Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (MDF)

1995. május 2.

KÓNYÁNÉ DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a 21 törvényt módosító javaslat címe szerint a gazdasági stabilizációt kívánja szolgálni. Ellenzéki képviselőtársaim a javaslat egészéről és egyes részeivel kapcsolatban számos felszólalásban bizonyították, hogy ez nem így van. A javaslatot nevezték pánikcsomagnak, megalapozatlannak, károsnak és még sok mindennek. Én nem a javaslat egészével szeretnék foglalkozni, hanem annak hatodik részével, és a hatodik részből is csak a VI. fejezettel kapcsolatban mondom el a Magyar Demokrata Fórum véleményét.Ez a rész a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt kívánja módosítani. Azt elmondhatom, hogy ennek a résznek a tartalma sem felel meg a címnek. De úgy gondoljuk, hogy ez a fejezet nem a kapkodás, hanem egy tudatos megfontolás eredménye. Azt állítjuk és ezt be is fogom bizonyítani , hogy ez a rész a címmel ellentétben nem stabilizál, ez a rész a többi résszel ellentétben nem is rombol, mert ez a rész, tisztelt képviselőtársaim, épít. A baj csak azzal van, hogy mit épít. Mert ez a rész, tisztelt képviselőtársaim, az SZDSZ-MSZP kormány totális uralmát és ellenőrzését építi az emberek felett.

Nézzük meg, hogyan teszi mindezt. A javaslat 127. §-a beteszi a lakcímnyilvántartásról szóló törvénynek a törvény céljairól szóló 1. §-ába a közigazgatás hatékonyságát mint elérendő célt. Ez ellen önmagában természetesen nem emelnénk kifogást, ha egyéb helyekből nem az derülne ki, hogy itt nem elsősorban a közigazgatás hatékonyságának növeléséről, hanem mindenekelőtt az SZDSZ-MSZP kormány totális ellenőrzési lehetőségének megteremtéséről van szó.

A 132. és a 151. § megváltoztatja az alaptörvénynek és az alaptörvény alatt itt nem az alkotmányt értem, hanem a lakcímnyilvántartásról szóló törvényt azt a fontos alapelvét, hogy a civil közigazgatást kell erősíteni, és ezért az alaptörvény, vagyis a lakcímnyilvántartásról szóló törvény szerint a személyi igazolvány kiállítása 1996. január 1-jétől átkerülne önkormányzati hatáskörbe. E javaslat szándéka szerint a személyi igazolvány kiállítása örök időkig rendőrségi hatáskörben maradna. Ez az ötlet egyébként része a kormány önkormányzatokkal szemben indított támadássorozatának is. Része azoknak az intézkedéseknek, amelyek az éppen hogy kialakult önkormányzati rendszer elsorvasztására irányulnak.

A javaslat 133. §-a megteremti az eddig önállóan működő Országos Személyiadat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal megszüntetésének és más, a belügyminiszter felügyelete alatt működő adatnyilvántartó szervezettel való összevonásának a lehetőségét. Erről az indokolás talányosan annyit mond, hogy a belügyminiszter irányítása alatt működő informatikai szervezetek átalakítását a Belügyminisztérium 1995. évi feladatterve tartalmazza. Ezzel van összefüggésben is a tervezetben foglalt jogi megoldás ezt az indokolásból idéztem.

Nézzük meg, melyek azok az indokolásban informatikainak nevezett szervezetek, amelyeket érinthet az összevonás. Hát egyrészt a már említett lakcímnyilvántartó, a Belügyminisztérium Választási Irodája amely a választások lebonyolításához szükséges adatok felett rendelkezik és az Adatfeldolgozó Hivatal, ahova például az útlevélügyek, a személyi igazolványok, a gépjárművezetői engedélyek és a forgalmi engedélyek tartoznak. Ezek egyesítése már önmagában is túl sok adatot tartalmaz az emberekről, de az indokolás célul tűzi ki azt is, hogy a munkavállalói igazolvány is a belügyminiszter irányítási körébe tartozó közigazgatási információs rendszerhez tartozzon.

És ez, tisztelt képviselőtársaim, még nem a vége. Mert az alaptörvény 21. és 24. §-ai felsorolják az adatigénylésre jogosultak körét, mely körben benne van, és a javaslat elfogadása után benne lesz a szociális igazgatás szerveitől kezdve az ingatlan-nyilvántartás, a honvédelmi igazgatás, a bíróság, az ügyészség, a büntetés-végrehajtás, az állami és önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, a vámhivatal, a munkaügyi igazgatás szervei, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság, az Egészségbiztosítási Pénztár, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és még nagyon sok minden. Magyarul: benne van mindenki.

(18.00)

Ezek a szervek, amelyeket az előbb felsoroltam, meghatározott adatok igénylésére jogosult szervek. Akkor kérdezhetnénk, hogy mi a baj ezzel, hiszen ezek a szervek csak meghatározott feladatok ellátásához szükséges adatok igénylésére jogosultak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nagy a baj.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb mutattam ki, hogy a kormány szándéka egy, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló egységes, központi nyilvántartási rendszer, és ebből a rendszerből kérhetnek az adatigénylő szervek adatokat. A lakcímnyilvántartásról szóló törvénynek van egy rendelkezése, amely az információs önrendelkezési jog egyik biztosítéka. Ez kimondja, hogy a nyilvántartás szervei kötelesek adatszolgáltatási nyilvántartást vezetni, amelynek tartalmaznia kell az adatszolgáltatást tartalmazó iratok másodpéldányát. Így ugyanis ha ez van követni lehet, hogy kiről, milyen adatokat szolgáltattak ki. Ezt mondja a törvény 31. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének e) pontja.

Ezt a garanciális szabályt a javaslat 151. §-ának e) pontja egy laza csuklómozdulattal hatályon kívül helyezi, majd csinál helyette valami mást, amely miatt ez a rendelkezés már valóban felesleges jogállami kolonc a totális ellenőrzést akaró SZDSZ-MSZP kormány nyakában. Amire pedig az előbb hivatkoztam, a javaslat 148. §-a, amely lehetővé teszi a központi nyilvántartás szerveinek és az összes adatigénylő adatkezeléseinek az összekapcsolását.

Az, hogy a szövegben az összekapcsolás célhoz kötöttségére vonatkozóan van valami suta utalás, az nem jelent semmit. Ugyanis tessenek megnézni a törvényjavaslatot: ellenőrzési lehetőség nincs, garanciális szabály nincs de lesz helyette egy mindenütt jelen lévő, mindent tudó hivatal az egyik oldalon és tökéletesen kiszolgáltatott emberek a másik oldalon. Ha ez a törvény hatályba lép, akkor megnyílik a lehetőség arra, hogy a nagybetűs "Hivatal" mindenkiről mindent tudjon, kialakítson egy teljes személyiségképet, egy kézben összpontosuljon név, lakcím, rokoni kapcsolatok, vagyoni helyzet, foglalkozás, munkahely, kórházi kezelés, betegség és mindez az egész családról.

Ebből az egész halmazból csak egy dolgot emelnék ki: ha a hivatal megtudhatja például a betegségeket és megtudhatja az anyagi helyzetet, akkor az ember zsarolható és kiszolgáltatott. Megjelenhet például valaki, aki bizonyos szolgálatok fejében felajánlja mondjuk egy szanatóriumi kezelés költségeinek a viselését. Ha úgy tetszik és most nagyon durva dolgot fogok mondani , felállítható a közutálatnak örvendő spiclirendszer. Ez a javaslat ezt a lehetőséget igenis megteremti.

Ez az oka annak, hogy a felszólalás elején azt mondtam, ez a javaslat az SZDSZ-MSZP kormány totális uralmát és ellenőrzését építi ki. Ennek a javaslatnak az előterjesztése után az SZDSZ hitelesen már soha többé nem állíthatja magáról azt, hogy liberális párt, mert az SZDSZ-es belügyminiszter egy olyan javaslatot készíttetett el, amely megteremti a lehetőségét az emberek teljes kiszolgáltatottságának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az Országgyűlés ezt a javaslatot így, ahogy van, elfogadja, akkor az MDF kérni fogja a köztársaság elnökét, hogy éljen az alkotmány 26. § (4) bekezdésében biztosított jogával, és aláírás előtt véleményezésre küldje meg az Alkotmánybíróságnak ezt a javaslatot. Ha pedig ezt nem teszi, akkor a kihirdetés után az MDF fordul majd az Alkotmánybírósághoz és kéri: állapítsa meg, hogy ez az alkotmány 59. §-ába ütközik, mert sérti a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) számú határozatának ismeretében egészen biztos vagyok abban, hogy az Alkotmánybíróság ennek a javaslatnak illetve akkor majd a törvénynek az alkotmányellenességét meg is fogja állapítani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)