Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a bátorítást. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok egy észrevétellel kezdeni felszólalásomat. Az emberi jogi bizottságnak vagyok a tagja. Módosító indítványokat nyújtottam be a törvényjavaslathoz. Mégsem kaptam az emberi jogi bizottság ülésére meghívást. Ma délután itt tudtam meg a Házban, hogy a bizottság tárgyalta a módosító indítványokat. Azért vagyok kénytelen ezt ismételten szóvá tenni, mert nem először fordul elő, hogy a módosító indítványt benyújtó képviselőket a bizottságok nem értesítik, hogy hol és mikor tart a bizottság ülést. Így nincs lehetőség a bizottság ülésén elmondani azokat az érveket, amelyeket kénytelen a módosító indítványt benyújtó képviselő elmondani a plenáris ülésen. De figyelemmel képviselőtársaim szívósságára, hogy reggel 10 órától itt vannak, igyekszem rövid lenni.
A javaslat nagyon helyesen megpróbálja büntetőjogi eszközökkel fenyegetni azokat a személyeket, akik kiskorú gyermek családi megváltoztatását adásvétel útján követik el; mind az eladót, mind a vásárlót. Az én módosító javaslatom arra az életszerű tényállásra alapul, hogy nem mindig adásvétel útján történik a kiskorú gyermek családi jogállásának a megváltoztatása. Az adásvétel a polgári törvénykönyv szerint valamely dolog tulajdonjogának a megszerzése pénz ellenében. Ha a jogalkotó csak ezt az adásvételt akarja kodifikálni és erre utal egyébként a 10. pontban szereplő 195. § (3) bekezdésének a módosítása , akkor kimarad egy nagyon lényeges terület, amely szintén büntetendő: ha nem pénz ellenében történik a kiskorú jogállásának a megváltoztatása, hanem egyéb anyagi előnyök fejében.
Mert ha valaki egy aranyórát ad azért, hogy a kiskorú családi állása megváltoztatásra kerüljön, ez ugyanolyan ellenérték fejében történt, de nem adásvétel, mert nem pénzt ad érte, hanem egy tárgyat. Ugyanúgy lehet bizonyos szolgáltatásokat kikötni, ha a kiskorú gyermeket nekem adja az illető, akkor meghatározott időn belül anyagi természetű szolgáltatásokat végzek az illető javára. Ha kimarad a törvényi tényállásból ezen elkövetési módozatok kodifikálása, akkor a jogalkotó egy részét meg fogja büntetni azoknak, akik a kiskorú családi jogállását anyagi ellenérték fejében megváltoztatják, másik részét viszont nem fogja megbüntetni, holott ugyanannyira veszélyes a társadalomra, ha egy kiskorút megvesznek pénzért, mintsem hogy egy kiskorút megvesznek egyéb anyagi ellenszolgáltatás fejében.
Úgyszintén veszélyes véleményem szerint a társadalomra, ha a kiskorú családi jogállása ajándékozás útján valósul meg. Ez nem az örökbefogadás. Hisz ha valaki a kiskorúra nem tart igényt, módja és lehetősége van fölajánlani az örökbefogadás lehetőségét. Önmagában az elajándékozás is a vérségi kapcsolatnak egy olyan, társadalmilag elítélendő megnyilvánulása, amely büntetőjogi fenyegetettséget kell hogy kikényszerítsen a társadalomból.
Ezért kérem képviselőtársaimat az alkotmányügyi bizottság tagjait, esetleg az előterjesztőt , hogy az ellenérték fejében történő megváltoztatás mindenképpen kodifikálásra kerüljön, mert csak így fogja tudni elérni ez a büntetőjogi tényállás azt a valódi fenyegetettséget, amely szükséges ahhoz, hogy elriassza az embereket az ehhez hasonló cselekmények elkövetésétől, amelyek miatt most ennek a törvényjavaslatnak a megszövegezésére sor kerül.
Köszönöm szépen.