Takács Imre (MSZP)
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen azok, akik itt vannak és meghallgatják gondolataimat. Amikor április 26-án a stabilizációs programról szóló okfejtéseket hallgattuk, akkor eszembe jutott, hogy talán sokkal jobban hozzájárul az a kiadós eső a gazdaság stabilizációjához, mint egyes képviselőtársaim gondolatai. (Derültség, taps a bal oldalon.)Azokat a gondolatokat, amelyek a leckét mondják, amelyek a témához kapcsolódnak legyenek azok ellenzékiek vagy nem ellenzékiek , nagyra becsülöm. De azokat a gondolatokat, amelyek nem a leckével vannak kapcsolatban, volt tanárként mondhatom, hogy nem becsülöm nagyra. Azt a diákot, aki nem a leckét mondta, általában leültettem; sajnos, itt a parlamentben a demokrácia jelszava alatt nem lehet ezt megtenni.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindazokat a gondolatokat, amelyek a témához kapcsolódnak legyenek akár ellenzékiek is , például Varga közgazdász kollégám nagyon jó gondolatait vagy Latorcai kollégám gondolatait tisztelem, de azok, amelyek mellékvágányra mennek és nagyon hosszú ideig vannak mellékvágányon, őszintén szólva a törvényhozást is akadályozzák.
Ezek a gondolatok, amelyek sokszor mellékvágányra mennek, érzelmi túlfűtöttséget okoznak, olyan fogalmakat, mint "Isten, haza, család" vagy "Ne bántsd a magyart!" nem akarom sorolni ezeket a szlogeneket , egyszerűen kiüresíthetnek. Ha azokat a fogalmakat, amelyek igazi léleképítő fogalmak amelyek az ember lényegét adják, mint például az "Isten, haza, család" , az ember sokat hallja más összefüggésben, akkor azok a fiatalság előtt erősen inflálónak.
Azok, akik érzelmileg akarnak hatni a nemzetre, akik érzelemmel telítetten próbálnak politizálni, elfelejtik a lélektan kutatóinak már régen bebizonyított azon álláspontját, amely szerint az érzelemkeltő közlemény egy meghatározó, optimális feszültségi állapotban fejti ki a legnagyobb hatását. Ha ez a hatás nem érvényesül, akkor egy idő múlva hangsúlyozom: egy idő múlva éppen ellentétes hatást vált ki.
A gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosítás kapcsán én érzelemmentesen, csupán a közgazdasági összefüggések alapján kívánok szólni. A törvényjavaslat lényege az egyensúlyi helyzet javítása. Varga Mihály képviselőtársam helyesen utalt arra, hogy ennek érdekében a költségvetési hiányt csökkenteni kell.
(15.30)
Természetesen nagy gond a folyó fizetési mérleg hiánya is, de számomra a legnagyobb problémát az okozza és ez nem hangzott el ezen az ülésen , hogy a növekvő import mellett kedvezőtlenül alakul az import szerkezete. Például az elmúlt évben a gépimport csak 2 százalékkal nőtt, ez pedig nem elegendő a gazdaság szerkezetének javításához, a fajlagos költségek csökkentéséhez. Ugyanakkor az export szerkezete is, az import szerkezete mellett, olyan helyzetet mutat nemcsak az elmúlt évben, hanem a korábbi években is, amely szerkezet nem hordoz gazdasági növekedést. Amikor a parlamentben beszélünk a folyó fizetési mérlegről, akkor csak egyik elemére, a külkereskedelmi mérlegre gondolunk. Pedig igen lényeges és Magyarország számára talán még lényegesebb az úgynevezett láthatatlan bevételek, a láthatatlan export-import alakulása, és nem beszélek most a folyó fizetési mérleg többi eleméről.
Mit jelent a láthatatlan bevétel, a láthatatlan export-import? Nagyon egyszerűen fogalmazva jelenti a turizmust, az idegenforgalmat, jelenti a szolgáltatásokat és ebben Magyarország az elkövetkezendő években nagyon nagy lehetne. Ha Mádi kollégám az előbb Szabolcs-Szatmárra nagyon sokat hivatkozott, akkor én hajdúszoboszlói képviselőként megtehetem azt, hogy kiemeljem az olyan kincset, mint Hajdúszoboszló és a többi gyógyfürdő, amelyek nagyon sok lehetőséget jelentenének a gazdasági növekedés számára. Néhány évvel ezelőtt megnéztem, hogy a hozzánk hasonló országokban körülbelül hogyan alakult a láthatatlan export-import, és megállapítottam, hogy jóval nagyobb mértékben járult hozzá a GDP növekedéséhez, mint Magyarországon. Kedves Képviselőtársaim! Tehát amikor a gazdasági növekedést, az egyensúlyt és a többi nagyon lényeges kérdést vizsgáljuk, akkor ne szűküljön le a gondolkodásunk a folyó fizetési mérlegnek csak a külkereskedelmi mérleg részére, hanem annál tovább kell lépnünk.
Egy másik képviselőtársam negatívumként említette, hogy a program legfőbb célja csupán a költségvetési hiány csökkentése. Pedig könnyen bebizonyítható, hogy ezen hiány mérséklése az infláció csökkentésének és ezzel együtt a beruházások növelésének is fontos eszköze. Békesi László még 1989-ben kijelentette idézem -: "Az infláció csak akkor szűnhet meg, ha a pénzügyminiszter úgy határoz, hogy ne legyen infláció. Az infláció nem természeti csapás." Természetesen kereslet- vagy költséginfláció esetén más-más gyógymódok vannak, de a kormány elhatározásának mindkét esetben nagy jelentősége van. Kornai János "Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében" című könyve még 1989-ben látott napvilágot, de gondolatait az előző kormány nem eléggé hasznosította, és talán még mi sem. Kornai János bebizonyította idézem -: "Csak akkor állítható le az infláció, ha egyensúlyba kerül a költségvetés." Hozzá kell tenni, hogy az infláció egy dinamikus folyamat: az áremelkedések, a béremelkedések és az egyéb költségtényezők emelkedésének együttese, és ha ezt a gordiuszi csomót valahol elvágjuk, akkor az infláció is csökkenthető.
Az infláció következményei sokrétűek erről Mádi képviselőtársam már szólt. Az egyik ilyen következménye az, hogy az infláció, különösen a vágtató vagy hiperinfláció a hatékonyság halálát jelenti. Ugyanis a fejlett piacgazdaságban a hatékonyan termelő nyereséghez jut, a rosszul gazdálkodó veszteséghez. Ezt a folyamatot aláássa a pénzromlás, mert bármennyire is indokolatlanul magas költséggel dolgozik a vállalkozó, azt az árban realizálni tudja infláció esetén. Amennyiben a hatékonyság nem érvényesül, úgy csökken vagy stagnál a bruttó hazai termék, így kevesebb összeg fordítható szociális és más kiadásokra is. Az infláció következtében a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Pénzerozió esetén ahogyan Petschnig Mária Zita is említi az inflációt veszítenek a bérből és fizetésből élők, és sok esetben nyernek a reáljavakkal rendelkezők a különböző tranzakciók során.
Piacgazdaságban igen lényeges az is, hogy az árak kellőképpen informálják a termelőket és a fogyasztókat döntéseiknél. Inflációban ez az információ megszűnik. Ha nincs infláció, akkor a magas ár az erőforrások elégtelenségére utal. Ekkor a vállalkozók rövid távú gondolkodásának árt, nincs stratégiai fejlesztés, így elképzelhetetlen egy olyan struktúraváltás, amely alapját képezi a gazdaság tényleges alkalmazkodásának. Pedig gazdasági bajaink legnagyobb gondja az, hogy évtizedek óta az áthárításos alkalmazkodás betegségében szenvedünk. Ez abban nyilvánul meg, hogy a problémákat az egyik szférából a másikba helyezzük át, de nem oldjuk meg azokat. A megoldást csak szerkezetváltás eredményezhetné.
Sorolhatnám még az infláció negatív következményeit, de úgy gondolom, ez is elegendő annak bizonyítására, hogy igen fontos kérdés a költségvetés hiányának jelentős csökkentése. Ezen hiány mérséklésével hozzájárulunk ahhoz is, hogy a megtakarításokat a vállalkozói szféra hasznosítsa, növekedjenek a beruházások, tartósan meginduljon a gazdaság felvirágzása. A megalapozott növekedés azonban csak az egyensúlyi feltételek javításával képzelhető el, tehát nem helytálló az a felvetés, amit egyik képviselőtársam említett, hogy tudniillik a növekedésnek elsőbbsége van az egyensúllyal szemben. Azt tudomásul kell venni, hogy a tökéletes egyensúly, vagyis a kereslet és kínálat közötti tartós összhang nem létezik. Az is tény, hogy egészen más tényezők határozzák meg a pénz kínálatát és keresletét, mint a munkáét vagy a tőkéét. A közgazdászok így én is sokszor megállnak a "növekedés" kategóriájánál, pedig ennél magasabb szintű fogalom a "fejlődés", amelynek eredményeképpen az értékes emberi életre módot adó lehetőségek és képességek kiteljesedése biztosítható. Ezt elősegíteni igen fontos feladatunk, ezért a felsőoktatásról szóló törvény módosításakor, amikor kimondjuk, hogy a tandíjfizetési törvény rendelkezései bevezetésre kerüljenek, olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek hatására lehetőséget biztosítunk a tehetséges fiatalok továbbtanulására. Az emberi szükségletek legmagasabb foka ugyanis az önmegvalósulás igénye.
A költségvetési egyensúly követelménye bevételi oldalon hosszú távon az adókulcsok csökkentését még egyszer hangsúlyozom: hosszú távon az adókulcsok csökkentését , ahogy Kornai mondja, a majdnem lineáris adóztatást igényli, kiadási oldalon a megalapozott termelési támogatási rendszer kidolgozását, a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális ráfordítások ésszerű, de nagyon körültekintő csökkentését követeli meg.
Most nem akarok szólni a szociális kiadásokról, hiszen Csehák Judit képviselőtársam erről már sokat szólt. A támogatási rendszerről azonban néhány szót szeretnék elmondani. Azt képzelni, hogy a támogatásokat teljesen megszüntetjük én most nem ártámogatásokra, hanem termelői támogatásokra gondolok közgazdaságilag nem helyes.
(15.40)
Amikor édesapám annak idején elültette a gyümölcsfát, mindaddig a gyümölcsfa mellett volt a karó, amíg meg nem erősödött. Ezt a termelői támogatásokra is alkalmazni kell.
Ha Ursula Bertholdnak "A szubvencióelmélet" című könyvére gondolok, amely az egyik legjobb könyv a támogatások rendszerében, akkor lehet látni, hogy a fejlett országokban megalapozott támogatásokkal egyértelműen elősegíthető a növekedés, de nem szabad a békaeffektus hibájába esni. Békaeffektuson azt értem, ha beteszem a békát a vízbe és úgy melegítem a vizet, akkor a béka biztos, hogy megdöglik. De ha bedobom a békát a forró vízbe, biztos, hogy megmarad. Tehát a támogatásokkal nem szabad elkényelmesíteni a vállalkozókat.
A kulturális ráfordítások, az egészségügyi és az oktatási ráfordítások ésszerű elosztására igen kell vigyáznunk. Azt mindenki megértheti ennek kapcsán, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ezt a takarót jelentősen növelni lehet a feketegazdaság visszaszorításával, valamint a fajlagos anyag- és energiaköltségek mérséklésével is, ugyanis a bruttó hazai termék, a bruttó kibocsátásnak az anyag- és energiaköltségekkel csökkentett része.
Nem hiszek abban, hogy a feketegazdaságot vissza lehet szorítani úgynevezett vám, nyomozói és egyéb dolgokkal. Hozzájárulhatnak ezek, de igazában a feketegazdaság visszaszorítására az adókulcsok ésszerű csökkentése a legalkalmasabb. Ezt a volt NSZK példája is igen részletesen bizonyítja.
A kiadások mérséklésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a stabilizációs törvénytervezet szigorító intézkedései a szegényeket nem érinthetik, hiszen ezen réteget az elmúlt években is jobban sújtotta az infláció, mint a gazdagokat. Az elmúlt években ugyanis az élelmiszeráru-főcsoport fogyasztási árindexe jobban nőtt, mint a ruházati és vegyesiparcikkáru-főcsoportté.
Ezért a szegény családok jövedelmüknek egyre nagyobb hányadát fordították élelmiszerekre, helyzetüket súlyosbította az energiaár-emelkedés is, így a diszponálható, szabad rendelkezésű jövedelem aránya ezen rétegnél az összes jövedelemnek csak 10-15 százalékát tette ki, ugyanakkor a tehetősebb rétegeknél ez az arány 40-50 százalék volt.
Az élelmiszeráru-főcsoport fogyasztói árának nagyobb mértékű emelkedése egyenes következménye egyrészt az elmúlt években a mezőgazdaságban elkövetett hibáknak, másrészt a túlzott importliberalizálásnak is. Ennek kapcsán sokat mond az a tény, hogy 1994-ben '93-hoz képest 34,2 százalékkal nőtt az élelmiszerimportunk.
Több képviselőtársam említette, hogy a stabilizációs program kapcsán igen fontos tényező az idő. Érdemes figyelembe venni Széchenyi Istvánnak azon megállapítását, amely szerint a foghúzó vagy operátor akkor kegyetlen, ha esztelen lágyszívűség miatt lassan húzdogál, csak kis vágásokkal végzi hosszas ideig munkáját.
A lehetőségekhez képest végezzük el minél rövidebb alatt a stabilizációs programban foglaltakat, mert csak így van esélyünk a fejlődésre.
Befejezésül engedjék meg, hogy Széchenyinek egy másik gondolatát is idézzem: "Hogy minden időkben volt és lesz is panasz, természetes; de igen különbözik a javítani kívánástól."
Megköszönöm azon képviselőtársaim véleményét, akik javítani kívánnak, akik nem a panaszok túlfűtésén fáradoznak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)