Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslatnak az elmúlt hetekben lefolytatott parlamenti tárgyalása során színvonalas, hasznos vitának lehettünk részesei. A nyolc állandó országgyűlési bizottságban tárgyalt módosító javaslatok többsége a kormány által beterjesztett javaslat célját, koncepcióját támogatva, annak megvalósítására kívánt eltérő megoldási alternatívákat érvényesíteni. Úgy gondolom, hogy ennek során a szó igazi értelmében vett jogalkotásra került sor a tisztelt Ház falai között. Itt a javaslat végleges tartalma, szövege az érvek és ellenérvek kereszttüzében formálódott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A továbbiakban három olyan kérdéskörről szeretnék részletesebben szólni, melynek a javaslat jövőbeni sorsa, a törvény végrehajtása szempontjából kiemelt jelentősége van. Mondandóm ennek megfelelően a törvény hatályára, a közbeszerzések tanácsa és a közbeszerzési döntőbizottság szerepére, valamint a javaslatban rögzített kedvezményezési szabályokra vonatkozik.
A törvényjavaslat leglényegesebb rendelkezései közé tartoznak azok a szabályok, melyek a norma alkalmazási körét állapítják meg. Jelen esetben a javaslat személyi, tárgyi hatályának kijelölése már csak azért is meghatározó fontosságú, mivel tudjuk, hogy a közbeszerzési törvényjavaslat a hatályos versenytárgyalási előírásokhoz képest minőségileg más, szigorú és kötelező feltételrendszert kíván életbe léptetni.
Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy a javaslat szakmai színvonalát pozitív módon minősítik azok a módosító javaslatok, amelyek a javaslat alkalmazásának kiszélesítésére vonatkoznak. A kormány támogatja azokat az indítványokat, melyek a művészeti alkotásokra, valamint a műsorsugárzási időre vonatkozó szerződések megkötéséhez nyilvános versenyeztetési eljárás lefolytatását írják elő.
Hasonlóképpen egyetértünk azoknak a javaslatoknak a többségével is, amelyek a javaslat által használt fogalmak jelentésének egyértelművé tételét szolgálják. Ehelyütt szeretném kiemelni a környezetvédelmi bizottságnak az építési beruházások igencsak bonyolult fogalmának meghatározásával összefüggésben tett hasznos javaslatait. A kormány által támogatott javaslatok mellett azonban szólnom kell a javaslat hatályát érintő elképzelésekről is, amelyekben a bizottságok munkája során nem jött létre teljes egyetértés. A javaslat kapcsán az egyik legérdemibb kérdésként az merült fel, hogy alkalmazható lesze a törvény azokban az esetekben, ahol az áru beszerzőjét fokozott gondossági követelménnyel járó ellátási felelősség terheli. Másként fogalmazva: a köztudottan nehéz anyagi helyzetben lévő egészségügyi intézményeknek a javaslat hatálya alá vonása vajon nem veszélyezteti-e majd a betegek, gondozottak gyógyítását, ápolását? Meggyőződésem szerint a javaslat nem igazolja az ezzel kapcsolatban megfogalmazott félelmeket. A közbeszerzési eljárás lefolytatásának előírásával a jogalkotó arra kívánja rászorítani a költségvetési intézményeket, hogy szerződéseiket felelősen, anyagi lehetőségeik előzetes számbavétele mellett, a legkedvezőbb ajánlattevőt kiválasztva készítsék elő és kössék meg. A javaslat garanciális szabályainak kötelező alkalmazása az ajánlatkérőnél az esetek jelentős hányadában megtakarítást kell hogy eredményezzen. Márpedig erre épp a gazdaságilag kényes helyzetben lévő intézményeknél van a legnagyobb szükség. A javaslat ugyanakkor nem zárja ki az élet váratlan eseményeire való gyors, rugalmas reagálás lehetőségét sem.
Ismételten szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a javaslatnak a tárgyalásos eljárást biztosító szabályaira. Ezek a rendelkezések adnak ugyanis módot arra, hogy az esetleg előre nem látható és így nem is tervezhető beszerzési igények felmerülésekor a közbeszerzés soron kívüli lebonyolítására kerüljön sor. Mindezekre figyelemmel a kormány nem támogatja, hogy a gyógyszerek, a gyógyászati segédeszközök és az egészségügyi fogyóeszközök beszerzésére a törvény hatálya ne terjedjen ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat parlamenti tárgyalása során a legnagyobb vita kétségkívül a javaslatban szereplő két új jogintézmény, a közbeszerzések tanácsa és a közbeszerzési döntőbizottság körül bontakozott ki. Képviselőtársaim közül néhányan e testületeknek a javaslatból történő elhagyása mellett sorakoztattak fel érveket, mások viszont épp ellenkezőleg, a szervezetek létjogosultságát bizonyították. Engedjék meg, hogy a szakmai vitához hozzászólva, néhány gondolattal megkíséreljem meggyőzni önöket a kormány álláspontjának megalapozottságáról.
Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a javaslat csak akkor érheti el célját, ha a törvényi előírások betartása nem csupán az ajánlatkérő intézmények belátásán múlik. Tiszteletben tartva az önkéntes jogkövetés ideáját, nyilvánvaló, hogy olyan hatékony jogi mechanizmusra van szükség, mely képes az esetleges törvénysértések gyors és érdemi orvoslására. A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati fórumnak ugyanis nem csupán az a feladata, hogy a sértett félnek utólag igazságot szolgáltasson, hanem mindenekelőtt az, hogy a törvényesség pályájáról kisikló eljárásokat lehetőség szerint még befejezésük előtt visszaterelje a helyes útra. Az eljáró hatóság beavatkozása csak akkor tekinthető sikeresnek, ha miközben megakadályozza a közpénzek visszaélésszerű felhasználását, egyben elősegíti az állami önkormányzati intézmények indokolt és okszerű szerződéseinek létrejöttét. A törvényességnek, mely a közbeszerzések esetében a gazdasági racionalitásnak is legfontosabb garanciája, egyben preventív jelleggel való érvényesülése olyan szervezeti formát igényel, melynek eljárása határidőhöz köthető, és amelynek tisztségviselőivel szemben a határidők elmulasztása következetesen szankcionálható.
A magyar jogrendszerben régóta és széles körben alkalmazott megoldás, hogy a speciális, nem kizárólag jogi ismereteket igénylő ügytípusokban államigazgatási szervek járnak el, melyek döntésüket bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatokba foglalják. A közbeszerzési ügyekben mindez úgy érvényesülne, hogy az államigazgatási eljárás keretében meghozott határozat közvetlenül kötelezné a közbeszerzési eljárás kiíróját, aki ha a szerződést meg kívánja kötni, azt csak a közigazgatási határozat feltételei szerint teheti meg.
(17.40)
Keller László képviselőtársam a részletes vitában elhangzott felszólalásában többrendbeli aggályának adott hangot. Álláspontja szerint a közbeszerzési ügyekben eljáró hatóság, vagyis a közbeszerzési döntőbizottság az ügyek többségében csak a szerződések megkötését követően szerez majd tudomást azok jogellenes voltáról, vagyis amikor már csak bírósági eljárásban orvosolható a jogsérelem.
Képviselő úr véleménye szerint, mivel az államigazgatási szerv döntése bíróság által felülvizsgálható, az előzetes hatósági eljárás lefolytatása csupán egy fölösleges kitérő a peres eljárást megelőzően. E felvetések megítéléséhez mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a javaslat szerint ki jogosult kezdeményezni a jogorvoslati eljárás lefolytatását a közbeszerzési döntőbizottság előtt, illetve, hogy ez a személyi kör hozzáférhet-e azokhoz az információkhoz, melyekre beadványát alapozza.
A javaslat alapján a közbeszerzések tanácsának tagjai, s mindenekelőtt azok a személyek, vállalkozók kérhetik a döntőbizottság beavatkozását, akiknek jogát, jogos érdekeit sérti az ajánlatkérő törvénysértő magatartása.
Úgy gondolom, elsősorban azoktól várható majd a jogorvoslati eljárás megindításának indítványozása, akiket a törvény megkerülésével vagy megsértésével lefolytatott eljárás gazdasági, üzleti érdekeiben sért.
Biztosan állíthatom, hogy a versenytársak Magyarországon épp úgy, mint bárhol másutt a világon, árgus szemekkel figyelik a piacokon végbemenő eseményeket, és nem késlekednek majd a tiltott cselekmények feltárásával.
Képviselő úr azon megjegyzésével kapcsolatban pedig, hogy a közigazgatási szerv határozata ellen a bírósági eljárás kezdeményezésére az esetek többségében sor kerül majd, azt tudom mondani, hogy a peres eljárás megindítása a hatósági döntést nem teszi súlytalanná, feleslegessé. Az államigazgatási szerv jogerős határozata ugyanis a javaslat alapján végrehajtható, a perindításnak arra vonatkozóan nincs és nem is lesz halasztó hatálya.
E szempontokra is figyelemmel, a kormány egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a közbeszerzési eljárás során elkövetett törvénysértések reparációjára a közvetlen bírói út helyett előzetes hatósági eljárás lefolytatására van szükség mindazon esetekben, ahol a szerződés megkötésére még nem került sor.
Ehhez képest arról kellett dönteni, hogy e célból új intézményre van-e szükség vagy az valamely meglévő szervezet keretei között is megvalósítható. A törvényjavaslat igen határozottan hitet tett azon megoldás mellett, hogy jogorvoslati fórumként közbeszerzési ügyekben nem járhat el a kormány vagy a helyi közigazgatás felügyelete alatt álló államigazgatási szerv.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha például az eljárást kiíró költségvetési szerv felettes szerve jogosult elbírálni a sértett ajánlattevő panaszát, úgy a jogorvoslati fórum pártatlansága nem lenne biztosítható. A kormány ezért olyan megoldást választott, amely egyértelmű jogi garanciát ad arra vonatkozóan, hogy az államigazgatási jogkörben eljáró intézmény független a kormányzati hierarchiától.
Ez a szempont mely elválaszthatatlan a javaslatban rögzített olyan fontos alapelvektől, mint például az ajánlattevők esélyegyenlősége tette szükségessé, hogy a közbeszerzési döntőbizottság csak az Országgyűlésnek felelős közbeszerzési tanács irányítása mellett fejtse ki tevékenységét.
A közbeszerzések tanácsának létrehozása egyben módot ad arra is, hogy egy olyan érdekegyeztető, érdek-összehangoló fórum jöjjön létre, mely megfelelő intézményi keretül szolgálhat a közbeszerzésekkel összefüggő kereskedelempolitikai koncepció kialakításához is.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslatnak az úgynevezett kedvezményezési, előnyben részesítő szabályaival összefüggésben benyújtott módosító javaslatok viszonylag kis száma arra utal, hogy e kérdésben a tisztelt Ház döntő többsége támogatja a kormány elképzeléseit. Szükségesnek tartom azonban, hogy kitérjek Bauer képviselőtársam egyik javaslatára, illetőleg azzal összefüggésben a részletes vita során felsorakoztatott érveire.
A képviselő úr szerint idézem -: "1995-ben Európa közepén egy tízmilliós országban bolondság lenne, ha a törvény módot adna arra... (Zaj.).., hogy az ajánlattevő eleve kizárhassa a külföldi szállítókat a versenyből." Képviselőtársam álláspontja szerint a magánszemélyek és az állam beszerzései között nincs érdemi különbség. Ha tehát például egy család a vásárlásai során jól felfogott egyéni érdekei alapján az áru származása helyett kizárólag annak minőségét és árát veszi figyelembe, úgy nem indokolt, hogy az adófizetők pénzét felhasználó állami intézmények más szempontot is, így például a belföldi vállalkozó előnyben részesítésének szempontjait érvényesíthessék. (Zaj. Az elnök, asztalát megkopogtatva, csendet kér.) Én úgy gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy egy ilyen fontos, az állami költségvetést jelentősen érintő törvény zárószavazása, módosító indítványainak szavazása előtt érdemes néhány percet vesztegetni arra, hogy összefoglaljuk a vitát. Ígérem, már nagyon rövid leszek.