Szabó Iván (MDF)

1995. május 7.

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálom öt percben összefoglalni azt, ami talán több év stúdiumával is nehezen volna követhető. Tény, hogy 1993-ban a kormány egy nyilvános, 1078/1993-as kormányhatározatban döntött a bankkonszolidáció ügyében. A kormányhatározat értelmében, az 1993. szeptember 30-i állapotból kiindulva, rendezni kívánta mindazokat a rossz hiteleket, amelyeket az azt megelőző időszakban, nagyon sok esetben még a rendszerváltozás előtti időszakban olyan cégek vettek fel, amelyek már meg is szűntek, remény sem volt a visszafizetésükre rendezni kívánta ezeket a kérdéseket, mert azt hiszem, a bankkonszolidáció mint intézmény olyan dolog, ami az ország pénzügyi stabilitásának érdekét szolgálja.

Jelezni szeretném a tisztelt Háznak és az országnak, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok és a skandináv országok, ahol a piacgazdaság soha nem volt kétséges, ahol a bankok magánkézben vannak, volt és van bankkonszolidáció minden olyan esetben és így is indultak , amikor az úgynevezett tőkemegfelelési mutató 8 alá esett. Ezekben a magyar bankokban a tőkemegfelelési mutató nulla vagy negatív szám volt, ha a saját pénzintézeti törvényünk szerint amit a szabadon választott parlament hozott megtartjuk a négyes tőkemegfelelési mutató követelményszintjét, akkor az OTP és a Külkereskedelmi Bank kivételével valamennyi nagy bank rolóját '94. január 1-jén kötelező lett volna lehúzni. Gondolom, az ország nem volt ilyen helyzetbe hozható.

Szeretnék azonban utalni ennek a kormányhatározatnak a második pontjára, amely világossá tette, hogyha a '93 szeptemberi állapothoz képest a konszolidálás után tovább romlik a bank helyzete akár az adósoldal, akár a bank menedzsmentjének hibájából , ezt már nem lehet megúszni, akkor már a bank, a menedzsment felelőssége fennáll, és ebben az esetben világos, hogy személyi felelősségrevonást kell alkalmazni.

A kormányhatározat három lépcsőről döntött. 1994. január 1-jével legalább nullára fel kellett hozni a negatív tőkemegfelelésű bankokat, májusra négyre, és úgy döntött, hogy egy következő lépésként ezek kiértékelésével szeptemberre nyolcra, a nemzetközi normák szerinti tőkemegfelelésre húzza fel.

A kormányhatározat negyedik pontja már utal arra, hogy ez a harmadik lépcső már nem tőkefeltöltésként, hanem alárendelt kölcsöntőkeként fog bekerülni a bankszférába.

(15.00)

Szeretnék hivatkozni az akkori kormányhatározat 5. pontjára, amelyik azt mondja, hogy a bankok feltőkésítésének feltétele a konszolidációs szerződés aláírása. Ebben a konszolidációs szerződésben intézkedési terv, konszolidációs program, valamint a bank éves üzleti terve kell hogy szerepeljen. Ennek alapján még az előző kormány idejében a Budapest Bank az első ütemben a saját feltárása alapján ebbe senki nem avatkozott be , tehát az ő megállapítása szerint 5,3 milliárd forint tőkefeltöltést kapott állampapírokból. Még ugyancsak a régi kormány idejében a 4-es tőkemegfelelési mutatóra további 4,6 milliárdot, és mivel az új kormány befejezte a bankkonszolidációs kormányhatározatot, alárendelt kölcsöntőkeként még további 3,86 milliárdot, amivel elérni vélték a 8-as tőkemegfelelési mutatót.

Nem tudjuk, mi történt. Az egyik újságban azt olvassuk, hogy készpénzt kapott, a másikban azt, hogy állampapírt, a harmadikban azt olvassuk, hogy alárendelt kölcsöntőkét kapott. Először azt hallottuk, hogy 13 milliárd deficit volt; ma délben azt mondja a Budapest Bank, hogy nem volt deficit, ez csak a privatizáció érdekében történt. Valószínűleg az után, hogy két privatizatőr utoljára a Credit Suisse , miután belenézett a könyvekbe, elborzadva farral jött ki a bankból, hogy na, ez aztán nem privatizálható. Nekem nem az a bajom, hogy a Budapest Bankot most mégis valamilyen injekcióval el kellett látni, mert a magyar gazdaság nem bírja el a Budapest Bank összeomlását. De a Magyar Demokrata Fórum szeretné tudni azoknak a vezetőknek a felelősségét, akik olyan helyzetbe hozták, hogy újra konszolidálni kellett ezt a bankot. Mert ez az igazi probléma, hogy felelősségre vonás nélkül, konzekvenciák nélkül történt, ha csak nem vesszük büntetésnek azt, hogy Bokros Lajost pénzügyminiszternek és a vezérigazgató-helyettest a b

Bankfelügyelet elnökének nevezték ki.

Ezért tehát kezdeményezzük 78 képviselő aláírásával kötelező megcsinálni a parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Szeretném hangsúlyozni, nem hecckampányt szeretnénk, hanem azt, hogy az objektív vizsgálat alapján lássuk, mi a bank vezetőinek felelőssége, és ha van most hivatkozom Bokros Lajos pénzügyminiszter úr kedvenc szavaira , ha ez megállapítást nyer, ilyen esetekben, bizony, Ruandában és Burundiban is lemond egy pénzügyminiszter. (Nagy taps az ellenzék padsoraiból.)