Kökény Mihály (MSZP)

1995. május 1.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! A szociálpolitikának ez a területe valóban az elmúlt évtizedek egyik legellentmondásosabban fejlődő rendszere volt, s az is igaz, mint képviselő úr is mondta, néhány éve elmozdultunk a holtpontról. Különböző szakmai műhelyekben és a népjóléti tárcánál is elindult a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtéséért a szakmai munka, amely végső soron egy törvény-előkészítést tűzött célul. Több koncepció és tervezet elkészült, ugyanakkor mint képviselő úr is tudja itt nagyon sokféle érdek ütközik egymással, ezt kell harmonizálni úgy, hogy a különböző elgondolások között olyan megoldás legyen a törvénykoncepció alapja, amelyet valamennyi érdekelt elfogad.

Természetesen és ez a másik kérdés az esélyegyenlőség megteremtéséhez nem elegendő pusztán a jogok deklarálása, szükséges gondoskodni azok érvényesülési feltételeiről is. Tudjuk, hogy a mozgásterünk rendkívül szűk, ezért a kis lépések taktikáját kell követni, az elképzelések csak fokozatosan, apró lépésekkel építkezve valósíthatók meg.

Az összehangolt intézkedések első lépcsője a súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó pénzbeli juttatások rendszerének a korszerűsítése. Ezek legfontosabb elemei: arról van szó, hogy a fogyatékos emberek egyik csoportja egyidejűleg többféle juttatásban részesül, míg a fogyatékosok más csoportjai kiszorulnak a rendszerből. A pénzbeli ellátások tehát teljes átalakításra szorulnak, melyet úgy volna célszerű végrehajtani, hogy egy valóban egységes elven működő, az érintett rétegek teljes körét átfogó, a fogyatékosság súlyossága szerint differenciált és a rehabilitációt is elősegítő rendszer jöjjön létre.

Terveink szerint a kialakítandó rendszer kételemes, egyrészt jövedelempótló, másrészt többletköltséget kompenzáló.

(16.20)

A jövedelempótló támogatás a jövedelemmel nem rendelkező, illetőleg nagyon alacsony jövedelmű, nagymértékben megváltozott munkaképességű, valamint fogyatékos emberek megélhetését biztosítaná. Ez az ellátás úgy jönne létre, hogy a ma meglevő rokkantsági járadék és a rokkantság alapján folyósított rendszeres szociális segély alakulna át, lényegében ez képezné ennek az új ellátásnak a forrását.

A másik pólust a súlyos fogyatékosok esetében a fogyatékosságból eredő többletköltségeket kompenzáló kiegészítő ellátás adná meg.

Ezeknek az elképzeléseknek a kidolgozását még ebben az évben meg kell tennünk, egyébként a stabilizációs kormányhatározat is kötelez erre bennünket, úgyhogy az egységes jövedelempótló rendszer első elemeit 1996. január 1-jétől be tudjuk vezetni. Ezzel párhuzamosan a foglalkozási rehabilitáció átfogó megújítását is meg kell kezdenünk úgy, hogy az érdekeltségi viszonyokat korszerűsítsük mind a munkavállalók, mind a munkáltatók oldalán. Ugye ez azt jelenti, hogy az érintetteket a rehabilitációs foglalkoztatásra keresetkiegészítéssel, a munkáltatókat pedig dotációval ösztönözzük. Emellett továbbra is biztosítani szeretnénk a védett foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kiemelt támogatását.

Összefoglalva: véleményünk szerint a fogyatékos emberek esélyegyenlősége csak egymással harmonizáló megoldásokon keresztül, sajátos jogérvényesítési feltételek biztosításával képzelhető el úgy, hogy az érdekképviseletek tevékeny közreműködésével alakuljon ki ez az új esélyegyenlőségi törvény. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)