Varga Mihály (Fidesz)

1995. május 2.

VARGA MIHÁLY, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a relatíve könnyű helyzetben vagyok, hogy előttem már többen főként ellenzéki képviselőtársaim elmondták kifogásaikat a pótköltségvetéssel kapcsolatban, de szerencsére még nekem is hagytak morzsákat, amiből a Fidesz parlamenti frakciója vezérszónokaként meg tudok élni.Először is ismerjük azt az utat, ami ehhez a pótköltségvetéshez vezetett. Ismerjük a kormány eddigi gazdasági teljesítményét, amelyet ellenzéki képviselőként elsősorban szerénynek kell tekintenem. Szerénynek abban a tekintetben, hogy az első nyolc hónapot tétlenség, tehetetlenség jellemezte, ennek következménye az, hogy a mai napig nincs a kormánynak elfogadott gazdaságpolitikai programja. A hároméves gazdasági program elkészítésével megbízott illető már távozott a PM-ből, más fontos munkát lát el, tehát ennek a gazdasági programnak az elkészültével sajnos most nem számolhatunk.

Igaz az, hogy nincs privatizációs törvény, ezzel a mai napig nem rendelkezik a Ház, és a kormány indoka szerint részben ez az oka annak, hogy áll az egész privatizációs folyamat. Igaz az, hogy az érdekképviseletekkel való tárgyalások leálltak, megszűntek a kormány, amely korábban szavak szintjén, deklarációkban fontosnak tartotta ezt a területet, hiszen még mindig olyan átalakításra van szükség a magyar gazdaságban, amely indokolna egy ilyen megállapodást, ami sajnos nem került aláírásra , kudarccal végződött. Ismert az a tény, hogy egy pénzügyminiszter már távozott az elmúlt nyolc hónap alatt, és sajnos az eredményeink tükrözik ennek a nyolchónapos gazdaságpolitikának az eredményeit: köztudott az, hogy 1994-ben a magyar gazdaság GDP-növekedése elmaradt a szlovén, a cseh, a lengyel vagy a balti államok gazdasági növekedésétől, és ismerjük azt a gazdasági adatot is, amelyet a napokban közölt az egyik országos napilap: a nemzetközi hitelminősítő szervezetek szerint ma már Botswana is megelőz bennünket hitelkockázat tekintetében.

Ezek a szomorú eredmények, és ha a pénzügyminiszter Burundival példálózik, akkor nekem sajnos Botswanával kell: ha egy nemzetközi szervezet azt mondja egy befektetőnek, hogy ma már Magyarország not-safe, tehát nem biztonságos ország befektetés szempontjából és még Botswana is megelőz minket ebben a tekintetben, az bizony, azt hiszem, elég szomorú a magyar gazdaságra nézve. Ennek az eredménye az a pótköltségvetés, amit ma tárgyalnunk kell.

Persze ennek is voltak előzményei, hiszen a tétlenség mellett a kormány legalább a költségvetés módosításával megpróbált eleget tenni annak a korábbi kötelezettségvállalásának, hogy majd gazdasági törvényhozás fog folyni a Házban.

(12.40)

Eddig három költségvetésünk volt, amit tárgyaltunk. Meg kell jegyeznem, ezekkel sem volt szerencséje a kormánynak. A '94-es pótköltségvetés tárgyalása úgy indult, hogy 60 milliárdot fogunk átcsoportosítani, a végén 9 milliárd sikerült. A '95-ös költségvetési tárgyalás eredményét tapasztalhatjuk ebben a pótköltségvetésben. Gyakorlatilag bármennyire is meg kell cáfolnom Békesi László korábbi beszédét, de két hónap alatt összeomlott ez a költségvetés. Olyan mértékben szaladtak el a bevételi és a kiadási eredmények egymástól, hogy indokolttá vált egy módosítás. Nagy kérdés, hogy ez az újabb, harmadik próbálkozás milyen eredményre vagy milyen sikerre fog vezetni. De három a magyar igazság, reméljük, hogy ráadás nem lesz, reméljük, hogy a kormány ebben a tekintetben szerencsével jár. A jelenlegi beszédem sajnos azt fogja alátámasztani, hogy ez a szerencse erősen kérdőjeles, és nagy tétekben nem fogadnék arra, hogy még az év során egy újabb, kettes számú pótköltségvetéssel nem kell majd foglalkoznunk.

Ez a dokumentum, amelyet elénk terjesztettek, az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter aláírását viseli. Tehát minden okunk megvan feltételezni azt, hogy jogszerű és szükségszerű a dokumentum. Ennek ellenére, hogy a jogszerűségét én sem vitatom, engedjenek meg négy olyan rövid megjegyzést, amelyre utalni szeretnék, amely a jogszerűség talaját is labilissá teszi a dokumentum alapján.

Az egyik ilyen, hogy ez a pótköltségvetés nem teljesíti az államháztartási törvény 41. § (3), (5), (6) bekezdését, miszerint ezekben a bekezdésekben foglalt előírásokat külön kell szerepeltetni, az új és a pótköltségvetésben feltüntetett tételeket. Erre utal egyébként az ÁSZ-jelentés is. Nem felel meg az államháztartási törvény 116. § (1) bekezdésének.

Nem számol a dokumentum a március 1-jén, még a Bokros-csomag előtt elfogadott kormányhatározattal, amelyben egyfajta kötelezettségvállalás van a közbeszerzések tanácsának idei felállítására. Ezeknek a költségvetési tételei nem szerepelnek.

Olyan apró hibák is vannak, amelyeket inkább a kapkodás vagy a sietség számlájára kell írnom. A törvényjavaslat a távközlési alapot kötelezi 16 milliárd forint koncessziós díj befizetésére, ugyanakkor az indoklás már hírközlési alapról ír. Nyilvánvaló, a sietség az oka ennek a hibának.

Szólt már az egyik kollégám arról, hogy a tandíj ügyében is van egy ilyen összeférhetetlenség a törvényjavaslatban. Hiszen a törvényjavaslat szerint a befolyó tandíj a központi költségvetést illeti meg, miközben a felsőoktatási törvény pedig arról rendelkezik, hogy ez a felsőoktatási intézményeket kell hogy megillesse. Ez nyilván egy olyan hiba, amit szerintem még ki fogunk küszöbölni.

Nos, azt hiszem tehát, hogy ez a pótköltségvetés kaotikusan összerendezetlen adatok halmaza, és képviselő legyen a talpán, aki ezek között el tud igazodni. (Közbeszólás a bal oldalról: Az a dolga!) Egyébként szintén ezt erősíti meg az ÁSZ-jelentés is. Nem az államháztartási törvénynek megfelelő szerkezetben készült ez a pótköltségvetés. Szintén meg kell jegyeznem azt, hogy Sherlock Holmes-nak vagy Maigret felügyelőnek kell lenni a képviselőnek ahhoz, hogy kibogozza, milyen módon változtak ezek a tételek. Közben itt egy képviselőtársam utal arra, hogy ez a dolga a képviselőnek. Valóban ez a dolga, csak kérdés az, hogy ez a munka eredményre vezet-e a végén, főként, ha nem közgazdász végzettségű képviselőkről van szó.

Melyek a legfontosabb kifogásaink ezzel a dokumentummal kapcsolatban? Mielőtt erre rátérnék, engedjenek meg még egy megjegyzést.

A parlament költségvetési bizottsága többször tett kísérletet arra, hogy a pénzügyminiszter úrtól személyesen kapjon felvilágosítást, tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy mi az oka annak, hogy két hónap után pótköltségvetés készítése merült fel a kormány részéről. Ez a kísérletünk sajnos többször hiábavalónak bizonyult, nem sikerült erre érdemi választ kapnunk. Bár, megjegyzem, a Házszabályunk azt írja elő, hogy egy parlamenti bizottság meghívásának a miniszter köteles eleget tenni, tehát nem azt írja, hogy amikor ráér vagy amikor ideje van vagy amikor arra jár, jelenjen meg, hanem köteles megjelenni, ezt fogalmazza meg a Házszabályunk. Ennek ellenére a pénzügyminiszter urat sajnos még a mai napig nem sikerült üdvözölnünk a beiktatása előtti bizottsági meghallgatása óta. Reméljük, hogy erre még a nyári szabadságok előtt sor kerül.

Megalapozottság. Először a bevételekről szeretnék szólni. Három komolyabb bevételi tétel van ebben a pótköltségvetésben. Az egyik az adókból származó 24,3 milliárdos többlet, a másik a vám- és importbevételekből remélt 88,6 milliárd forint, végül a harmadik a különleges helyzetek miatti 16 milliárdos befizetés, amiről korábban már szóltam, hogy itt a távközlési alap koncessziós díjának elvétele szerepel.

Lássuk, miből tevődnek össze és mennyire megalapozottak az adóbevételek. 9 milliárd áfa-többletbevétellel számol a költségvetés, és azt hiszem, hogy ennek egy része valóban be fog folyni. Azonban fenntartásaim vannak, hogy ez a 9 milliárd összességében megalapozott-e, hiszen egyrészt globális adatok alapján történt az indexálás, másrészt köztudott az amire Barsiné Pataky Etelka már utalt előttem , hogy az első két hónapban a tervezett áfabevételek 10 százaléka folyt be a költségvetésbe. Mi az oka az áfabevételek elmaradásának? A dokumentum erre sajnos semmilyen utalást nem tesz, ebben a tekintetben bizonytalanok vagyunk a mai napig. Tehát véleményem szerint a 9 milliárd túltervezett, és ha azzal a tendenciával kell számolni, ami a korábbi két-három hónapra volt jellemző, akkor tartok attól, hogy ennek a fele sem fog befolyni, és ennek a fele sem tréfa.

Fogyasztási adó. Plusz 10 milliárd többletbevételt vár a kormány a fogyasztási adóktól. Egyrészt a hto-utalványrendszer megszüntetése az, ami ennek a nagy részét jelenteni fogja. Ez valóban egy szükséges és általunk is támogatott intézkedése volt a kormánynak.

Kevésbé támogattuk és kevésbé örültünk a személygépkocsik fogyasztási adója 10 százalékos emelésének, és tartok attól, hogy a személygépkocsi-forgalom visszaesése miatt ebből a tervezett bevétel nem is fog befolyni. Erre utaltam a törvényjavaslat vitája kapcsán.

De van itt egy olyan 4 milliárdos növekmény, amit pusztán a feketegazdaság visszaszorításából remél a kormány. Az adóellenőrzés szigorítása valóban helyes és kívánatos cél. Kérdezem én, hogyan? Milyen eszközökkel, milyen intézkedésekkel törekszik a kormány arra, hogy ez a 4 milliárd be is folyjon a fogyasztási adó szigorú behajtásából? Erre vonatkozóan semmilyen dokumentum, semmilyen indoklás nem áll rendelkezésünkre.

Ugyancsak az SZJA-bevételeknél, ahol 3 és fél milliárd többletet remél a kormány, egy 2 milliárdos tétellel számol, amely szintén a feketegazdaságból származhatna. Hogyan kérdezem újra , milyen eszközökkel, milyen költségvetési intézkedésekkel?

Az már teljesen érthetetlen számomra, hogy a társasági adóból remélt 500 millió forintos többletbevétel hogyan fog befolyni. Azt sem tudom, milyen számítások alapján történt, nem tudtam kihámozni a dokumentumból. Ez egy csillagjóslásnak vagy gömbjóslásnak is tekinthető. Valóban, ha több lesz, több lesz, ha kevesebb, akkor tartok tőle kevesebb. Nem tudjuk ezt megjósolni. Bízom benne, hogy a kormány várakozásai indokolttá teszik az 500 millió plusz betervezését.

Ha az előbb már az SZJA-t említettem, hadd utaljak arra, hogy ennek a törvénynek azért már történt módosítása év közben is. Korábban támogattuk a Szabad Demokraták Szövetségének azt a véleményét, hogy év közben nem helyes egy adott törvényt módosítani és nem célszerű, hiszen a gazdálkodóknak ez olyan fajta bizonytalanságot jelent, amellyel nehéz számolniuk. Ennek ellenére az átalányadó módosítása és a szövetkezeti üzletrész befektetési kedvezményként való elszámolása indokolttá tenné ennek a módosítását és ezt pont az SZDSZ képviselője kezdeményezte , ettől függetlenül azt hiszem, hogy ennek a bevételkiesése fontosabb most a pótköltségvetés szempontjából. Hiszen az előzetes felmérések szerint, ha a szövetkezeti üzletrész miatti befektetési kedvezményt érvényesíteni tudják ezek a tulajdonosok, akkor körülbelül 5 milliárd forint fog elúszni az államkasszából. Erre vonatkozóan szintén nem találtam semmilyen számítást.

Végül meg kell említenem az adók közül a 300 millió forintra tervezett játékadót. Erre is azt mondtam, hogy akár ennyi is lehet vagy akár ennél több is, hiszen és ez mindegyik adójellegű módosításnál elmondható az APEH-nál tervezett kapacitásnövelések hosszú távon hozhatnak igazából eredményt, rövid távon, tartok tőle, hogy ezek ezzel a bevételi többlettel nem kecsegtetnek.

Nézzük a 2-es tételt, ez a vám- és importbefizetések. Ezzel kapcsolatban már tavaly elmondtuk azt a kifogásunkat, hogy az a 20 milliárdos vámbiztosítékból tervezett bevétel sem közgazdasági, sem jogi szempontból nem reális, nem megalapozott a kormány számára.

(12.50)

Hiszen ez nem illeti meg a központi költségvetést. Ez egy olyan letétként szerepel, amelyet az importőr helyez el a behozatal után. Ezt ő visszakapja, amikor a kereskedelmi ügylet megtörténik. Tehát egyszerűen nem értjük, a kormány miért számol ezzel a tétellel, és most miért emeli fel a pótköltségvetésben 25 milliárd forintra. Ezt egyébként, megjegyzem, az ÁSZ-jelentés szintén kifogásolja.

Ugyancsak 2 milliárd szerepel a vám- és importbefizetéseknél a feketegazdaságból. Újra csak utalnék a Fidesz vezérszónokának tavalyi beszédére, amikor azt mondta, a kormányok által általában elutasított Fidesz-javaslatokat rendszeresen viszontláttuk az adott év pótköltségvetésében. Újra ezt tapasztaltuk, hiszen a kormány most azokat a Fidesz-javaslatokat fogadta meg, amelyeket már decemberben megtettük. Most úgy kívánja az APEH és a VPOP támogatását növelni, ahogy ezt korábban mi javasoltuk. Reméljük, hogy ez a Fidesz-javaslat "jobb későn, mint soha"-alapon majd eredményre fog vezetni. De egyelőre nem látjuk az eszközöket a puszta pénzátadás után: például hogy ez milyen létszámnöveléssel jár, például milyen területeken fog növekedni az adóhivatal létszáma, milyen embereket vesznek fel, jogászokat vagy közgazdászokat, vagy pedig egyszerű behajtókat. Ezekről a mai napig még semmit nem tudunk.

És van egy harmadik komolyabb tétel: ez a koncessziós díjakból származó 16 milliárd. Ez nyilván be fog folyni, ezzel nem sokat tudunk vitatkozni. Annál inkább vitatjuk már a gazdálkodó szervek befizetéseit, befizetési többletét amit a kormány 4 milliárdra tesz , amely szintén teljes egészében a feketegazdaságból származik.

Fölteszem a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: nem túlzott-e az a várakozás, amit a kormány most rövid távon, 8 hónap késlekedés után hirtelen a feketegazdaságból be akar hajtani? Nem túlzott-e a kormánynak az a várakozása, amely a bevételi többletek növekedését tartja kívánatosnak ezen területről? Nem arról van-e szó pusztán, hogy most hirtelen be kellett tömni olyan bevételi lyukakat, amelyek más adóbevételekből nem folytak be? Tartok tőle, hogy igen.

Összeadva azokat a tételeket, amelyeket én bizonytalannak véltem, körülbelül 10-15 milliárd forint között van az, aminek a behajtására, beérkezésére a központi költségvetésnél fenntartásokkal kell számolnunk. Ha ehhez hozzávesszük azt a tételt, amelyről már szinte mindegyik előadó szólt előttem a privatizációs bevételeket , akkor azt kell hogy mondjam, ez a költségvetés egy Potemkin-falu, a pótköltségvetés úgyszintén az, hiszen ma már mindenki elismeri, hogy ez a privatizációs bevétel irreális: elismeri a pénzügyminiszter úr, hiszen április 26-án, a Bokros-csomag vitájában szólt erről; elismeri maga a jelenleg körünkben nem lévő privatizációs miniszter úr, aki szintén azt mondta, hogy gyakorlatilag már lehetetlen négy hónap késlekedés után behajtani ezt a pénzt; és az előttem szóló MSZP-vezérszónok is utalt arra, hogy szerintük is irreális ez a tétel. Ha mindenki azt mondja, hogy irreális, akkor miért szerepel még mindig a pótköltségvetésben? Mi az oka annak, hogy ezt a légvárat, ezt a fekete lyukat benntartja a kormány ebben a pótköltségvetésben? Egyszerűen nem látom értelmét, miért ne lehetne ezt kivenni.

Szeretnék még emellett három érvet fölsorolni:

Nincs privatizációs törvény. Az ÁV Rt.-nek van egy olyan 70 milliárdos tavalyi kötelezettségvállalása, amelyet még szintén ki kell fizetni, tehát ahhoz 220 milliárdot kéne beszedni, ennyinek kellene befolyni az ÁV Rt.-hez, hogy ezt teljesíteni lehessen.

Soha nem volt ekkora bevétel, nem látom okát, hogy most mért történne ebben az évben az első négy hónapban szinte nulla volt ez a privatizációs bevétel. És azt tudom mondani, hogy a parlament többször fönntartásokkal kezelte az ÁV Rt. beszámolóit a '93-as beszámolója a mai napig nincs elfogadva , tehát tartok tőle, hogy olyan gazdálkodási bizonytalanság van, amely irreálissá teszi ezt a bevételt.

Még egyszer hangsúlyozom: szeretném, ha a kormány nem Kolumbusz Kristófként járna el, aki hogy a matrózait megnyugtassa néha náddarabokat szórt a vízbe és azt mondta, hogy már közel a föld, fiúk, nyugalom közben fogalma sem volt, merre járnak. A kormány hasonló helyzetben van ennek a bevételnek a tekintetében. Szerintem a kormány sem tudja, merre jár és hogy ebből mennyi fog befolyni, de attól függetlenül a költségvetésbe betervezte. Ennyit a bevételi oldalról.

Nézzük a kiadási oldalakat! Utaltam a Fidesz-javaslat megfogadására, ez valóban kiadási többlettel járt, de ezt mi szükségesnek tartjuk és támogatjuk.

Ugyanakkor van itt néhány olyan tétel, amely mellett nem lehet elmenni. Az egyik, ami a kormány gazdaságpolitikájának és a Bokros-csomagnak érzékelhető hatása, hogy a kamatszintek emelkednek, az infláció elkezdett nőni. Ezt sajnos egyrészt erősítik a lakossági várakozások, amelyek az év végére már 36 százalék körül jósolták az inflációt. Csak utalnék az egyik országos napilapban megjelent gazdaságkutató intézeti felmérésre, amely átlagosan 35 százalékra teszi a jelenlegi lakossági inflációs várakozásokat.

Kétségtelen, hogy ez egy tehetetlenségi szint miatt kétségtelenül fölhajtja az inflációs szintet, de itt a kormány gazdaságpolitikájának hiányosságai is számon kérhetők. Az, hogy gyakorlatilag 9 hónap telt el anélkül, hogy az infláció megfékezésére bármilyen konkrét lépés történt volna, azt hiszem, több, mint luxus. Az, hogy ma ennek a csomagnak kellemetlen, megszorító hatásait kell elemeznünk, ezekről kell beszélnünk, hogy a lakosságnak erre kell fölkészülnie, gyakorlatilag, sajnos igazolnom kell itt néhány előttem szólót a kormány tétlenkedése miatt következett be.

Számunkra most a pótköltségvetés szempontjából az a fontos, hogy a 454 milliárdos kamatteherszint 500 milliárd forint fölé emelkedik. Az igazi baj tehát és itt újra csak utalnék Békesi László tegnapi hozzászólására a kamatterhek szintjének növekedése, nyugodtan mondhatom: a kamatterhek drámai mértékű növekedése. Hiszen amikor a kormány mondjuk a jóléti kiadások húszmilliárdos visszafogásával számol és e mellé ellenpontként odarakjuk a kamatterhek fél év alatti 50 milliárdos növekedését, akkor itt különböző tételekről van szó. Amikor mondjuk a magánerős lakásépítési támogatásoktól veszünk el négymilliárd forintot, s ennek az egész rendszerét alakítjuk át, ezt összehasonlítani egy 1 vagy 2 százalékos kamatszint-növekedéssel, amely jelentős mértékben megdobja a kamatterheket, gyakorlatilag irreális.

Azt hiszem, hogy a kormány és maga a pénzügyminiszter stabilizációs intézkedéseinek az az alapvető baja, hogy nem arra a kérdésre keresi a választ, ami igazából a magyar gazdaság szempontjából fontos. Itt lehet még faragni a költségvetési hiányon, és újra csak cáfolnom kell Békesi László tegnap elmondott véleményét: az ellenzéki pártok között is jó néhány párt van, amely támogatja ezeket az intézkedéseket.

Nem arról van szó, hogy mi l'art pour l'art, pusztán azért, mert ellenzéki párt vagyunk, nem támogatnánk olyan lépéseket, amelyek stabilizálják a belső egyensúlyt. Nem erről van szó. Hiszen maga a szociális ellátórendszer és maga az államháztartás működése is bizonyos szempontból valóban pazarló.

Szükség van ezeknek az átalakítására, de amíg mi ezt a felújítási munkát végezzük, amíg mi ezt a tatarozást végezzük, összeomlik a ház.

Azt hiszem, a pótköltségvetés ebből a szempontból valamennyi képviselőnek tanúságtétel. Hiszen ha valaki átnézi ezeket a tételeket, akkor tisztában lehet azzal, hogy valóban 1-2 milliárdos elvétel az egyensúly szempontjából is komolynak és nagyságrendileg erősnek nevezhető, de hol van ez, mondjuk az 50 milliárdos kamatteher-növekedéshez?

Nem beszélve arról, hogy...