Pancza István (FKGP)
PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köztudott, hogy Szeged város a textilipar egyik fellegvára, de lassan csak múlt időben lehet fogalmaznunk: volt! Nagyon sok szövő és fonó asszony dolgozott itt, kereste kenyerét néha szörnyű munkahelyi feltételek között. A rettenetes zaj és a por sokuk egészségét tette tönkre. Ez a munkakör is, mint sok más, kedvezményre jogosító munkakörnek munkahelynek van minősítve. Ez azt jelenti, hogy korkedvezménnyel lehet nyugdíjba menni, ha legalább nyolc éven át kedvezményre jogosító munkakörben dolgozott.
Az utóbbi időben több szövőnő magánkisiparosként dolgozik kis műhelyében, egy vagy két gépen végzi ugyanazt a munkát, ugyanolyan zajos és poros munkakörülmények között, mint korábban a gyárban. A jelenlegi törvények értelmében a korkedvezmény nem terjed ki azokra, akik magániparosként, vállalkozóként végzik ugyanazt a munkát, mint korábban a nagyüzemben.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról kiadott '89/1990-es MT-rendelet 77. § 1. pontja rögzíti, idézem: "Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetője a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt munkakörökben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki." Ez mind nagyon szép és jó, de hiába fordulnak beadványaikkal az érintett munkásnők a fent megjelölt intézményekhez, azok elutasítást nyernek. Bírósághoz meg nem szívesen fordulnak az egyszerű emberek, mivel pénzük és idegrendszerük ezt nem teszi lehetővé.
Kérdezem tehát az államtitkár urat: van-e lehetőség arra, hogy ezek a munkában elfáradt egyszerű munkásnők valamilyen formában megoldást nyerjenek kérdéseikre, és részesüljenek a korkedvezményben? Kérem válaszát.