Für Lajos (MDF)

1995. május 7.

DR. FÜR LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, a tisztelt Ház és az országos közvélemény is teljesen egyetért abban, hogy az előttünk fekvő csomag fűzzünk azokhoz bármilyen képzettársításokat is rendkívül jelentős. Jelentőségét aligha vitathatjuk, és gondolom, az utókor sem fogja vitatni. A jelentőség megítélése azonban legalább kétféle értelemben lehetséges , s amíg a parlament nagyobbik hányada annak pozitív oldalát próbálja bizonygatni, s azt mondja, hogy egy-két esztendő szigorú megszorításai után amit a csomag tartalmaz , majd a nyugodtabb és békésebb korszak következik, addig ezzel szemben mi, a parlament másik, kisebbik oldala azt mondjuk, hogy a jelentősége nem egy-két esztendőre szól; a Bokros-csomag jelentősége nagyon hosszú távú következményeket ígér az országnak.

Mi tehát azt mondjuk, hogy a csomag úgy, ahogy van elfogadhatatlan, elvetendő. Mert ha törvényerőre emelkedik, és a gyakorlatba ültetődik át, annak igen-igen keserves következményei lesznek. Frakciómban a szakemberek pontosan kiszámították és hangoztatják is , hogy a 170 milliárdos társadalmi elvonással együtt ugyanez a gazdaságpolitika a költségvetés másik oldalán igen jelentős hiányokat fog szenvedni.

(16.50)

Mondják mert hiszen kézzelfogható és bizonyítható , hogy az infláció fölgerjesztésével, az államadósság kamatterheinek növekedésével mintegy 50-60 milliárdos többletkiadása lesz a költségvetésnek. Másfelől ma már azt is pontosan meg lehet állapítani, hogy a rossz privatizációs politika, egyáltalán a nem létező és elhibázott privatizációs politika következtében a költségvetésben megtervezett 150 milliárdos bevételnek jó, ha a fele fog teljesülni. A fele, tisztelt képviselőtársaim, vagyis a kamatterhek növekedéséből és az inflációs bevételek elmaradásából mintegy 120-140 milliárdos vesztesége lesz a költségvetésnek. Egyfelől tehát 170 milliárdot elvonunk a társadalomtól, másfelől pedig hibás és rossz gazdaságpolitikánk következtében 120-140 milliárdot kidobunk az ablakon. Erre szokták azt mondani, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz.

Szabad-e ilyen rossz és át nem gondolt gazdaságpolitikai elképzelések nyomán ennyire megterhelni a társadalmat? Én azonban, nem lévén közgazdász, nyilván nem a gazdasági, gazdaságpolitikai oldaláról szeretnék szólni a csomagnak, hanem azon belül is a véleményem szerint legsúlyosabbnak mondható részéről, ami az ifjúságot érinti, a fiatalokat, az ország társadalmának döntően nagy hányadát, a 30-35 év alatti korosztályokat. Azt is mondhatnám tehát, hogy az ország népességének a felét sújtják a Bokros-csomag egyes intézkedései. Számításaim szerint a 170 milliárdnak majdnem 40 százaléka irányul közvetlenül az ifjúság ellen. Sújtja az ifjúságot, méghozzá három irányból is. Sújtja egyfelől a családpolitikai intézkedések nyomán, úgy is mondhatnám, hogy a teljes torz és hibás családvédelmi intézkedések nyomán; másfelől sújtja a közoktatás oldaláról és harmadjára, de nem utolsósorban közvetlen anyagi helyzetében, a lakásépítési segélyek korlátozásával, illetve a pályakezdő segélyek mérséklésével. Majdnem 40 százaléka irányul tehát hangsúlyozni szeretném közvetlenül az ifjúság ellen.

Hadd szóljak először nagyon röviden a családvédelmi intézkedésekről! Mielőtt azonban szólnék, hadd idézzem a Magyar Szocialista Párt választási szakmai programjának idevágó részét. "Súlyos jelenség a fiatal gyermekes családok helyzetének romlása, az, hogy ma már a dolgozó aktívak is segélyre szorulnak. A gyermek- és ifjúsági korosztályok, a pályakezdők az igazi vesztesek főleg falun. Hátrányaik csökkentése, illetve megszüntetése a legsürgetőbb szociálpolitikai feladat. Igaz, hogy mindenkinek egy élete van így az MSZP szakmai programja , de senkit, egy generációt sem szabad feláldozni a gazdasági, társadalmi átalakulás, a modernizáció oltárán. Nem támogatható mondja tovább olyan képmutató politika, amely a gyermekvállalást csak a születésig ösztönzi, de a már megszületett gyermek nevelésében magára hagyja a családokat. A családi pótléknak, mint az egyik legfontosabb, állampolgári jogon járó pénzbeni támogatásnak továbbra is adómentesnek kell maradnia."

Lehetne még idézni ebből a programból. Erre szokták azt mondani: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Itt azonban merőben másról van szó. Éppen ellenkező családpolitikáról, amelyik szemben áll nemcsak a programmal, szemben áll az európai gyakorlattal és szemben áll a magyar társadalom szükségleteivel.

Sokan beszéltek már erről. Magam csak azt szeretném kiragadni ebből, hogy például egyáltalán nem tisztázott ahogy ezt az MDF egyik képviselője annak idején kifejtette a rászorultság fogalma. Statisztikai fogalom ez. Nyilvánvaló, a valóságban ennek érvényesítése módfelett nehéz lesz. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy éppen a családi juttatások merőben másként érintik a nagyon gazdagokat, a kevésbé gazdagokat és a szegényeket vagy az elszegényedő embereket. A különbség a családi jövedelemben többszörös, sőt esetenként sokszoros is lehet.

Végül, de nem utolsósorban azért is fontos ez a kérdés számunkra, mert tudjuk, hogy ma már a két- és többgyermekes családok nagy része személyenkénti jövedelme alapján messze a létminimum alatt él. A pótköltségvetésben azonban sehol nem láthatók azok az összegek, amelyek mindezeket kompenzálnák.

Amennyiben a családok támogatása csökken, teljesen természetes, hogy több édesanya lesz kénytelen munkába állni ha ugyan egyáltalán talál magának munkát , ennek következtében gyermekét bölcsődébe, óvodába adni ha ugyan talál erre helyet , illetve ha nem talál munkát vagy az újra igénybe vett munkahelyéről gyorsan elbocsátják, akkor munkanélküli-segélyre és -járulékra válik jogosulttá. Így hát, amit egyik kezünkkel elveszünk, azt valójában a másikkal valamilyen módon itt is pótolni kellene.

Rendkívül súlyos az intézkedéscsomagnak a közoktatásra vonatkozó része. Az ifjúság jövőjét befolyásoló másik igen fontos tényező az oktatás. A közoktatásban és a felsőoktatásban alkalmazott megszorító intézkedések nemcsak nehéz helyzetet teremtenek az óvodáktól az egyetemekig, hanem bármennyire rossz is, ki kell mondani , az intézmények tönkretételét, az oktatás minőségének romlását vonják vagy vonhatják maguk után.

Míg az előző négyéves kormányzati ciklusban iskolák nyíltak kicsi falvakban, számos településen a polgárok összefogása, az önkormányzatok közösségéért érzett felelőssége rendbehozta az iskolákat, illetve újakat épített magam is avattam egyet-kettőt az országban , ez a mostani program és a szaktárca ismert magatartása minden bizonnyal iskolabezárásokkal jár együtt. A kistelepüléseken élő gyermekek esélyegyenlősége odalesz. De nemcsak a kistelepülések iskolái zárnak be, hanem a nagyobb településekben is igen nehéz helyzetbe kerülnek az óvodák és az iskolák, hiszen a Bokros-féle csomag 15 százalékos közalkalmazotti leépítést ígér.

Nem akarom tovább sorolni a torz és visszás elgondolásokat, az oktatás egészét érintő lehetetlen következményeket.

(17.00)

Időm vége felé járván csupán néhány nagyon fontos következményre szeretném felhívni a tisztelt Ház és az ország közvéleményének a figyelmét.

Az egyik súlyos következménye ennek a csomagnak az lesz, hogy az országban tovább nő a szociális feszültség, és ez beláthatatlan következményeket is vonhat maga után. Elsősorban olyan értelemben, hogy a társadalom belső fizikai és szellemi állapota romlik, olyan állapotba kerülhet, amikor a reménytelen ország még reménytelenebbé válik.

Fontos következménye lesz az is, hogy létrejön vagy megnő az esélyegyenlőtlenség. Az esélyegyenlőtlenség, amely alapvető ellentmondásban van a demokrácia alapkövetelményével. Megnő az esélyegyenlőtlenség főként a falvakban és vidéken élő fiatalok számára, megnő az esélyegyenlőtlenség minden fiatal számára, akár családos, akár csak családot akar majd alapítani. Súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek, hiszen elzárja vagy korlátozza a vállalkozói rétegek utánpótlását. Annak, aki az élet elemi föltételeinek a megteremtésével küszködik, nyilvánvalóan semmi lehetősége nem lesz arra, hogy polgári vállalkozásokba, akárcsak kisvállalkozásba is kezdjen. Súlyos társadalmi következményei is lesznek a törvénynek, hiszen tönkreteszi azokat a középrétegeket, amelyek most megpróbálnak valamilyen módon megkapaszkodni, illetve eltorlaszolja az utánpótlás képződéseit és lehetőségeit. Magyarán szólva, tehát nem folytatódhat a polgárosodás, Magyarország nem tud eljutni a polgári Magyarország megteremtésének annyira vágyott és valamennyiünk által vallott állapotába.

Végül, de nem utolsósorban, példátlanul súlyosak lehetnek a demográfiai következmények. Azok, amelyekről annak idején itt ebben a Házban képviselőtársam, Varga István igen részletesen szólott már. Mindezek alapján tehát javasolnám a tisztelt kormánynak és pénzügyi kormányzatnak, vonja vissza beterjesztését, dolgozza azt át, és lehetőleg próbálja abból kiiktatni azokat a rendkívül súlyos gazdasági, társadalmi, jogi, fizikai és szellemi következményeket, amelyek a törvény esetleges végrehajtásával együtt járnának. (Taps a jobb oldalon.)