Bogárdi Zoltán (MDF)

1995. május 8.

BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyre nagyobb az országban a fölháborodás, hogy az utak mentén kivágják a fasorokat, egyes fákat, és egyes útszakaszok úgy néznek ki, mint egy holdbéli táj. Az ember azt gondolja, hogy az állam tulajdonában lévő fák nem kerülnek arra a sorsra, mint egyes, esetleg magántulajdonban lévők, hogy kivágásra kerülnek. Ugyanis azon túlmenően, hogy ezek a fák szépek, jelentős funkciójuk is van.

Tudjuk, hogy a 70-es, 80-as évek meliorációs munkái folytán rengeteg fasor, rengeteg kis erdő eltűnt, és szabad utat kapott a szél. Egyes, hajdan volt fél, egyhektáros homokbuckák ma már 10 hektárosak, az utak menti árkokat telehordja a szél homokkal, és így tovább. Ezek a fasorok megtörték a szél erejét, és így tulajdonképpen segítették a mezőgazdasági termelést.

Most, amikor kivétel nélkül, hogy fiatalok a fák, egészségesek vagy betegek, egyszerűen letarolják őket, az ember értetlenül áll az út szélén, és majdnem hogy sír.

Azt szeretném megtudni: miért kell kivágni minden fát, és ki az, aki eldönti, hogy melyik fa, amit ki kell vágni, és melyik, ami maradhatna. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)