Juhász Pál (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Természetesen a foglalkoztatási bizottság képviselőinek nagyobbik csoportja szintén általános vitára alkalmasnak találta a pótköltségvetési tervezetet. Hozzá kell tennem, a kisebbséghez tartozó képviselők is egyetértettek azzal, hogy célszerű ez a pótköltségvetés. Nézeteltérés azon belül alakult ki, hogy a pótköltségvetés benyújtását vajon az első negyedéves hiány nagysága indokolja-e inkább ahogy az ellenzéki képviselők vélik , avagy az indokolja inkább, hogy a konszolidációs program egy kisebb költségvetési hiányt célzott meg idénre, mint ami eddig volt. A foglalkoztatási bizottság képviselőit áthatja az örökös szorongás az ország rossz foglalkoztatási helyzete miatt, amit nyilván kicsit még nehezebbé tesz ez a konszolidációs csomag. Erre a szorongásra valami enyhe oldószer, ha három milliárddal nő a Foglalkoztatási Alap a pótköltségvetésben.
A kialakult vita elsősorban arra vonatkozott, hogy mennyire lehet komolyan venni ezt a pótköltségvetést és mennyi a bizonytalanság benne. Azzal mi is egyetérthetünk, amit a számvevőszék mondott, hogy sajnos, elég nagy bizonytalanság van a privatizációban, de látni kell, hogy a pótköltségvetés másik két részében is van bizonytalanság. Igaz, itt nem tudni, hogy melyik irányba lesz az eltérés. Egyik része egyensúlyi szempontból a kisebbik, jelentéktelenebb része , ami a szociális és egészségügyi csomagban van érintve. Hogy itt a tervezett intézkedések pontosan hány százalékot "lőnek" be, az utólag fog kiderülni. A nagyobb bizonytalanság pedig a forgalommal kapcsolatos bevételek a vám, fogyasztási adók és hasonlók terén van. Itt azt kell mondani, még az sem biztos, hogy az a jó, ha a bevételi előirányzatok túlteljesülnek, lehet, hogy jobb, ha nem attól függ, hogy ez milyen szerkezetben lesz. Mindenesetre látszik, hogy a forgalmi oldalon lévő bizonytalanság nagyságrendileg eltér a takarékossági oldalon megjósolható bizonytalanságtól. Igaziból ott nem is érdemes túl "szőrösen" venni a határvonalakat.
A bizottságban vita alakult ki arról, helyes-e, ha az általános spórolás úgy demonstrálódik, hogy a pártok költségvetésétől is elvisz a költségvetési tervezet. Az volt a döntő többség véleménye, hogy minden további, akár kicsi faragás is jelentős zavart hozhat létre, tekintve, hogy a pártok zömének nagyon kicsi az apparátusa. Különösen igaz ez a tavalyi év után, amikor a választási kampány és a támogatások reálértékének csökkenése egyébként is kimerítette a pártokat, tehát így néhány pártnál működési képtelenséget is okozhat a csökkentés.
Felmerült, hogy nem lehetne-e a sokkal nagyobb forgalmú parlamenttől lefaragni azt a pénzt. Igaz, hogy ennek kapcsán is voltak ellenvélemények nyilvánvalóan a költségvetés ezt a parlament nélkül olyan nagyon nem kezdeményezheti. Volt olyan meggondolás, hogy a parlament egyéb, összesen több mint 4 milliárdos kiadásaiból azért nem célszerű lefaragni, mert a privatizáció miatt, lám, újabb bizottságra is szükség lesz. De volt olyan vélemény is, hogy a parlament nagy létszámú bizottságainak csökkentése és más egyéb ezt a 150 milliót összeszedhetővé tenné, és akkor a pártokat nem kéne bántani.
Köszönöm szépen, nagyjából ezek a vélemények hangzottak el. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)