Dögei Imre (FKGP)

1995. május 2.

DÖGEI IMRE (FKGP): Mindenesetre köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgatom a hozzászólásokat, a kétperceseket, az előadást a hajdúszoboszlói képviselő úrtól, de mindenképpen elgondolkodtató, amit mondanak az elmúlt négy évre vonatkoztatva. Én régebben kezdeném a hibák felsorolását, hiszen talán az elmúlt negyven év az oka annak, hogy ez az ország e pillanatban ide jutott, ahol van. Lehettek hibák az elmúlt négy év alatt, de ennek a gyökerei mélyebbre nyúlnak vissza. Mindenképpen azon kellene elgondolkodni, hogy hogyan tovább.

Csak észrevételként próbálom elmondani azt, hogy amikor 1945-ben az ország a háborús veszteségből kilábalt rövid három év alatt, teljesen más hangulat volt ebben az országban, pedig rengeteg fizikai munkával csinálták meg, csodálatos, amit ez a magyar nép megcsinált. Most, amikor a technika vívmányai itt vannak a kezünkben, csak topogunk egy helyben. Béklyóba kötött lóval nem lehet mást, csak toporogni, és valahogy most úgy néz ki a gazdasági helyzet, hogy meg van béklyózva ez a csodálatos magyar nép, és sehova sem megy. Így szorítani intézkedésekkel, mint azt jelenleg a kormány csinálja, nem lehet. Engedni kellene az embereknek, lehetőséget kellene adni arra, hogy legalább a belső ellátást biztosítsuk magunknak. Nem lehet eltűrni azokat az intézkedéseket, hogy kilenc kiló búza legyen egy kiló kenyér ára, ebből indul ki az infláció.

Nagy örömmel hallottam, amikor a képviselő úr azt mondta: "Isten, haza, család". Valószínűleg istenes ember, biztos. Hajdúszoboszló megérdemelné ezen fiaitól, hogy elmenjenek a templomba is, de ha nem így van, akkor azzal válaszolok, hogy: "Isten nevét hiába fel ne vedd!", mert az valamikor visszaüt.