Tóth Tihamér (MDF)
DR. TÓTH TIHAMÉR, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném képviselőtársaimat és a közvéleményt is megnyugtatni, hogy ma még egy csomagról van szó, habár bírjuk pénzügyminiszter úr ígéretét, hogy amennyiben ez a csomag nem váltja be, amit ő vár tőle, akkor megkapjuk a "Bokros II." csomagot is. Ma, amikor a benyújtó által a gazdasági stabilizációt elősegítő egyes jogszabályok módosításáról készített csomagról beszélünk, amelyről valóban hangzott már el a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről olyan minősítés, hogy ez egy pánikcsomag, akkor egyről beszélünk. Ha már a címnél tartunk evvel vagyok kénytelen kezdeni a mondandómat , akkor talán szerencsésebb lett volna a kormány által már korábban meghirdetett modernizációról beszélni, mert eddig úgy tudtuk, hogy ez a kormány modernizál. Most viszont a gazdaságot stabilizálja. De nem tartom valószínűnek, hogy jó irányba halad akkor, ha ezt a gazdaságot akarja stabilizálni. Előtte talán fejleszteni kéne, és amikor olyan állapotban van, akkor lehetne mondani, hogy akkor most stabilizáljuk. (Derültség.)A csomag huszonegy törvény módosítását érinti. A mostani rendszer, ahogy szakmailag megpróbálja három csoportban tárgyalni ezt a csomagot, jelzi, hogy ez bizony elég komoly feladatot jelent valamennyiünk számára.
(15.00)
Ma már nem kívánunk azzal foglalkozni, hogy miért ilyen, ezen túlvagyunk.
De az egész csomag egy nagy problémát jelent számunkra, és ez elsősorban a jogbiztonság kérdése. Egyszerűen arról van szó, hogy a kormány tervez valamilyen intézkedéseket. Ezzel kapcsolatban ugyan majd tájékoztatja a miniszterelnök először a kormánytagokat, majd a közvéleményt, és az Országgyűlés ezzel kapcsolatban kap egy nagy feladatot. De vannak olyan intézkedési tervezetek, amelyek végrehajtása előre megkezdődik. Ebbe a körbe sorolnám azoknak a támogatásoknak az időarányos folyósítási megvonását, amikről már rövid úton intézkedett a kormány, illetve azokat a rendelkezéseket, amelyek bevezetéséről már előre úgy lehet hallani, mintha a törvények módosítása befejeződött volna.
Mondandómban mindenekelőtt az önkormányzatokkal és az önkormányzatok helyzetével kívánok foglalkozni. Azzal kell kezdenem, hogy az önkormányzatokról és az önkormányzatok intézményeiről alapvetően az alkotmány rendelkezik. Az alkotmányos rendelkezések után született az elmúlt parlamenti ciklusban egy kétharmados törvény, amelyik alapjogokat biztosít az önkormányzatoknak. Ma ez a csomag, illetve ennek a csomagnak ez a része ehhez nem kíván hozzányúlni, csupán egyetlenegy beszúrást tesz az önkormányzatok alapjogai érvényesítése és érvényesülése tekintetében, hogy: "ha törvény másként nem rendelkezik". Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy az egész alkotmány, az alkotmány ide vonatkozó rendelkezései és a kétharmados önkormányzati törvény szabályai degradálásra kerülnek, ugyanis egy egyszerű valamilyen törvénnyel lehet másként rendelkezni. Úgy érzem, ha ilyen módon lehet hozzányúlni hatályos jogszabályokhoz, ez egyértelműen azt mutatja, hogy a jogszabály-alkotás gépezetébe nem is egy porszem, hanem nagyon sok por kerülhetett.
Az önkormányzatok az elmúlt parlamenti ciklus működésének talán az egyik sikerágazata lehettek. Ez döntően annak köszönhető, hogy nemcsak megfelelő jogi szabályozást kaptak a működésükhöz, hanem a működésükhöz kaptak költségtérítést a költségvetésből. Tehát ma nem kell hozzányúlni az önkormányzatok függetlenségét meghatározó jogszabályokhoz, elég csak a pénzt elvonni.
S innen kezdve beszélhetünk-e arról, hogy az önkormányzatiság, az önkormányzatok Magyarországon belül valahol egy külön hatalmi ágat képeznek, vagy pedig el kell gondolkodni arról, hogy egy törvénymódosítással önkormányzatok helyett alkormányzatokról kell majd beszélni, és akkor így sokkal egyszerűbb lesz a direkt irányítás.
Nem tudjuk másként értékelni a javaslatnak például azt a részét sem, amelyik úgy rendelkezik, hogy az önkormányzatok részére egyébként megítélt költségvetési támogatásokat a jelenlegi hatályos törvény rendelkezéseivel ellentétben nem időarányosan kapják meg az önkormányzatok, hanem a kormánynak joga lesz ezeknek akár a 20 százalékát is megvonni, és a 20 százalékot valahol majd gyűjti, kezeli, és az önkormányzat év végén ezt esetleg megkaphatja. Nem tudni, fel fogja-e ajánlani majd a kormány azoknak az önkormányzatoknak, melyektől ezt a pénzt begyűjtötte, hogy így legalább vigaszdíjként valamilyen kamattérítésben fognak majd részesülni.
A továbbiakban két olyan törvény módosításával szeretnék foglalkozni a csomagból, amelyik egy elkülönített részben azt a címet kapta, hogy "Egyes bérrendszerek módosítása". Ez alatt a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvényt kell érteni. Igaz, hogy mindkét törvény a bérezés tekintetében hozott újdonságot az elmúlt időszakban, különbözik is a munka törvénykönyvétől, de önmagában erről a két törvényről azt mondani, hogy ezek egyes bérrendszereket testesítenek meg a mai jogrendben, ez enyhén szólva túlzás. De ha már mindenképpen ebből a körből akart címet választani az előterjesztő, akkor szerencsésebb és korrektebb lett volna, ha ez a rész azt a címet kapja, hogy: "Egyes bérmegvonásokról". Ugyanis egyértelmű, hogy a közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény módosítása ma ebbe az irányba kíván elmozdulni.
Tulajdonképpen miről van szó? A közalkalmazotti törvénynél az eddigi 12 hónap helyett 8 hónapra csökkenti azt az időt, amit a végkielégítésnél figyelembe lehet venni. A köztisztviselőknél van egy másik irány. Ahogy a munka törvénykönyvénél bejön új fogalomként az átlagkereset-számítás helyett a távolléti díj, a köztisztviselőknél átlagkereset helyett illetményt fog kapni a köztisztviselő.
Ha megnézi az ember ennek a szakasznak a csomagban található indoklását, érdekes dolgot lát, mert nagyon szűkszavúan azt mondja, hogy ezáltal pénzt lehet megtakarítani. Ez való igaz. Ha a költségvetési szférához tartozó munkáltatók a dolgozóik részére kevesebb munkabért fizetnek ki, mint amennyi nekik járna, ezzel megtakarítást lehet elérni. No de nem hiszem, hogy pontosan ez az a réteg a közalkalmazotti és a köztisztviselői réteg , amelynél a kormánynak ilyen módon kellene bérmegtakarítást elérni. Annál is inkább nem hiszem, hogy ezt a réteget kellene megcélozni, mert a csomag egyéb részeiben lévő szociális jellegű intézkedések ugyancsak ezt a réteget fogják a legjobban sújtani, ugyanis egyes-egyedül és kizárólag ők azok, akiknek a teljes keresete hónapról hónapra papíron megjelenik. Nagyon egyszerű dolga lesz annak, aki majd ellenőrzi, hogy a családi pótlék igénylésénél korrekten jártak-e el vagy nem, mert semmi mást nem kell kérni, mint egy keresetigazolást. Tehát akkor, amikor a szociális részben van egy olyan irány, hogy megcélozom a közalkalmazotti, köztisztviselői réteget, hogy majd náluk is csökkenteni fogom a juttatások mértékét, a másik oldalról még hozzáteszek egy adagot ehhez, és lecsökkentem a jelenlegi hatályos törvény szerinti járandóságaikat.
Tulajdonképpen érthetőbb lenne a kormánynak ez a szándéka akkor, ha következetesen végigvinné ezt a takarékossági intézkedést a legalsóbb szinttől a legmagasabbig. De sajnos ez a logikai vonal teljes egészében megtörik akkor, ha megnézzük a csomag VIII. fejezetének 153. §-át, ahol arról szól, hogy az államtitkárok jogállásáról szóló törvényt úgy kell módosítani, hogy a helyettes államtitkárok számát minisztériumonként legfeljebb öt főben határozhatja meg a kormány. Ahogy tegnap az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének az ismertetésénél is elmondtam mivel ez a bizottságban is téma volt , egy ilyen fogalmazást lehetne kezelni akkor, ha a mostani hatályos szöveg hat, nyolc vagy tíz helyettes államtitkárról beszélne, és most azt mondjuk, hogy legfeljebb csak öt lehet. Ezzel szemben a valóság az, hogy ma a hatályos törvényszöveg négy helyettes államtitkárról beszél, és most nem csökkentése, hanem emelése történik a helyettes államtitkárok számának.
S ugyancsak sokatmondó e szakasz indokolása, amelyik szó szerint így szól: "A szervezeti sajátosságok érvényesítése céljából a kormány határozza meg a minisztériumonként kinevezhető helyettes államtitkárok számát." Ebből az indokolási szövegből egyértelműen arra lehetne következtetni, hogy korábban valaki más határozta meg, s most azt mondja, hogy a kormány határozza meg.
(15.10)
Holott szó sincs ilyen változásról: jelenleg is a kormány hatáskörébe van utalva, hogy a négyes felső határt figyelembe véve, az egyes minisztériumoknál megállapítsa, hány helyettes államtitkár alkalmazására kerülhet sor.
Az előttem szóló szabaddemokrata képviselőtársam azt mondta, hogy ez a csomag nem érinti a közoktatást, érinti viszont a felsőoktatást. Szeretném mindenkinek a figyelmét ráirányítani arra, hogy a közoktatásban közalkalmazottak dolgoznak. Lehet, hogy a közoktatás másik oldalát, a tanulókat, direkt módon nem érinti, de indirekt módon érinti őket is azokkal a szociális elvonásokkal, amelyek a csomag másik részébe vannak csomagolva. A közoktatást tehát igenis érinti ez a törvényjavaslat, és félő, hogy olyan formában és olyan mértékig, hogy itt is a nem kívánt hatás fog bekövetkezni.
Ugyancsak az előző felszólaló taglalta hosszasan, hogy is néz ki a csomag és a felsőoktatás viszonya, hogy itt tulajdonképpen semmi más nem történik, mint hatályba helyez egy olyan rendelkezést, amelyet az előző parlament hozott meg a tandíjfizetési kötelezettségről. Ha nagyon vulgárisan és nagyon szűk résen keresztül szemlélnénk ezt a módosítást, legfeljebb akkor lehetne ilyen következtetésre jutni; de ajánlom képviselőtársaimnak, figyeljenek arra is, hogy a jelenleg hatályos felsőoktatási törvény arról szól: a felsőoktatási intézmények tandíjbevételeit a felsőoktatás fejlesztésére kell fordítani magyarul: ott kellene hogy maradjon a felsőoktatási intézményben. Ezzel szemben mi történik most? Egy költségvetési bevételi tétel lesz belőle.
Elhangzott az is: pénzügyminiszter úr ígéretet tett arra, hogy ez csak ebben az évben lesz így. Na de kérem, ha ezt ebben az évben, hatályos törvényi rendelkezés ellenében, más módon meg lehet csinálni, mint amiről a törvény szól..!
Ugyanis nem változtatja meg ez a módosítás a felsőoktatási törvény egyéb részeit, nem mondja azt, hogy más célra is lehet használni a befolyt tandíjat, egyedül csak a hatálybaléptetésre szab egy időpontot. Továbbra is él tehát az a kötelezettség, hogy ha van tandíj, akkor azt a felsőoktatás fejlesztésére kell fordítani. Ha tehát törvényi kötelezettség nélkül meg lehet csinálni, hogy ebből egy egyszerű költségvetési bevételi tétel lesz, akkor nem tudom, hogy szóbeli ígéretekkel lehet-e kompenzálni ezt a mostani elvonást.
Ilyen és ehhez hasonló aggályaink vannak tehát, amikor ennek a csomagnak a tárgyalásáról kell tájékoztatnunk egyrészt a parlamenten belüli, másrészt a parlamenten kívüli hallgatóságot. S el kell mondani a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében: ma már nem az a gondunk, hogy van egy ilyen csomag, hanem az a gondunk, hogy ilyen csomag van előttünk.
Nem volt az véletlen, tessenek elhinni, amikor azt mondtuk, hogy ez egy pánikcsomag. Ez arra hasonlít, mint amikor valakinek valamire nincs ideje, és pánikszerűen elkezd kapkodni, intézkedni; vagy éppen el akar utazni, nagyon hamar indul a vonat, s csak amikor a vonatra száll, akkor veszi észre, hogy a csomagból ez is kimaradt, az is kimaradt, azt a néhány cuccot meg elnézést feleslegesen tette be, mert semmi hasznát nem fogja venni.
Ez a gondunk tehát. Ez a gondunk, és nagyon félünk attól, hogy be fog következni, amiről a pénzügyminiszter úr beszélt: rövidesen szembetaláljuk magunkat a Bokros II. csomaggal.
Lehet, hogy most, a parlamenti vitában és a később benyújtandó módosító indítványainkkal is úgy fogunk járni, mint ahogy a politikai vitanapon egyrészt a külügyi vitanapon, másrészt az ezen csomagot érintő vitanapon , amikor kaptuk a sommás minősítést: "nem hallottunk semmi újat, semmi mást, olyat, amiről a kormánynak eddig is ne lett volna tudomása, amit a kormány egyébként ne vett volna figyelembe javaslata elkészítésénél."
Kérem, szeretnénk megmutatni, szeretnénk a figyelmet ráirányítani arra, hogy igenis, van más, és ezt a célt egy takarékos gazdálkodási célt más módon is el lehetett volna érni. Nem biztos, hogy ez az út vezet oda, hogy a magyar gazdaságot fel lehessen lendíteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)