Torgyán József (FKGP)

1995. május 2.

DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a pótköltségvetés előterjesztésével összefüggő kifogásainkat mindenekelőtt azzal kapcsolatban terjesszem elő, hogy egyáltalán elő lehetett volna-e előterjeszteni a pótköltségvetést akként, ahogy azt a pénzügyminiszter úr tette, nevezetesen egy még el nem fogadott törvény rendelkezéseire való utalással.Gaál Gyula képviselőtársunk hivatkozott arra, hogy senki nem volt a bizottságokban, aki az előterjesztés jogszerűségét vitatta volna. Nos, a Független Kisgazdapárt ezt megteszi, ugyanis súlyos visszaélés a többségi joggal, hogyha egy törvényt úgy terjesztenek elő, mint ahogy ez a pótköltségvetésnél is történt. Hadd idézzem:

"Az Országgyűlés a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi pont-pont-pont-pont miután ez a törvény nincs meg törvényből fakadó következményeket áttekintve a következő törvényt alkotja." Igen ám, csak ez a törvény még nem hozatott meg és jogállami körülmények között minden további nélkül előfordulhatna, hogy a törvény nem úgy fog megszületni, ahogy azt a beterjesztő elképzeli. Tehát ennek következtében még nem lehet tudni, hogy milyen törvény rendelkezéseire való utalással kívánták a pótköltségvetést beterjeszteni.

Ez volna az első formai kifogásunk, és legyen szabad itt rögtön megemlítenem, hogy megítélésünk szerint rossz a pótköltségvetés címe is, hiszen azt az előterjesztő akként terjesztette be, hogy "A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetése." Ez azonban szerintünk a kormánynak rendkívül komoly fejtörést fog okozni, hiszen az Állami Számvevőszék is helyesen hivatkozott arra, hogy 1992-ben még októberben terjesztettek be pótköltségvetést, '93-ban már júniusban, '94-ben szeptemberben, '95-ben pedig áprilisban: a költségvetés épp hogy beterjesztésre került, két-három hónap múlva már a pótköltségvetés is beterjesztésre került.

Márpedig, ismervén a pótköltségvetés hibáit így például a privatizációs bevételekre való alaptalan hivatkozásait , biztonsággal prognosztizálhatjuk, hogy újabb pótköltségvetés benyújtásának szükségessége rövid idő múlva fel fog merülni. Így tehát eleve gondot fog okozni a törvényjavaslat címe.

Konkrétan rátérve a kifogásainkra, engedjék meg, hogy mindenekelőtt a lakossági befizetések és a gazdasági teljesítmény viszonyának összefüggéseivel kezdjem. A közvetlen befizetéseket a cégautók megadóztatásával kapcsolatban másfél milliárd forinttal, a feketegazdasággal kapcsolatban ellentétben az előttem szóló Keller László képviselőtársam megállapításával összesen kétmilliárd forint többlettel vélem felfedezni a pótköltségvetésben. Miután a feketegazdaság elleni küzdelem a kormányzati oldalról az utóbbi időben számos alkalommal mintegy központi feladatként jelenítődött meg, úgy gondolom, hogy ez a feketegazdaság '95. évre a kormány által prognosztizált 30 milliárd forintos bevételéhez viszonyítva rendkívül csekély, elenyészően csekély. Tehát itt több hivatkozás történik a feketegazdaság elleni küzdelemre, mint amit ténylegesen tesz a kormány. Ez világosan utal erre, hiszen ezek megcáfolhatatlan adatok.

Ami a lakossági befizetések közvetett részét illeti, az a jelentősebb, hiszen az előbbiek a cégautók megadóztatása, a feketegazdaság és a vámpótlék lakosságtól befolyó része igen kis tételek: másfél milliárd, kétmilliárd, egymilliárd. A közvetett befizetések teszik ki ezeknek a tételeknek a döntő részét.

A lakosság ezeket a kivetéseket itt elsősorban az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kapcsán fizeti meg; a közvetett befizetések összesen 107 milliárd forintra rúgnak. Ha megvizsgáljuk ezeknek a közvetlen összefüggéseit, hogy miből kerülnek majd bevételre, láthatjuk, hogy vámpótlékból, árkorrekcióból, a háztartási tüzelőolaj utalványrendszerének megváltoztatásából fakadnak. Igen ám, de így a lakosság összterhei a Független Kisgazdapárt számításai szerint a készpénzkiadásokat tekintve 1995-ben 112 milliárd forintos növekedést jelentenek.

A gazdaság teljesítményét megvizsgálva ehhez a lakossági többletbefizetéshez viszonyítva megdöbbentő adathoz jutunk, nevezetesen: az változatlan. Tehát az új érték termelése marad a régi, az eddigi szinten: 55 milliárd forinton, ami olyan csekély, ami önmagában a gazdasági bajok egyik gyökerére utal.

(12.00)

Van ugyan ebben a pótköltségvetésben egy biztatónak tekinthető jel is, nevezetesen, hogy 20,5 milliárd forintos növekedéssel számol. Ez azonban nem más, mint önámítás és a kívülálló felületes szemlélő becsapása, mert ebből a 20,5 milliárd forintos növekedésből 16 milliárd esik a távközlési vállalatok koncessziós bevételeire, 4 milliárd forintot az APEH tevékenységének szigorításából remélnek behajtani, 500 millió forintot pedig az adók növeléséből. Tehát nem termelésből fakadó bevételek ezek, hanem az állam adóbehajtó tevékenységéből, illetőleg az állami vagyon elkótyavetyéléséből fakadó bevételek.

Ha a gazdaság teljesítményét megnézzük, látható, hogy a bevételek 5,6 százalékát adja csupán, ugyanakkor 71 százalékát a lakosság közvetlen és közvetett befizetései adják. Ez egy elképesztően magas arány. Itt rögtön rámutatnék arra, hogy a Független Kisgazdapárt a különböző költségvetési, pótköltségvetési viták során számos alkalommal kifejtette azt a véleményét, hogy ez az arány egészségesen úgy képzelhető el, hogy a lakossági befizetések 25-30 százalékot tesznek ki, a gazdasági bevételek értékét pedig legalább 60-65 százalékra kellene növelni, hogy egy egészségesebb gazdaságszerkezet alakulhasson ki.

A lakosság terheinek növekedése a szociális és lakossági juttatások szűkülésén keresztül is lemérhető. Ha a családi pótlékot és a várandósági támogatások csökkentését vizsgáljuk, láthatjuk, hogy itt 10 milliárd forinttal rövidítik meg a lakosságot. Az egyéb juttatások és térítések csökkentésénél 4,55 milliárd forinttal csökkentik a lakosság lehetőségeit, a lakástámogatásnál 4 milliárd forinttal, összesen 18,85 milliárd forinttal. Ha a teljes spektrumát nézzük, az a lakosság terheinek 131 milliárd forintos növekedését hozza. Ez a '95. évi növekedést számítva azt jelenti, hogy minden átlagjövedelmű dolgozó bruttó jövedelme 20-23 százalékkal csökken. Ez egy elképesztő terhet jelent a lakosság számára.

Úgy gondolom, ha ezeket a csökkenéseket összevetjük a Magyar Köztársaság alkotmányának 70/B §-a (3) bekezdésével amely kimondja, hogy minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének , akkor rögtön láthatjuk, hogy ezek az intézkedések ellentétben állnak az alkotmány előírásaival. Arról már nem is beszélek, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya további olyan előírásokat tartalmaz a 70. § e) pontjában, amelyek további jogokat fogalmaznak meg, de ezek mind eltűnnek e rendkívül erőteljes, központi szociális támogatások megvonásának valóságában.

Ami a központi költségvetési szervek támogatásának csökkentését illeti, megdöbbentően kis összegeket látunk, összesen 8,1 milliárd forintot. Ez mindösszesen 3 és fél százaléka a mostani tételeknek. Ha pedig a minisztériumoknál és országos hatáskörű szervezeteknél bekövetkező 10,5 milliárd forintos csökkenést vesszük alapul, akkor se örüljön ennek senki, mert ha tételesen megnézzük, láthatjuk, hogy ez döntő részben a kutatóintézetekben, a könyvtárakban, múzeumokban, művelődési és oktatási intézményekben jelentkezik, emellett jórészt leépítés formájában kerül megvalósításra, tehát növeli a munkanélküliséget, a munkanélküli-segélyek kifizetésénél többletkiadásként jelentkezik és a munkanélküliség növelésével a belső piacot csökkenti. Egyáltalán nem lettek elvégezve számítások arra vonatkozóan, hogy ezek milyen kihatással járnak.

Többen szóltak az adósságszolgálatról, de maga a pótköltségvetés is szól erről. Valóban megdöbbentő adat önmagában is az, hogy eddig 454 milliárd forint volt az ezzel kapcsolatos terhünk, amely most megemelkedik további 46 milliárd forinttal, tehát összesen 500 milliárd forint az az adósságteher, amelyet viselnünk kell. Itt érdemes megvizsgálni, hogy ezek döntő többségét a kamat és a cserearányromlás idézi elő. Elég, ha megnézünk egy adatot. Itt vitatkoznék azokkal, akik a megoldást állandóan abban keresik, hogy a lakosságra terheljék a felmerülő hiányokat. Önmagában a cserearányromlás következtében például 1993-ban elszenvedett veszteségünk 3,2 milliárd nettó USA-dollár volt. Ha ezt mondjuk a '73-as cserearányhoz viszonyítjuk, akkor ezzel az exporttal számolva 0,3 milliárd USA-dollár bevétele kellett volna hogy legyen a magyar államnak.

Ez egyértelműen arra utal, hogy a gondjaink döntő része irányítási válságból fakad. Nem arról van szó, hogy a magyar gazdaság helyrehozhatatlan, mert olyan rossz, válság van. Ami válság van, az mind az irányítási válság következménye, tehát szerintünk rossz a gazdaságirányítás, rossz a politikai irányítás, rossz a jogi irányítás, ne tessék rossz néven venni igen tisztelt elnök asszony, de rossz a Ház irányítása is. Úgy gondolom, hogy ez az általános irányítási válság az, ami az ebből fakadó válsághelyzeteket táplálja. Ebből fakad a közbiztonság válsága is és minden egyéb.

Legyen szabad arra rámutatnom, hogy ezzel a kérdéssel valóban foglalkozni kell, azért, mert '93-'94-ben a külső adósságállományunk önmagában 7,2 milliárd USA-dollárral növekedett, ami bizony az addigi adósságállomány 33 százalékos növekedését jelentette. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a hatalmas külső adósságállománnyal rendkívül nehéz megbirkózni. Ennek többféle lehetősége van. Egyik lehetőségként felvetettük a külső adósságállomány újfajta menedzselésének kérdését. De ezt csak kormányzati szintről lehetne kezdeményezni, ezért addig nem kívánunk ilyen értelemben foglalkozni ezzel a kérdéssel, amíg a Független Kisgazdapárt kormányzati tényező nem lesz.

Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy vannak egyéb olyan módozatok, amelyekkel ez a hatalmas adósságállomány kezelhető. Mi azonban egészen más megoldásra jutottunk, mint a jelenlegi hatalom és mi azt mondjuk, hogy mindenekelőtt a működőtőke beáramlásának biztosításával, a szolgáltatások exportjával és egy aktív gazdaságpolitikával lehetne olyan helyzetet teremteni, hogy a meglévő adósságállomány kezelhető legyen, egy sokkal nagyobb tőkeimport esetében nyilvánvalóan egészen mások lennének az arányszámok, mint jelenleg.

Külön kitérnék arra, hogy néha hallok olyan dicsekvéseket, hogy mi mindent el nem értünk mi a működőtőke beáramlása vonatkozásában.

(12.10)

Ezek megalapozatlan hivatkozások. Gondoljanak arra, hogy amikor 1993-ban elértük a csúcsot, 2,4 milliárd USA-dollár működőtőke bejövetelét, mennyi volt ebből az átmentett vagyonból az ide hozzánk beáramló. Ez külön vizsgálatot érdemelne, megérne egy külön misét, de most ezzel ne foglalkozzunk. Ugyanakkor látni kell azt, hogy a mi 2,4 milliárd USA-dollárunkkal szemben már akkor, a tőlünk korábban csillagévnyire leszakadt Görögország és Portugália külön-külön is öt-ötmilliárd USA-dollár működőtőkét tudott behozni.

Ebből láthatják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy alaptalan hivatkozások azok, amelyeket itt mi hallhattunk a működőtőke bejövetelét illetően.

Úgy gondolom, hogy az egész adósságállomány kérdéskörét illetően talán egyszer kellene egy külön politikai vitanapot tartani, ahogy azt mi már több ízben kértük, mert hiszen úgy látjuk, hogy a cserearányromlás megoldhatatlan feladat elé állította a magyar gazdasági vezetést. Nekünk ezzel kapcsolatban lennének olyan javaslataink, amelyeknek megszívlelése esetén ebben az ügyben előre lehetne jutni.

Nagyon röviden még a privatizációs bevételről. A pótköltségvetés 150 milliárd forint bevételre számít a privatizációból, de amint az Állami Számvevőszék alelnökének előadásából is hallhattuk, ahhoz, hogy ez a privatizációs bevétel befolyjon, az ÁPV Rt.-nek még további legalább 70 milliárd forintot be kellene szednie, mert még olyan kötelezettségei vannak. Tehát így legalább 220, esetleg 230 milliárd lenne az az összeg, amelynek be kellene folynia, amelyet ténylegesen realizálni kellene.

E tervek szerint legalább kilencven százalékban az energiaszektor és ezen belül is elsősorban a villamosenergia-szolgáltatók privatizációjából befolyt összegekre számítanának. Feltéve, de meg nem engedve, mert pótköltségvetésben nem lehet ilyen felületes módon kezelni a kérdéseket, ha ténylegesen lenne olyan vevőnk, aki kifizetne ilyen összeget, úgy gondolom, mire egy ilyen nagy volumenű üzlet lebonyolítható, az már kizárt, hogy ennek az évnek a bevételében jelentkezne, tehát legfeljebb 1996-ban jelentkeznének ezek.

Összegezve tehát a Független Kisgazdapárt álláspontját: a pótköltségvetés egészéből levonható, hogy a kormány nem tudja az adósságállományt megfelelő módon kezelni, azt megfelelőképpen sem felmérni, sem pedig csökkenteni nem képes. Nem képes továbbá a kormány a gazdaságot megmozdítani, a gazdaság termelőképességét fokozni, sőt erre még csak elképzelése sincs.

Az államigazgatás megszorító intézkedésekből fakadó terheit pedig csak csekély, 15 százalékos mértékben hajlandó magára vállalni, és maguk a szakmailag és politikailag felelős minisztériumok és főhatóságok pedig ebből gyakorlatilag szinte semmit sem vállalnak át magukra, hanem amint már kifejtettem, a különböző tudományos intézményekben kívánják az ilyen megszorításokat eszközölni.

Végül a kormány a költségvetési hiány csökkentésére törekedve a terheket az állampolgárokra hárítja, az állampolgároktól kívánja a megnövekedett terhek 85 százalékát behajtani, önmagára csak a 15 százalékát gondolja.

Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, alkotmányellenes, ezért a Független Kisgazdapárt ezt a kormányzati előterjesztést elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)