Keller László (MSZP)

1995. május 2.

KELLER LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az elmúlt év utolsó hónapjaiban sokszor elhangzott a Ház falain belül és kívül, hogy nem volt indokolt és szükségszerű az új kormány által benyújtott pótköltségvetés, tulajdonképpen feleslegesen töltöttük az időnket annak megtárgyalásával.Akkor a kormánypártok többek között azzal érveltek, hogy a gazdasági folyamatok olyan mértékben tértek el a '94-es költségvetésben visszatükröztetettől, hogy a kormánynak nincs más választása, hiszen az államháztartási törvény előírásai kötik a kezét, valamint a költségvetésben megfogalmazott korrekciókkal elejét veheti a kedvezőtlen folyamatok felerősödésének. A korábban kormányzó, most ellenzéki pártok, akkor nyilván a pótköltségvetésben felismerték az általuk folytatott gazdaságpolitika kritikáját, ezért annak még a napirendre tűzését is ellenezték.

A most benyújtott pótköltségvetés ellenzéki fogadtatása más természetű. Az idei pótköltségvetés ma már úgy jelenik meg, mint szakszerű előrelátásuk korai beteljesülése. És talán emiatt sem kerülhető meg a kérdés megválaszolása: vajon a '95-ös költségvetés nem hordozta-e eleve objektíve magában a módosítás közeli szükségszerűségét?

Amikor megkíséreljük a válaszadást, úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a valós gazdasági folyamatokból indulunk ki. Az ez évi költségvetést a kormány október hónapban nem sokkal a pótköltségvetés elfogadása után készítette el és tárta az Országgyűlés elé. Ekkor két dolgot nem lehetett világosan látni: milyen lesz az augusztusban végrehajtott jelentősebb forintleértékelés hatása, és a pótköltségvetés szándéka érvényesül-e az év hátralévő részében? Mivel a költségvetés két hónapig volt a Ház előtt, a tárgyalás előrehaladtával egyre világosabbá vált számunkra, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések ellenére az elfogadott költségvetés komoly ellentmondásokat hordoz magában. Persze erről a teljes bizonyosságot az utolsó hónapok gazdasági folyamatokat jellemző számainak és az ez év eleji folyamatok irányának ismeretében szerezhettünk.

Az 1995. évi gazdaságpolitikai célkitűzés a fogyasztói árak 20-22 százalékos növekedését, 2 és fél milliárd dolláros folyó fizetési-mérleg hiányt, 283 milliárd forint költségvetési hiányt irányzott elő. Az előrejelzések alapján a költségvetés készítésének idején joggal volt feltételezhető, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya lényegesen alatta marad a később aztán realizálódott 3,9 milliárd dollárnak. Ha a fizetési hiány finanszírozási módját nézzük, akkor láthatjuk, hogy sokrétűbbé, a korábbiakhoz képest nyitottabbá vált a forráshoz jutás, amit figyelemmel az információs rendszer fogyatékosságaira is az állam lassabban érzékelt. Amikor ez mégis bekövetkezett, már nem voltak adottak a gyors reagálás feltételei. Ehhez járult, hogy ezzel párhuzamosan a követett árfolyamrendszer mellett a monetáris politika önmagában nem lehetett képes az egyensúlymegbomlás helyreállítására.

Értékelve az elmúlt hónapok eseményeit, egyre inkább láthatóvá vált, hogy az államháztartás hiányának finanszírozási igénye nem mérséklődött. Egyre világosabbá vált, hogy beavatkozás nélkül a folyamat kedvezőtlen gazdasági hatást eredményezne.

A pótköltségvetésről szóló ez évi törvényjavaslat benyújtása tehát két ok miatt vált szükségessé. Egyrészt a kormány március 12-én döntött a gazdaságot stabilizáló intézkedésekről, és ennek költségvetési kihatásait a költségvetésben is szükséges érvényesíteni. Másrészt nem nélkülözhető a kedvezőtlen gazdasági folyamatok következtében időszerűvé váló új cselekvési irányok megvalósításának költségvetésen keresztüli kikényszerítése.

A fentiekből következik, hogy a pótköltségvetés nem önálló mű, hanem egy átgondolt rendszer része. Ebből is következik, hogy a gazdaságpolitikai fejezetet a gazdasági stabilizációt szolgáló kormányintézkedések, törvénymódosítások okairól, céljairól és makrogazdasági hatásairól készített tájékoztató tartalmazza világosan. Ennek megfelelően a pótköltségvetés megítélésünk szerint hűen mutatja a stabilizációs törvénycsomag, a pótköltségvetési intézkedések és az egyéb intézkedések hatását is. Ha ezekre figyelemmel alakítjuk ki álláspontunkat a pótköltségvetés szükségességéről, akkor világosan látható, hogy nem a költségvetés összeomlásáról van szó, ahogyan azt a formálódó Polgári Szövetség fiatal vezére korábban hangoztatta, hanem olyan intézkedések megjelenítéséről, amelyek egyidejűleg segítik elő a megbomlott egyensúlyi viszonyok helyreállítását és a gazdasági szerkezet érdemi javítását.

Tisztelt Ház! Az 1995. évi pótköltségvetés napirendre tűzése kapcsán igazából tehát nem az a fő kérdés, szükség volt-e a pótköltségvetésre. Véleményünk szerint ettől a pótköltségvetéstől két dolgot lehet számon kérni. Egyrészt, hogy megfelel-e a beterjesztett pótköltségvetés a stabilizációs csomag költségvetést érintő hatásai pontos megjelenítése követelményeinek, másrészt, hogy az egyensúlyjavítás költségvetési eszköztárából mit hívott elő javaslatában a kormány, és hogy ezek a segédeszközök mennyire szolgálják a pillanatnyilag megoldandó feladatok teljesítését, a megfogalmazott célok elérését; kellő hatékonyságúak-e, s persze az sem közömbös, hogy egy hosszabb távú folyamatba illeszthetők-e.

A kialakult helyzetről és az odavezető útról bővebben azért nem kívánok szólni, mert a stabilizációs csomag tárgyalásánál frakciótársaim ezt megtették vagy a későbbiek során megteszik.

Egy számra hivatkozást azért engedjenek meg! A központi költségvetés első negyedéves hiánya 146,4 milliárd forint volt. Ez az éves előirányzat 51,8 százaléka. Az egyensúlyromlás két dologra vezethető vissza: a jelentős bevétel-elmaradásra és az adósságszolgálati terhek növekedésére.

A bevétel-elmaradásban döntő szerepe van a privatizációs bevételek hiányának is, míg a belföldi adósságon belül szembetűnő az 1993-ban bankkonszolidációs célokra kibocsátott államkötvények után kifizetett kamatmértéknek. Ezt figyelmébe szeretném ajánlani az előző vezérszónoknak is.

A már végrehajtott kormányintézkedésekkel, a stabilizációs csomagban, a pótköltségvetésben megfogalmazott intézkedésekkel, valamint a tb-alapok hamarosan a tisztelt Ház elé kerülő költségvetésével reményeink szerint megakadályozható eladósodásunk növekedése, megőrizhető hitelképességünk és fékezhető az infláció gyorsulása.

Persze joggal merül fel a kérdés: mindez nem érhető-e el kizárólag a bevételek növelése révén, hiszen mind az árfolyam-korrekció, mind a vámpótlék vagy a gépkocsik fogyasztási adójának emelése, a feketegazdaság legális csatornákba terelése kedvezően befolyásolják azt.

(11.40)

Nem, sajnos a hiány kezelhető mértékre szorítása nem érhető el a kiadások szűkítése nélkül. A kiadásmérséklésnek azonban nem egy egyszerű hiányjavuláshoz kell hozzájárulnia, hanem olyan irányba kell hatnia, hogy a formálódó államháztartási reformot a mostani intézkedések lehetőség szerint megalapozzák. De mit is értünk államháztartási reformon? Ennek rövid megválaszolása elkerülhetetlen ahhoz, hogy eldönthessük, jelenlegi cselekvési irányunk egybevág-e ezzel. Nos, ez nem jelent mást, mint az állami feladatvállalás jelentős mérséklését, annak ésszerűsítését. Az állami kiadások reálértékben nagy mértékű csökkentésével és belső átrendezésével jelentős források szabadíthatók fel a vállalkozói szféra fejlődéséhez.

Megítélésünk szerint a reform nem hagyhatja érintetlenül sem a jóléti, sem az államfenntartási kiadásokat. Az intézményrendszer átalakítása és az ésszerű gazdálkodás révén felszabaduló tartalékok változatlan finanszírozási színvonal mellett is növelhetik a különböző humánszolgáltatások teljesítményértékét. Nem halasztható az állami kiadások egy részének átterhelése a szolgáltatásokat igénybe vevőkre, és ezzel párhuzamosan a feladatok átterelése a magántulajdonú és nonprofit szervezetekbe.

Természetesen ugyanakkor a megnövekedett kiadásokat a nyugdíjasok és más rászorultak körében majd szükséges ellentételezni. Az államháztartási reform során mérsékelni kell az összes államháztartási kiadáson belül az államfenntartási kiadások arányát úgy, hogy az állam kisebb intézményi körrel, de hatékonyabban láthassa el feladatát. És végül az államháztartás pénzügyi rendszerének reformjával a közpénzekkel történő gazdálkodás áttekinthetőbb, ellenőrizhetőbb rendszerét kell létrehozni. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a pótköltségvetésben megjelenített intézkedések igenis tekinthetők az államháztartási reform irányában megtett kezdő lépéseknek.

A pótköltségvetés az 1995. évi előirányzat bevételi oldalát érdemben két ponton érinti: a gazdálkodó szervezetek többletbefizetései és a fogyasztáshoz kapcsolt adónövekedés jelenti a bevételi oldal 157 milliárdos növekedésének döntő részét. Ezzel tulajdonképpen a gazdálkodók befizetéseinek bevételen belüli aránya visszaáll a korábbi évek szintjére. Itt jegyzem meg, hogy a bevételi többletet az Állami Számvevőszék megalapozottnak ítélte meg.

A kiadási oldalon a társadalombiztosítás közreműködésével folyósított ellátások és a központi költségvetési szervek támogatási szintje mérséklődik. Ugyanakkor az önkormányzatok támogatása, valamint a Foglalkoztatási Alap támogatása és az adósságszolgálati terhek közül az előző kettő kisebb, míg az utóbbi jelentős mértékben növekszik. Mindezek együttes hatására a pótköltségvetés kiadási oldala közel 31 milliárd forinttal nő. Végeredményben tehát a központi költségvetés hiánya 127 milliárd forinttal mérséklődik.

Három kiemelt kérdéskörrel külön is kívánok foglalkozni. Nevezetesen a feketegazdasággal, az adósságszolgálat kamattérítési és finanszírozási kérdéseivel, valamint a pótköltségvetéssel nem módosított privatizációs bevételekkel.

Minden, a kormányétól bizonyos pontokon eltérő intézkedési elképzelés MSZOSZ, SZEF, KKDSZ, Levegő Munkacsoport nagyobb bevételi többletet remél a feketegazdaság visszaszorításától. A pótköltségvetés e tekintetben óvatos. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a jelenlegi helyzetben teljes mértékben érthető. Nem vitatva azt, hogy e területen végre cselekedni kell, és az erre irányuló politikai szándék teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor azt is látni kell, hogy ehhez a büntetőjog, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, az APEH mint eszköz önmagában nem elégséges, és főleg nem az eddigi módon. Felül kell vizsgálni az eddigi jogszabályokat. A gazdálkodás folyamatába olyan szabályozókat kell beépíteni, amelyek akadályt jelentenek az állam és más gazdálkodók megkárosításával szemben, amelyek nem teszik lehetővé a formális jogalkalmazást. Nem nélkülözhető az állami és más gazdálkodó szervek belső ellenőrző rendszerének kialakítása sem.

Tehát ha mindezek időigényét figyelembe vesszük, és azt, hogy a feketegazdaság elleni küzdelemnek nincs előzménye, akkor érthetővé válik, hogy miért nem számol a pótköltségvetés 16 milliárd forintnál nagyobb bevétellel, amely a feketegazdaság visszaszorításából, a tartozásbeszedés szigorításából származik.

Az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadási előirányzat a még érvényben lévő költségvetésben 454 milliárd forint, de a pótköltségvetés már 500 milliárd forintot meghaladó fizetési kötelezettséggel számol. Ez az érték több mint háromszorosa az 1993. évi adósságszolgálati kamattérítési kötelezettségnek, és kilencszerese az 1990. évinek. És e változások a következő években jelentősen meghatározzák a költségvetés kiadásait, a gazdaságpolitika mozgásterét. A kiadások jelentős része kamatokból, kisebb része törlesztési kötelezettségekből tevődik össze. A kamatkiadásokon belül jelentős az egyéb, nem hiányt finanszírozó kötvények kamatterhe, így a lakás célú hitelek kamattámogatása, valamint az 1993-ban végrehajtott bankkonszolidáció érdekében kibocsátott piaci kamatozású kötvények kamataival összefüggő kiadás. Ez utóbbi a kamatkiadás közel harmadát teszi ki.

Amikor ebből az adósságszolgálati kamattérítési kötelezettségi csapdából való kitörési pontokat keressük, egyetlen felelősen gondolkodó politikus sem tekinthet el annak megváltozott összetételétől. Addig, míg 1990-ben az egyharmad-akkora bruttó belföldi adósság mellett az éves hiány finanszírozása döntően hitel igénybevételével történt, addig a mai napra a hiány fedezésében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a költségvetés tőkepiaci finanszírozása. Ez azt eredményezte, hogy az adósságállományon belül a kötvények és a kincstárjegyek aránya jelentősen emelkedett, és ez a szerkezeti változás a következő évek költségvetésének kiadási oldalát a kamatterheken és a törlesztési kötelezettségen keresztül jelentősen befolyásolja. További kedvezőtlen folyamat, hogy a hosszabb lejáratú kötvények rovására az inflációs várakozások miatt a kereslet a kincstárjegyek, a rövid lejáratú értékpapírok felé tolódik.

Az adósságállományon belül egy másik típusú változás is tapasztalható: megnőtt az egyéb állami kötelezettségek finanszírozása miatti eladósodás. Ebben a legjelentősebb szerepet az adós, hitelkonszolidáció, bankkonszolidáció működtetéséhez szükséges kötvénykibocsátás játszotta.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a központi költségvetés bruttó belföldi adósságállományának elemzése során az államháztartás többi alrendszerénél jelentkező adósságelemeket sem, úgy mint az önkormányzatok, elkülönített alapok, tb-alapok és tartósan állami tulajdonban lévő gazdálkodók tartozásait.

Mindezekről azért szóltam részletesebben, mert szükségét láttam az adósságszolgálatból fakadó terhek nagyságának megvilágítását. Ezzel szeretném ráirányítani a figyelmet a kormány gazdasági növekedést elősegítő, átgondolt lépéseinek fontosságára mert a pótköltségvetés ezt tükrözi, bár, úgy tűnik, sokan tudatosan nem akarják érzékelni és hangsúlyozni , végül ajánlani azok számára, akiknek végig kell gondolni azt a következményt, amely abból fakadna, ha figyelmen kívül hagynánk az adósságszolgálati terheket, és beteljesülne a jelentősebb fedezetlen állami szerepvállalás sürgetése a gazdasági növekedés forrásteremtésében.

Általunk sem vitatott, hogy a pótköltségvetés legbizonytalanabb bevételi előirányzatai a privatizációs bevételek. A privatizációs törvény jelentős késedelme miatt a privatizáció ugyan lelassult, de az érdemi előkészítés folyamatos, így joggal remélhetjük, hogy a törvény napokon belüli elfogadását követően az idei értékesítési tervek megvalósulhatnak. Természetesen az sem lehet közömbös, hogy az év hátra lévő részében ez mikor következik be, ugyanis azzal számolni kell, hogy a bevételelmaradás további kamatteher-növekedést vált ki. Tehát kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a privatizáció további menetének, és reméljük, hogy ennek felgyorsítása révén sikerül kellő időt nyernünk.

(11.50)

Figyelemre méltó intézkedésnek tartjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek a költségvetés finanszírozásának súlyosságát, gondjait enyhítik, mint például a társadalombiztosítás finanszírozásának új elve főleg ha ez kiegészülne egy hatékonyabb ellenőrzéssel , az önkormányzatok hitelfelvételének új keretei, az elkülönített állami pénzalapok egységes számlavezetésének szabályozása.

Itt kell megjegyeznünk, hogy az önkormányzatok és az elkülönített alapok nettó pozíciója az elmúlt három hónapban közel 20 milliárd forinttal romlott. Teljes mértékben egyetértünk a központi költségvetés kezességvállalásának új szabályozásával, valamint a Kisvállalkozói Garanciaalap forrás-felülvizsgálatával.

Tudjuk, hogy nem tartozik a népszerű intézkedési körbe a központi igazgatási létszám átlagosan 15 százalékos csökkentése. A pótköltségvetés megteremti az ehhez szükséges forrást, kétmilliárd forint értékben. Álláspontunk az, hogy a költségvetési szervek körére meghozott általános kiadáscsökkentés nem jelenti azok leépülését, ellehetetlenülését. Kívánatos lenne, ha ez ösztönözné a feladatok teljes újragondolását, és elősegítené az intézményi szerkezet feladathoz igazítását.

Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé azt, hogy a pótköltségvetés által felölelt összes intézkedést és annak pénzügyi hatását teljes körűen bemutassam. A most következő vita majd lehetőséget fog teremteni erre.

Nyilvánvaló, hogy a pótköltségvetés hasonlóan a stabilizációs programcsomaghoz nem vált ki osztatlan elismerést sem a kormánypártok, sem az ellenzék körében. Mint vezérszónok, arra sem vállalkozhatom, hogy már a vita kezdetén előre jelezzem a szocialista frakció várható álláspontját, de remélem, hogy a konzisztenciát nem felborító módosító indítványokkal a frakció nagy többsége számára egy elfogadható költségvetés kerülhet a lehető legrövidebb időn belül megszavazásra. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)