Götzinger István (MSZP)
DR. GÖTZINGER ISTVÁN, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális és egészségügyi bizottság is megtárgyalta a pótköltségvetést, valamint az Állami Számvevőszék erről szóló véleményét.
(10.30)
Kilenc igen szavazattal, 2 ellenszavazattal és 5 tartózkodással az általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság vitájából két kérdést szeretnék kiemelni. Az első a tb-alapok és a költségvetés kapcsolatáról, a második a Népjóléti Minisztérium egyes előirányzatairól szól.
Többen megfogalmazták fenntartásaikat amiatt, hogy a költségvetés és a tb-alapok közötti kapcsolat meglehetősen rendezetlen. Ez volt a helyzet már az eredeti '95-ös költségvetés tárgyalásánál is, amit nem együtt tárgyaltunk a tb-alapok költségvetésével. A később benyújtott tb-költségvetést a kormány visszavonta, és a költségvetést most újra a tb-költségvetések nélkül tárgyaljuk. Ráadásul két tb-költségvetésről leszünk kénytelenek tárgyalni: a kormányéról és az önkormányzatokéról.
A bizottságban megfogalmazott vélemény, hogy a kormány és az önkormányzatok kellene hogy lefolytassák a költségvetési egyeztetést, és lehetőleg ne a parlamentre hárítsák az egyetértés hiánya miatti döntési kényszert. Fenntartás fogadta a tb-alapok hiányának rendezésére irányuló javaslatot is.
A pótköltségvetés 15. §-a szerint a '92-es és '93-as hiányok rendezésére az önkormányzatok a ki nem bocsátott államkötvények helyett egy évnél rövidebb lejáratú értékpapírokat is kibocsáthatnak. Ezzel kapcsolatban megnyugtató válaszok nélkül maradtak a kérdések, hogy milyen esély van az állami garancia nélküli értékpapírok piaci értékesítésére. Ha a tb-értékpapírokat el lehet adni, ennek nem ugyanaz a hitelszűkítő hatása, mint az államkötvények kibocsátásának? Tehát szűkíti a vállalkozói szféra hitellehetőségeit.
A tb-alapok hiánya a '94. évi hiánnyal együtt az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselőinek véleménye szerint 100 milliárd körüli összeg. Nem a kintlévőségekről van szó. A pótköltségvetésről szóló törvényjavaslat szerint a Népjóléti Minisztérium előirányzatai összesen több mint 20 milliárd forinttal csökkennek. Az egészségügyet érintő megszorítások már a '95-ös költségvetésben is jelentősek voltak. Most különösen nagy a különböző műszerprogramokra biztosított előirányzatok csökkenése, összességében közel 70 százalékos az elvonás. Ez a meghirdetett pályázatok alapjait érinti, ezért igen kétséges az ebből származó problémák kezelhetősége.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy megválaszolatlan kérdésként merült fel az Érdekegyeztető Tanácsban esetleg megszülető és a pótköltségvetést is érintő megállapodás megjelenítése a törvényjavaslatban. Sajnos, félő, hogy ma már ez a kérdés nem időszerű. Köszönöm a szót. (Taps a bal oldalon.)