Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hatalomváltásról, az igazság pillanatáról esett itt szó. Magyarország körülbelül 1981-ben lépett be abba a kátyúba, amelyik megfontolt, folyamatos cselekvést igényelt volna a mindenkori kormánytól, és 1990-94 között megpróbált ez az ország és parlamentje, kormánya valamit cselekedni. Hogy mit, azt bizonyítja majd a történelem. Ezelőtt két nappal, de a tegnapi nap is itt volt egy programkönyv, amelyet nem mi adtunk ki. Ebben olyan ígéreteket tett a mostani kormánykoalíció nagyobbik pártja, amelyekkel teljesen lesöpörte azokat az eredményeket a történelem asztaláról, amelyeket a négy év keserves lépéseivel megtett ez a kormány, ez a társadalom; 1994 júniusában a kormányprogram majdnem megismételte ezeket a választási ígéreteket, és ezeknek a választási ígéreteknek 90 százaléka 1994 szeptemberében is a miniszterelnöki székből hangzott el.
És mi történt kilenc hónap alatt? Belső vívódás a koalícióban, belső harc a legnagyobb kormánypárton belül és semmiféle cselekvés. Márpedig ezt az országot a megfontolt, de lassú és biztos cselekvések nélkül semmi nem fogja kirángatni a bajból! És a mostani cselekvés is olyan káoszt teremt, amelyet a teljes kapkodás jellemez. Hadd idézzem csak föl, hogy nincs tb-költségvetés, nincs elfogadva a Bokros-program, és a pótköltségvetés olyan elvekre épül, amelyek mind a kettő elfogadását feltételezik. De nincs az Érdekegyeztető Tanács és a kormány között sem megegyezés, és mindezek újabb kapkodáshoz fognak vezetni.
Először ezeket a kapkodásokat kellene fölszámolni a kormánykoalíción belül és a kormányon belül és utána visszamutogatni az elmúlt négy évre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)