Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja több kérdésben is napirend előtt kívánt a mai nap szólni. Hiszen nemcsak a győzelem napjával kapcsolatban kellett volna a mai nap szólnunk amit végül is a holnapi napra halasztottunk , hanem a csángó magyarok, a szlovákiai magyarok helyzete miatt is. Végül is azonban úgy döntöttünk miután egy másik dátum mindenképpen most már olyannyira összefonódik a mai nappal, illetőleg a szombati eseményekkel, hogy illetlenség lenne kedden szólni erről a dologról hogy a Független Kisgazdapárt most Mindszenty József hercegprímás, bíboros érsek halála 20. évfordulójáról kíván szólni és arról az elhatározásáról, hogy most meghirdeti azt a parlamenti akciót, amelyet országgyűlési határozati javaslatként is be fog terjeszteni, és amellyel kapcsolatban kéri az Országgyűlést, hogy támogassa azt a független kisgazdapárti kezdeményezést, hogy a XX. század eme nagy magyarjának, a demokrácia védelmezőjének, a kommunizmus áldozatának, a leendő, boldoggá nyilvánítandó magyar szentnek az emlékét a politikusok is örökítsék meg, mégpedig akként, hogy a bécsi pázmáneumbeli lakhelyét nyilvánítsa a magyar Országgyűlés nemzeti kegyhellyé.Úgy gondolom, nagyon jó lenne, hogyha a miniszterelnök úr is felfigyelne arra (Horn Gyula képviselőkkel tanácskozik.), hogy ez a magyar bíboros hercegprímás a kommunizmus rabigájában, az Andrássy út 60. kínzókamráiban a szörnyűség óráit miként volt kénytelen átélni. Talán tiszteletlenség a miniszterelnök úr részéről és ismételten felszólítom: figyeljen akkor, amikor Mindszenty hercegprímás, bíboros érsekről van szó! Kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ha egy ilyen nagy magyarra vonatkozólag terjesztenek elő bármilyen, a nemzet szempontjából a jövőt is meghatározó indítványt, akkor a Magyar Köztársaság miniszterelnökének illő módon oda kell erre figyelnie. (Taps a kisgazdák padsoraiban. Horn Gyula a szónokra figyel.) Mi azt mondjuk, hogy az a magyar ember, aki a párizsi béke aláírásának napján, 1947. február 10-én, Budapesten, a Szent István Bazilikában Istenhez fordulva panaszolta: újabb területet vettek el, most még papíron sincsenek különleges kisebbségi jogok az elhasított magyarok számára most a csángó magyarokra és a szlovákiai magyarokra utalhatnék rögtön , törvényen kívül állnak, mintha magyarnak lenni már magában is bűn és nem emberi lét volna; a Duna, a Garam mentén kegyetlenül bontják már a nagy világrészvétlenség közepette az ősi magyar tömböt.
És mi lett az osztályrésze annak a Mindszenty hercegprímás, bíboros érseknek, aki kiállt a magyarság ügyeiért, kiállt az egyházi iskolákért, kiállt a hitoktatásért? A már oly sok magyar kínzókamrájában, Budapesten, az Andrássy út 60-ban, meztelenre vetkőztetve verték éjjelente, és ő letérdelt a cellájában, a legnagyobb megaláztatások közepette, és azt mondotta, hogy a jóisten milyen különös kegyelemben részesítette, hogy az isteni szenvedéseket ő is átélheti.
Úgy gondolom, hogy ennek a magyarnak, akihez zarándokolt a mariazelli sírjához a magyarság éveken keresztül, ennek a magyarnak, aki végig, egész életében töretlenül és nagy szívvel megmaradt a magyar nép gondjai-bajai mellett, ennek az embernek nemcsak az egyház kell hogy emléket állítson a szentté avatásával, hanem a Magyar Országgyűlésnek is mint az egyik legnagyobb magyarnak kijáró tiszteletben kell részesítenie, és az ezzel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslatot jóváhagynia.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdák padsoraiban.)