Csabai Lászlóné (MSZP)

1995. április 25.

CSABAI LÁSZLÓNÉ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosításaiból azokat a javaslatokat vizsgáltam meg, amelyek az önkormányzatokat érintik. Azt próbáltam behatárolni, hogy ezek a módosítások többletterhet jelentenek-e az önkormányzatoknak, kitörési lehetőséget nyújtanak-e vagy milyen megszorításokat okoznak.A harmadik csomagba került törvénymódosítások közül szinte valamennyi közvetlen kapcsolatban van az önkormányzatok működésével. Mielőtt azonban erről szólnék, engedjék meg, hogy néhány szóval jellemezzem az önkormányzatok helyzetét és azt az utat, ahogy idejutottak.

1990-ben, az önkormányzati törvény elfogadásakor megteremtődött a demokratikus működés alapja, majd 1991-92-ben olyan törvényeket fogadott el a parlament, amelyek azt sugallták az önkormányzatoknak, hogy állami eszközökkel, saját erővel, ha ügyes az önkormányzat, szinte korlátlan lehetőségek vannak a lemaradások pótlására. Ilyen törvények voltak: a közalkalmazotti törvény, a köztisztviselői törvény, az alanyi jogon biztosított címzett- és céltámogatások rendszere; ilyen volt a hátrányos helyzetű települések besorolása és az egyházi ingatlanok kártalanítása.

Meg kellett hozni ezeket a törvényeket? Igen, azt gondolom, meg kellett. Mégis gond jelentkezett. Gond jelentkezett akkor, amikor már 1992-ben sem és 1993-ban sem sikerült ezekhez a törvényekhez hozzárendelni a szükséges pénzeszközöket. Többször elhangzott, hogy törvénymódosításokat kell eszközölni. Én is tudok az elmúlt évekből olyan törvénymódosításokat mondani, amelyekben megszorítások történtek. Csak emlékeztetni szeretnék a címzett- és céltámogatások módosítására, amikor egy költségvetési törvényben sikerült ezeknek a körét szűkíteni. Talán valamennyien emlékszünk rá, és naponta megéljük azokat a feszültségeket, amelyeket a közalkalmazotti törvény bérkategóriájára és az átsorolásra vonatkozó módosítások eredményeztek és még ma is perek ezreivel küzdenek az önkormányzatok.

Mindez azt jelenti, hogy nem csak ez a kormány, hanem az előző kormány is szembekerült azzal a kérdéssel, hogy az önkormányzatok működéséhez meghozott egyébként jó és előremutató törvényekhez nem tudta a szükséges pénzügyi feltételeket megteremteni.

Ma az a helyzet az önkormányzatoknál, hogy nem történt meg az elmúlt négy évben az a racionalizálási intézkedés, ami a gazdaság más területén, ha nem is történt meg, de elindult. Az a helyzet, hogy több olyan intézményünk van, amelyiknek az egy főre eső költsége hazai és nemzetközi vonatkozásban is szinte elfogadhatatlan. Azt gondolom, nem biztos, hogy ki lehet és ki kell állni egy olyan létszámarány mellett, amit itt a felsőoktatásnál az előbb hallottunk; de az általános iskolákban is előfordul, hogy egy pedagógusra öt-hat gyerek jut; hasonló példákat lehetne más területekről is hozni.

Mindebből az adódik, hogy jelenleg az önkormányzatok nagyon súlyos gazdasági helyzetbe kerültek: már nemcsak a fejlesztésre, hanem működésük finanszírozására is hiteleket vesznek fel. Ez pedig azt jelenti, hogy megesszük a jövőt, megesszük a következő önkormányzatok működési és fejlesztési lehetőségét.

Azt kell ezért megnézni ebben a törvénycsomagban, hogy a törvény alkalmaz-e, megfogalmaz-e elvonásokat az önkormányzatok részére. Erre én azt válaszolom, hogy nem. Tartalmaz-e szigorításokat az önkormányzatokkal összefüggésben? Igen, tartalmaz szigorításokat. Tartalmaz-e, ad-e mozgáslehetőséget az önkormányzatoknak? Azt mondom, hogy igen. Tartalmaz-e olyan változtatásokat, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem hajthatók végre? Sajnos, én erre is azt mondom, hogy ilyen is van a csomagban.

Most ezeket szeretném nagyon röviden elemezni.

(15.20)

A törvénycsomaggal összefüggésben a pótköltségvetésben 9 milliárd többlet jut az önkormányzatoknak. Ez az összeg természetesen nem sok, de némileg talán pótolja vagy lehetővé teszi a pótlást azokon a területeken, ahol most e törvénycsomag révén elvonásokra kerül sor.

Tartalmaz-e szigorításokat? Természetesen tartalmaz; ilyen az 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása. A szigorításokat kénytelenek vagyunk elfogadni, mert az ország gazdasági helyzete ezt mindenképpen indokolja. Mégis átgondolásra javasoljuk a kormánynak a mértéket, vagyis azt, hogy likviditási problémák esetén a kormány e törvény elfogadása esetén 20 százalékkal csökkentheti az önkormányzatok havi kiutalt állami támogatását.

Az önkormányzatok költségvetésének felülvizsgálata jelenleg van folyamatban. Ismereteink szerint ami nyilvánvalóan nem teljes azt lehet megállapítani, hogy az önkormányzatok fejlesztési kiadásokra a költségvetésüknek mindössze 10 százalékát fordítják, és vannak olyan önkormányzatok, ahol ez a százalék nulla. Ezért átgondolásra javaslom a pénzügyminiszter úrnak, a kormánynak a mérték meghatározását.

A törvény korlátozni kívánja az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségeit. Úgy hallom szakmai, önkormányzati körökben, hogy ez a módosítás jelenti ma a legtöbb aggályt, és ebben fogalmazódik meg legtöbbször, hogy törvényes-e ez az intézkedés vagy nem.

Magam is egy kicsit aggályosnak érzem ezt a módosítást, ugyanakkor feltétlenül szükségesnek érzem, hogy ezen a területen valami történjen. Szükségesnek érzem, mert látom, hogy vannak olyan települések, amelyek az éves költségvetésüknek megfelelő hitellel rendelkeznek. Vannak olyan települések, amelyek pártharcok, egymásra licitálás eredményeként olyan hiteleket vesznek fel, ami visszafizetésének semmilyen esélye és semmilyen lehetősége nincs. Amennyiben ennek nem születik valamilyen korlátozása, pontosan a becsületes, a tisztességes, a gazdálkodni akaró és gazdálkodni képes önkormányzatok működését, lehetőségeit korlátozzuk.

Barcelonában voltam egy "városok értekezletén", ahol spanyol, portugál, francia, német testvérvárosok vettek részt, és ez a kérdés is szóba került, mint olyan kérdés, ami bennünket is érdekel. Ők ezt egyébként nem tartották lehetetlen dolognak, hiszen más országokban is hasonlóképpen korlátozzák az önkormányzatok hitelfelvevő képességét.

Azon a véleményen voltam egy előzetes vitában, hogy ha egy jól működő banki rendszer lenne nálunk, akkor erre természetesen nem kellene hogy sor kerüljön, mert akkor a bank saját érdekénél fogva az önkormányzatoknak, a vállalkozóknak és a magánszemélyeknek is megvizsgálná a hitelképességét. De sajnos, a mai gazdasági helyzet nem ezt bizonyítja, ezért feltétlenül szükséges valamilyen kényszerintézkedés.

Azt viszont igényként szeretném megfogalmazni a kormány felé az önkormányzatok érdekében és képviseletében is, hogy a kistelepülések helyzete e kérdésben is rendezetlen. Olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy a fejlesztési lehetőségük hosszú távon nem biztosítható.

Képviselőtársaim! Az önkormányzatok is támogatják, én magam is hozzászóltam az önkormányzati törvény vitájában, hogy valamilyen ellenőrzési forma alakuljon ki az önkormányzatok gazdálkodásánál. Szükséges ez, mert a régi ellenőrzési rendszer vagy elavult, vagy szétrobbant, vagy felszámolódott.

Most különböző lehetőségek állnak előttünk. Lehet úgy dönteni, hogy a számvevőszék vizsgálja meg az önkormányzatok pénzügyi gazdálkodását, lehet arról dönteni, hogy dekoncentrált hivatalok tegyék ezt meg, és lehet arról dönteni, hogy a megyei önkormányzatok kapják ezt a jogkört. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok mind a három felvetésre nemmel válaszolnának ebben a kérdésben, mert azt éreznék, hogy az önállóságuk vész el. Ebből a szempontból a legelfogadhatóbb forma az okleveles könyvvizsgáló megbízása, különösen akkor, ha őt az önkormányzat, a polgármester bízza meg. Az egy más kérdés, hogy a 92. § b) és c) pontja szerintem megvalósíthatatlan, átgondolást igényel. Amennyiben az okleveles könyvvizsgáló a napi pénzügyi folyamatokban, a pénzügyi átcsoportosításokban véleményt fog, akar vagy kénytelen nyilvánítani, akkor ez egyfajta pénzügyi komisszárszerepet feltételez számára, és azt gondolom, ez nem helyes, és valóban csökkenti az önkormányzatok önállóságát. Az viszont helyes, hogy a mérleget auditálja, azt pedig teljes mértékben üdvözlöm, hogy ezek az éves beszámolók nyilvánosságra kerüljenek és mindenki számára megtekinthetők legyenek.

Végül azt a kérdést tettem fel, hogy ad-e a törvény mozgásteret az önkormányzatoknak. Ad-e mozgásteret ahhoz a felülvizsgálathoz, ami ma szinte minden városban és minden településen folyik? Az önkormányzatok első üléseiken döntöttek abban a kérdésben, hogy a polgármesteri hivatal, az oktatási intézmények, a szociális intézmények létszámát, működési költségeit, egymáshoz való viszonyát felül kell vizsgálni. Erre a közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény módosítása lehetőséget ad. Lehetőséget ad akkor, amikor azokat a kérdéseket szabályozza, ahol bizonyos szervezett módosításokra kerül sor. Ilyen szervezett módosítás például, ha iskolák konyháját adják át vállalkozóknak; ilyen szervezett módosítás, ha intézmények kerülnek egyházi vagy alapítványi tulajdonba, vagy ami már nem ritka eset, hogy közművelődési intézményeket működtetnek vállalkozók, egyesületek és alapítványok. Igen, ezekben az esetekben szükséges, hogy az átmenetet szabályozzuk. Ugyanakkor azt is szükségesnek tartom és erre a mozgáslehetőségre is segítséget nyújt a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvény módosítása , amikor a végkielégítés 50 százalékos kifizetését javasolja azokra az esetekre, amikor úgy kerül sor a felmentésre, hogy a köztisztviselő vagy közalkalmazott nem fogadja el a számára felkínált másik lehetőséget.

Lehetőséget nyújt arra, hogy olyan területeken, ahol kevesebb a munka, ott létszámcsökkenés, és olyan területeken, ahol több munka van és nagyobb szükség van a szakemberekre, ott pedig létszámfeltöltés jöjjön létre, és mindez ne kerüljön elfogadhatatlan összegekbe és kiadásokba az önkormányzatoknak. A gyakorlatból tudom mert az elmúlt hetekben megéltem , hogy milyen nehéz abszolút korrekt eljárás esetén is egy tisztségviselőt egy másik munkakörbe helyezni. Arról természetesen nem beszélek, amikor esetleg még az alkalmatlanságát is bizonyítani kellene.

Semmilyen politikai szándékosságot nem látok ebben a kérdésben; nem is arra irányul, hanem arra, hogy egy racionálisabb és egy takarékosabb gazdálkodás jöjjön létre. Szeretném megnyugtatni ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy nem érzek sem a városokban, sem a kistelepüléseken olyan szándékot, hogy az oktatást csorbítani, az oktatás színvonalát veszélyeztetni szeretnék az önkormányzatok. De azt mindenképpen érzem, hogy racionálisabban és gazdaságosabban szeretnének működni.

Kétségtelen tény, hogy a végkielégítés, a közalkalmazottak felmentési idejének csökkentése, a köztisztviselők szolgálati idejének új szabályozása hátrányosan érinti a munkavállalókat. Azt gondolom, hogy ezt tagadni nem illik, ezt vagy el lehet fogadni, vagy cáfolni lehet. De az is tény, hogy ma az önkormányzatok mókuskerékbe kerültek; néhány területen magas a foglalkoztatás, átszervezés, leépítés szükséges, törvények korlátozzák a mozgáslehetőséget, az átszervezés pénzigényes, nincsen rá pénz és a dolgozókat meg kellene fizetni, mert ebben a szférában hosszú távon elfogadhatatlan, hogy többletmunkát, tisztességes munkát, feddhetetlen életet ilyen bérekkel tudjunk biztosítani.

(15.30)

Ennek a törvénynek és az elkövetkezendő törvényeknek azt a feltételt is meg kell teremteniük, hogy ezen a területen megfelelően fizessük meg az embereket.

Természetesen én is tudom, hogy ebből a róka fogta csuka helyzetből nemcsak ezek a törvénymódosítások jelentenek kiutat, hanem jelenti a gazdaság megerősödése, a feketegazdaság visszaszorítása, az adók befizetése, a társadalombiztosítási kötelezettségek behajtása és sok olyan intézkedés, ami ebben a törvénycsomagban megfogalmazódik, és amit valamennyi frakció talán még szigorúbban, még következetesebben a kormánnyal szemben igényként fogalmaz meg.

Befejezésül még egy olyan változtatást és módosítási javaslatot szeretnék megemlíteni, amelyik feltétlenül támogatandó. Ez a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával összefüggő szigorítás. Mi a napi munkánkban érezzük, hogy mennyi visszaélés, mennyi probléma jelentkezik ezen a területen, és nemcsak felülről, a kormány részéről, de alulról, a dolgozók részéről is megfogalmazódik velünk szemben, hogy ezt nem lehet engedni, ezen mindenképpen változtatni kell.

Azt látom: az a tény, hogy 90 napos munkaviszony-kötelezettséget írunk elő a további támogatások kifizetéséhez, segíti azt is, hogy a szezonmunkában legyen a konzervgyárban, a gabonaiparban és egyéb területen, a mezőgazdaságban munkaerő, mert ma 20 százalékos munkanélküliségnél is nehezen lehet ezt megtenni. A konzervgyárban munkanélküliség mellett munkaerő-problémák vannak nyáron.

A másik talán ugyanehhez a témakörhöz kapcsolódik , hogy igenis szükség van a közhasznú munka bővítésére. Én örültem volna, hogyha ez nem ekkora, hanem ennél sokkal nagyobb mértékű, mert ez nemcsak gazdasági, de morális kérdés is, és ezen kívül az önkormányzatok rendezettségét, tisztaságát és sok egyéb mindent is szolgálná.

Tisztelt Országgyűlés! Nehéz szívvel vállaltam el ezt a feladatot, hogy én ma itt beszéljek, mert minden érzésem, a napi gyakorlatom azt mondja, vagy azt akarja mondani számomra, hogy tiltakozzam a kormány intézkedései ellen. De én azt remélem, hogy ezek a lépések, amelyek itt megtörténnek, és azok, amik ezután következnek, megteremthetik azokat a feltételeket, amelyeket 1990-ben és 1992-ben az előző kormány, az előző parlament elképzelt és jószándékúan törvényekben is megfogalmazott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)