Kelemen András (MDF)

1995. május 1.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációm a fogyatékos emberek védelmével kapcsolatos. Tapasztalhattuk ugyanis, hogy az önkényuralom évtizedeiben teljesen elhanyagolt, vagy legjobb esetben felszínesen kezelt kérdéskör az elmúlt években elmozdult a holtpontról. Társadalmi szervezetek működése erősödött fel, törvénytervezetek születtek. Ahhoz azonban, hogy az akár testi, akár szellemi fogyatékos felebarátaink egyenrangú társként bekapcsolódhassanak az egészségesekre jellemző, teljes értékű életbe, nem csupán társadalmi segítőkészségre van szükség bár természetesen arra is , hanem egyúttal a fogyatékos emberek rendszerbe foglalt jogvédelmére.

Tudom, hogy ez a tárgykör nem csupán a Népjóléti Minisztérium tevékenységi területét érinti. Nem is volna jó, ha kizárólagos tárcafeladatként szerepelne. Tekintettel azonban azokra a különleges társadalmi hátrányokra, amelyekkel egy fogyatékos embernek meg kell birkóznia, és arra is tekintettel, hogy a vonatkozó károsodások általában egészségügyi problémát is jelentenek, vitathatatlan a kérdésben a Népjóléti Minisztérium felelőssége és kívánatos összehangoló szerepe.

Tekintettel arra, hogy ennek az egészségi hátrányból fakadólag különleges szociális helyzetű társadalmi csoportnak a kérdése a Népjóléti Minisztériumnak ilyen összehangoló munkáját igényli, kérdezem államtitkár urat, milyen tervei vannak e területen, és mikorra várható a vonatkozó törvényjavaslat.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)