a fogorvosok? Ők kiválóan tudnak fúrni. Lehet, hogy ezek után a szocialista-szabaddemokrata uralmat fúrják majd?
A fogorvoslás felszámolása megint egyértelműen szegényellenes intézkedés. A kormány legyen tudatában annak, hogy a lakosság nagy többsége nem bankár, tőzsdejátékos vagy nagyvállalkozó. Az emberek többsége elszegényedett, felélte tartalékait és eszköztelen az újabb kihívásokkal szemben.
A halasztható fogorvosi ellátásokat halasztani fogják. A lakosság fogazata rossz, rosszabb, mint Európában elvárható. Ezek után még rosszabb lesz. Megindult egy javulás az elmúlt évtizedek fejlődése kapcsán, ez most meg fog állni. A jövő régészei porladó koponyáink vizsgálatából is megmondják majd, melyik népréteghez tartoztunk. (Derültség.) Valóban nincs az MSZP-SZDSZ-koalíciónak jobb üzenete a jövő számára? Ez lenne az államszocializmus felszámolása, melyről tegnap a miniszterelnök úr beszélt? Államszocializmus van talán az Egyesült Királyságban, Törökországban vagy Kanadában hogy néhány olyan országot említsek, ahol nem saját zsebből kell fizetni sem a fogászati kiegészítő biztosítást mely nem létezik nálunk , sem pedig a közvetlen költségeket?
Van-e erkölcsi joga itt bárkinek svájci példára hivatkozni, amikor a családi pótlék megvonásának a határértékén a lakosság gyermekeinek 80 százaléka található, s ezen határérték a KSH szerinti létminimumot jelenti, tehát a gyermekek 80 százaléka, a családok 80 százaléka létminimumon él.
Ennek a törvényjavaslatnak mint megtanulhattuk a Horn-Kuncze-kormány az előterjesztője, a pénzügyminiszter az előadója. Fontos ezt most figyelembe idézni, mert ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslat gazdái között nincs orvosi végzettségű személy. Ezért e helyről föl kell hívnom a figyelmet, hogy az emberi test egységes és oszthatatlan. Fogorvosi betegségek elhanyagolása más betegségek kiváltója, amely viszont meg fogja növelni az egészségpénztár kiadásait. Ezt is ki kell számolni, ezt is be kell számolni ahhoz, hogy a részletekben ne csináljunk nagyobb bajt, mint amennyit egyébként mindenképpen muszáj.
Még Ciprus is az államszocializmus hőse bocsánat a kifejezésért , még ő is megengedi magának azt a luxust, hogy az egyéb orvosi indikációból végzett fogászati ellátásokat finanszírozza.
S hasonlóképpen legalább meg kellene engedni azt, hogy a közgyógyellátásban részesültek továbbra is megkapják a fogorvosi ellátást.
(14.20)
A társadalombiztosítás szerződés az állampolgár és a biztosító között. Egyoldalú lépés történik, jogbizonytalansággal jár. És ha a tervek nem válnak be, ha a 170 milliárd nem jön be, ha kevés a 170 milliárd, ami bejön, akkor egy újabb orvosi ágazatot dobunk oda: a gyerekgyógyászatot, mert úgyis kevés a gyerek, vagy a szülészetet, mert nem születnek, vagy a szemészetet, mert most computer-szemészhez jár sok ember? Minden megtörténhet. Ne történjék meg! Ha ismét felelős és távlatokban gondolkodó kormánya lesz Magyarországnak, ezt a megoldást nem fogja megtartani. Bölcs lenne, ha ehelyett keresnénk valami mást.
A kormány márciusi téziseinek parlamenti vitanapján már szót ejtettünk arról, hogy a szociálpolitika világszerte észlelhető nagy problémái között kiemelkedő szerepe van a népesedéspolitikai szempontoknak. A népesedéspolitikai szakemberek kiáltó szavára figyelve az akkori kormány még 1994 tavaszán megalkotta népesedéspolitikai határozatát. Az 1031/94-es határozatból idézek.
"A családok stabilitása érdekében:
1. A társadalom alapintézményének, a családnak kiemelt anyagi és erkölcsi támogatása a kormány, az önkormányzatok, valamint a nem állami szervek és az egyházak feladata.
2. Elő kell segíteni a fiatalok házasságkötésének erkölcsi és anyagi megalapozottságát, a felelősségtudat fokozását, s egyben a felelősségvállalás lehetőségének megfelelő biztosítását is. A legfontosabb és megalapozottabb családalapítás csak a családi összetartó erő növekedése, új életfelfogás, erkölcsi megújulás nyomán alakulhat ki. Ehhez a nevelés eszközei mellett intézkedéseket kell tenni a fiatal házasok lakáshoz jutásának elősegítése érdekében, a pénzügyi támogatások bővítésének segítségével."
Ezt a határozatot, legjobb tudomásom szerint, az új kormány nem helyezte hatályon kívül, csak egyszerűen nem veszi figyelembe. A jogállami működésnek pedig lényeges része az, hogy az egymást váltó kormányok egy bizonyos stabilitással nyúlnak a meghozott jogszabályokhoz.
Az utolsó témakör, amelyet fölvetek, a várandósági pótlék. Ennek megszüntetése megítélésem szerint sérti az egyébként hatályban hagyott magzatvédelmi törvény intézkedéseit. Nem lehet ugyanis a törvény néhány mondatának hatályon kívül helyezésével megoldani a problémát és megspórolni egy szűk milliárdot.
A törvény előírja a meg nem született emberi élet védelmét. Az Alkotmánybíróság világosan kifejtette: a magzati élet védelme a fogamzástól fogva az állam alkotmányos kötelessége. Ennek a védelemnek fontos eszköze a várandós anyák támogatása. Ez a támogatás eddig egy előrehozott családi pótlékként üzemelt. Ha tehát a kormány meghozza azt a bizonyos családi pótlékot változtató, fölülről szűkítő intézkedést, ezt lehet szidni ellenzéki pozícióból, de ha ugyanez érvényesül itt, akkor tulajdonképpen ez az érvényesülés nem támadható. Az egész rendszernek a kivétele viszont aggályos, még akkor is, ha helyette bejön az a bizonyos másik anyasági, vagy szülési segély. Sokkal bölcsebb lett volna, ha azt mondjuk, hogy kevés a pénz, félpénz van, akkor félösszegű segélyt adunk. Ez alkotmányosan támadhatatlan, a rendszer kiiktatása azonban aggályos.
A várandósági pótlék megszüntetésére irányuló előterjesztés egyébként azért is meglepő, mert annak idején a szocialista frakció támogatta ezt a gondolatot. Kovács Pál képviselő úr az anyasági segély megtartása mellett javasolta a várandósági pótlék intézményének megteremtését, Csehák Judit pedig kifejezetten azt mondta: üdvözöljük, mármint a szocialista frakció, a várandósági pótlékot.
1992. december végi vitájában a törvénynek Rózsa Edit többek között a gyermekvállalást könnyebbé tevő szociális intézkedésekben látta azt a lehetőséget, amely az abortuszok számát leszorítja. Talán csak nem az abortuszok számának növelésére törekszik a Horn-Pető vezette koalíció? Ma a kormánynak azon kellene dolgoznia, hogy folytatódjék a terhességmegszakítások számának az a csökkenése, amelyet a magzatvédelmi törvény ért el. Ezzel az eredménnyel nem lehetünk elégedettek, 90 000 helyett 75 000 most a terhességmegszakítások száma, s mindannyian elmondtuk, minden frakció elmondta három évvel ezelőtt, hogy ez mennyire ártalmas testileg, lelkileg a magyar lakosság egészének, tehát olyan programra van szükség, amely továbbviszi ezt a gondolatot, nem pedig ami fékezi.
Tisztelt Ház! Néhány, az eddigieknél kevésbé ártalmas bevételnövelő intézkedés gondolatát szeretném felvetni. A kiadások fedezésére bátrabban kellene az egészségre káros élvezeti cikkek fogyasztási adóját emelni, s annak egy részét átadni az egészségbiztosításnak. Igaz, a szeszipari és a dohányipari szakemberek el fogják mondani, hogy ez a lépés mekkora forgalomcsökkenést és állami bevételkiesést okoz, hogy milyen mértékben számíthatunk a csempészet további erősödésére. Ám kormányzatunk, mint többször hallottuk, bátor. Akkor a csempészeket is lesz ereje megfékezni. Bátran szembenézhet a szeszipar képviselőivel is. A magam részéről boldogan várom, hogy a forgalomcsökkenésről szóló jóslatok beváljanak. Jelenleg csecsemők és aggastyánok együtt 11 és 1/2 liter tiszta szesznek... (Az elnök figyelmezteti a képviselőt a felszólalási idő lejártára.) Igen, azonnal befejezem. Tehát azonnal befejezem, tisztelt elnök úr. Tehát jelenleg 11 és 1/2 liter alkoholt iszunk meg tiszta szeszben számolva. Ha ez lecsökken némileg, egyetlenegy szesziparos nem fog éhen halni, ellenben sokkal kevesebben halnak meg alkohol okozta károsodásokban.
Tisztelt Ház! Időm lejárván azt kívánom: végeredményben a törvényjavaslat, törvénycsomag változzék meg olyan mértékben, hogy egyetlen kormánypárti képviselőnek ne kelljen szégyenkeznie az igen gomb megnyomásakor. Köszönöm figyelmüket, s elnök úr türelmét. (Taps a jobb oldalon.)