Mádi László (Fidesz)

1995. május 1.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr!

Több hét óta húzódik az általános vita, de ennek ellenére nagy örömmel üdvözölném az esetleges megállapodási lehetőséget, és annak konkrét javaslataiban, majd esetleg az általános vitában még újra áttekintjük a munka törvénykönyvének módosításáról szóló szabályozást.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló T/651. számú törvényjavaslat napirendre tűzését a Fidesz-frakció nem támogatta. Annak ellenére nem támogattuk a javaslat megtárgyalását, hogy alapvetően egyetértünk az általános indoklásnak azzal a kijelentésével s itt idézem , hogy "Az 1992. évi XXII. törvény alkalmazásának több mint kétéves tapasztalata alapján indokolt áttekinteni, hogy az egyes jogintézmények mennyiben felelnek meg a jogalkotó eredeti célkitűzésének, illetve felmerülnek-e olyan ellentmondások, amelyeknek megszüntetése feltétlenül indokolt, szükséges." Sőt továbbmegyek, még azzal is egyetértek, hogy az áttekintés nem csupán a jogalkotó, és nem csupán az eredeti szándékok, célkitűzések körére terjedne ki. Megváltozhattak ugyanis a jogalkotó célkitűzései, s egyik-másik részletben nemcsak a jogalkotó célkitűzései, de a tárgyban különösen érdekelt szociális partnerek tehát a munkáltatók és munkavállalók is érdekeltek lehetnek abban, hogy a tapasztalatok alapján újrafogalmazzák a munka világa e legátfogóbb kódexének egyik-másik részletét.

Talán ennek az újdonságszámba semmiképpen sem menő felismerésnek is köszönhető, hogy annak idején, amikor a kormány elfogadta az Érdekegyeztető Tanács alapszabályát, ezzel egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy bizonyos kérdésekben csak a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel egyetértésben kezdeményez jogalkotási lépéseket. Az ÉT alapszabályának 13/g pontja ugyanis a következőket tartalmazza: a g) pontot idézem "Csak a szociális partnerek egyetértése esetén születhet döntés, illetve törvényjavaslat a következőkről:

1. A bérmechanizmus, bérszabályozás általánostól eltérő elemei, mértékei, illetve a bérköltség viszonyítási alapja, az úgynevezett báziskorrekció megállapításának egyedi esetei is.

2. A minimális bér.

3. Az általános bértarifa rendszere és mértékei, valamint az alapbérbesorolási rendszerek.

4. Központilag jogszabályban meghatározott bérpótlékok köre és mértéke.

5. A törvényes munkaidő, a munkaszünetek körüli munkarend, valamint a munkafeltételek általános szabályainak a megállapítása.

6. A foglalkoztatási törvény 10. §-ában meghatározott témák."

Ugyancsak az ÉT-alapszabály 16. §-ában a következőket olvashatjuk:

A 13/g és a 13/h pontokban felsorolt témákról csak a szociális partnerek egyetértésével együtt születhet döntés.

A munkavállalói oldal által hozzánk eljuttatott különvélemény márpedig azt tanúsítja, hogy az ÉT-ben helyet foglaló szakszervezetek egységesen elutasítják a szóban forgó törvényjavaslatot, éppen az imént idézett megállapodás, tehát az ÉT-alapszabálynak a vonatkozó cikkelye alapján.

Hogy a törvényjavaslat előttünk fekszik, az azt is jelenti, hogy a kormány már nem pusztán a korábbi ígéreteit szegi meg, hanem immár szerződéses kötelezettségét is egyoldalúan értelmezi. Kérdés, hogyan tekintsünk erre a magatartásra.

Netán a kormány a maga részéről felmondja az ÉT alapszabályát? Hisz kétségtelen, az előttünk fekvő törvényjavaslat érinti a munkaidőt, munkarendet és bizonyos pótlékok körét. Netán a szerződések betartásának kötelezettsége a kormányra nem vonatkozik? Esetleg ezentúl nem lesz szükség érdekegyeztetésre?

A kormánykoalíciós pártok azt ígérték, hogy ők a szociális párbeszéd, a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel való megegyezés révén kezdenek úgymond hozzá az ország rendbetételéhez. A szükségesnek ítélt áldozatokért cserébe szociális paktumot ígértek, rendezett viszonyokat, méltányos teherelosztást a nehézségek leküzdése során.

Ezzel együtt az elmúlt 8 hónapban végleg ellehetetlenültek az érdekegyeztető tárgyalások, elbizonytalanodtak a partnerek. A korábbról ismert megközelítésnek voltunk tanúi. Az indokolt és elkerülhetetlen áldozatokért cserébe a munka világában rendezett viszonyokat, azaz terhekért cserébe jogokat kívántak volna.

A munka törvénykönyvének áttekintése és a most benyújtott javaslatban szereplő hivatkozások az érdekegyeztető partnerekkel történt bizonyos egyeztetésekre, egy azóta ellehetetlenült tárgyalássorozat szélesebb kört átfogó alku lehetőségének körében merült fel.

Az a tárgyalássorozat viszont éppen a kormány koncepciótlansága miatt megbukott, érthető tehát, hogy az előttünk lévő módosítási csomag szűk kereteiben nincs elég csereszabatos ajánlat egy elégséges megegyezéshez.

A munka törvénykönyve körül kialakult vitában a Fidesz nem kívánt állást foglalni sem a munkáltatók, sem a szakszervezetek mellett, de elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy csökkenjen a bizalmatlanság, és a bizonytalanság a munka világában.

Fontosnak tartjuk, hogy legyen érdekegyeztetés, és aggasztónak tartjuk, hogy a kormány pont akkor üzen hadat az ÉT egyik oldalának, amikor átgondolatlan és ellentmondásos megszorító intézkedései e mostani, a munkavállalók által ellenségesnek tekintett lépés nélkül is súlyos feszültségekkel terhelik meg a szociális partnerek közötti együttműködést.

Nem világos számunkra az érdekegyeztetés szétziláltságának lehetőségét is vállaló makacs következetesség indoka egy csonka módosító javaslat keresztül-erőszakolásában. Az ÉT-tárgyalásokon a kormány képviselője a szakszervezeti támogatás elnyerése érdekében '96. januári hatálybalépést helyezett kilátásba. Ha a kormány számára elfogadható a módosítások jövő évi bevezetése, akkor miért akarja bármi áron átpréselni a javaslatot. Talán csak nem ígért valamit a kormány valakiknek, akikkel szemben a szavahihetőségére nagyobb súlyt helyez, mint teszi ezt a kérdésben közvetlenül érintett partnereivel? Ha így volna, hasznos lenne a tisztelt Házat is informálni a valódi indokokról.

Meglehet, persze szó sincs valamiféle titkos paktumról, csak kapkodásról és következetlenségről van szó csupán. Ehhez már hozzászoktunk, de nem kellene súlyosbítani a bajt. A március 12-ei intézkedések meghozatalának módja, a következményeket felmérő hatásvizsgálatok hiánya, maguk a megszorítások már éppen eléggé elbizonytalanították az embereket. Nem kellene még az esélyét is felszámolni annak, hogy egyezségre lehessen jutni az érdekképviseletekkel.

Örülök, hogy az esély lehetősége újra megnyílt, amely az utóbbi hetekben veszni látszott.

Egy törvény módosításakor alapvető kérdés, hogy a jogszabályban mit és mikor változtatnak meg a jogalkotók. A mit kérdésre válaszolva a törvényjavaslattal kapcsolatban kettős hiányérzetünk támadhat.

Ad 1. A javaslat általános indoklása szerint át kell tekinteni, hogy az egyes jogintézmények mennyiben felelnek meg a jogalkotó eredeti elképzeléseinek. Ha itt a törvénymódosítás célja valóban ez, akkor a végeredmény igencsak hiányos.

A normaszöveg áttekintése után az olvasónak az a benyomása, hogy a törvény-előkészítő kedvére szemezgetett a problémákból, egyeseket felvállalva, másokon viszont nagyvonalúan túllépve. Vitathatatlan erénye a javaslatnak, hogy egyes részletrendelkezések módosításával, például egyes terminológiai ellentmondások feloldásával lásd az 1. §-ban a dolgozó nők munkajogi védelmének teljesebbé tétele, a 28-30. §-ban az üzemi tanácsra vonatkozó szabályozás kiegészítése és ide lehet sorolni az 5., 20. §-t is törekszik a jogalkotás napi gondjait megoldani, ugyanakkor számos közismert, a munka világát terhelő problémát érintetlenül hagy, vagy félmegoldásokat alkalmaz.

Elég legyen ezzel kapcsolatban utalni például a felmondási tilalmak differenciálatlan szabályozására. Ugyanez a további 30 napos védelem jár az egynapos fogfájás és a féléves kórházi kezelés után.

A létszámleépítésekkel összefüggő speciális munkajogi rendelkezések hiányára, vagy a munkaidő egyfelől rugalmatlan, másfelől túlzottan is liberális, például a belföldi menetrend szerinti autóbuszközlekedés a 31. §-ban rendezésére.

Ad 2. A hiányérzet másik oka egy másik törvény, a közalkalmazotti törvény módosításának elmaradása. Pontosabban: nem igaz a törvényjavaslat címe, mert a módosítás mégis csak hozzányúl a Kjt.-hez, csak ez a kétszakaszos módosítás érdemben elhanyagolható a kormány által is régóta ismert problémákhoz képest.

A két nagy munkajogi törvényt a jogalkotás folyamatában szükségszerűen párhuzamosan kell kezelni, a kormány eljárása viszont egyoldalú, a munka törvénykönyvét felülvizsgálja, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt pedig nem. Mindez azért is meglepő, mert még a választások előtt az előző kormányzat előkészített egy kifejezetten jogtechnikai problémákat megoldó módosító csomagot, amely többségében olyan változtatásokat tartalmazott, például a fegyelmi felelősség szabályozásának garanciális szempontú módosítása, a szabadság szabályainak összhangba hozása a munka törvénykönyvével a közalkalmazottak javára, az áthelyezések könnyebbé tétele, a vezetői megbízások szabályainak pontosítása, a kollektív szerződés kötési lehetőségeinek szélesítése, amelyeket az akkor ellenzékben lévő, ma kormányzó MSZP is sűrűn szorgalmazott.

A kormány valószínűleg itt is elakadt az érdekegyeztetés útvesztőjében, és egyéb politikai okok miatt a jogi, szakmai módosításokat sem tudta keresztülvinni. Paradox helyzet, az érdekegyeztetés a kerékkötője, hogy az érintettek, a közalkalmazottak jogállását tisztázó, sok esetben előnyösebbé tevő rendelkezések, például a szabadságra gondolok törvényerőre léphessenek.

(22.00)

Azt fel se merem tételezni, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása tekintetében tudatos halogatás a kormányzati taktika, mert mindez szakmai baklövés lenne.

A "mikor?" kérdésével kapcsolatban a törvényjavaslat tárgyalási időpontjáról és aktualitásáról egy shakespeare-i mű jut eszünkbe: Sok hűhó semmiért. A törvényjavaslat szabályainak meghatározó hányadát ugyanis az üzemi tanács megválasztására vonatkozó és mandátumának stabilitását megcélzó szabályok teszik ki.

A törvény rendelkezése alapján a soron következő választásra 1995. május 19-e és 26-a között kerül majd sor. Miután a választási időpontját legalább nyolc héttel megelőzően meg kell indítani a jelöltállítást, kizárt, hogy az üzemitanács-választást és a helyzetét valóban jobbá tevő szabályokat a most három éve megválasztott tanácsok tekintetében meg tudjuk hozni és ezek érvényesülni tudnak. A kormány törvényjavaslatában mindezt deklarálja is, hiszen a törvénymódosítás szeptember 1-jén lépne hatályba. Ez a jogalkotási ötlet azért is elgondolkodtató, mert a kormány a tervezetét az ősz végén elkészítette, így valós esély lett volna arra, hogy a májusi üzemi tanácsi választásokra már elismerten a hatályosnál jobb szabályok szerint kerüljön majd sor. Ennyit az általános vitai részéhez.

Módosító indítványaink kapcsán a részletes vitában mindenképp szólni kívánok, és amennyiben az érdekegyeztető tanácsi megállapodás a törvényjavaslatot koncepcionálisan érinti, akkor esetleg az általános vitában még a lehetőség keretei között a Fidesz elképzeléseit ismertetni fogom a tisztelt Házzal. Köszönöm szépen. (Egy taps a bal oldalon.)